Dream/Team? - Álom/Csapat? 40.

40.

A mellkasához bújva ébredtem fel, az ismételt mobil csöngésre. Álmosan néztem körbe.

-        Elaludtunk? – pillantottam rá.

-        Nem tudom. – ült fel, és a készülékre nézett – Kicsit. Nyolc óra van.

-        Nekem fél óra kell.

-        Akkor tied a fürdő. – hanyatlott a párnára.

-        Ne aludj vissza! - - böktem meg.

-        Ahha.

-        Seb!

-        Jó. Nem alszom. – hunyorgott.

-        Felmegyek elkészülni.

-        Minek?

-        Mert itt nincs ruhám!

-        Költözz ide!

-        Milyen indokkal?

-        Nem tudom, és nem is érdekel.

-        Christian imádná, ha valami olyan indokkal jönnék, hogy „ Sebastiannak szüksége van rám minden éjjel”.

-        Ez így van! Szükségem is van rád, ki kell élnem valakin a frusztrációmat.

-        A mindet? Honnan tudsz te ilyen nehéz szavakat? – nevettem rá.

-        Nem vagyok annyira szőke. – pillantott rám gúnyosan.

-        De most komolyan. És a többiek előtt? – néztem rá komolyan.

-        Amit eddig. Semmit. Nem hiszem, hogy te ezt nagy dobra akarod verni vagy igen?

-        Nem. Nem akarom.

-        Akkor hazudj. Fogd rám. Nem alszom jól, és örülnék, ha lenne velem valaki mert Heikkivel még fasírtban vagyok.

-        Tetszik ez az ötlet. – simogattam meg az arcát.

-        Ugye? –tette a karjait a feje mögé lazán – Lehet, hogy nem végeztem egyetemet, de attól még nem vagyok idióta.

-        Csak néha.

-        Jó. Voltam idióta így jobb?

-        Igen. – csókoltam meg, és a csípőjére ültem.

-        Vonzó a hozzáállásod, de el fogunk késni. – morogta.

-        Megyek nyugi. – kászálódtam át rajta és az ágyon is – Ebédlő vagy jöjjek be érted? – kapkodtam magamra a pólóját és a bokszerét.

-        Ebédlő.

-        Oké. – kacsintottam rá, majd otthagytam.

Sikerült gyorsan eljutnom Christian szobájába, kinyitottam az ajtót, beléptem, bezártam a bejáratit, megfordultam és ott állt velem szemben.

-        Látom előkerültél. – pillantott végig rajtam – Elég vadul nézel ki.

-        Neked is szia. – akartam elmenni mellette, de a kezét a falra tette utamat állva.

-        Merre jártál?

-        Én? Hagytam neked üzenetet az asztalon.

-        Hagytál igen, de ez nem magyarázza meg a kinézeted.

-        Most keltem fel, nem nézhetek ki úgy mintha skatulyából húztak volna ki. – pillantottam végig rajta gúnyosan.

-        Seb megint rajtad tesztelte a vámpír képességeit?

-        Mi? – néztem rá értetlenül, erre megfogta a pólót és lejjebb húzta a vállamon.

-        Ez elég frissnek tűnik. – nézett rám határozottan.

A vállam vörös volt, duzzadt, és erősen olyan hatást keltett, mintha kiszívtál volna.

-        Elbotlottam, és bevertem az ajtófélfába.

-        És fogai voltak annak a félfának? – csattant fel.

-        Nem vagy a főnököm. – néztem a szemébe.

-        Nem. De Sebastiané igen. És ennek köztetek most van vége!

-        Nem szólhatsz bele a magán életembe!

-        Nem is a tiedbe szólok bele, hanem az övébe!

-        Ezt vitatom!

-        Vitassad! Nem érdekel! De Sebastiant felejtsd el! Neki össze kell szednie magát, és az életét, nem hagyom hogy bántsd!

-        Mi zavar ennyire, mi piszkálja a csőröd? – vontam kérdőre.

-        Sebastian még házas. – közölte higgadtan – És pont most adtál fegyvert Hanna kezébe, az amúgy is zajos válási cirkuszban. Ha Seb akarja látni a lányát, akkor abba kell ezt veled hagynia. Remektámadási pont a hűtlensége, a lelkiállapota mellé. És most szedd rendbe magad, mert úgy nézel ki mint egy útszéli! – erre mondatra kapott egy pofont.

-        Te meg tahó vagy! És ha jól emlékszem Hanna már együtt él valakivel! Mi az Isten van veled?

Válasz helyett a falnak szorított, és megcsókolt. De nem érte be ennyivel, mert már a felsőt húzta le rólam, amikor sikerült ellöknöm.

-        Mi van veled? Részeg vagy?

-        Kinél voltál? Tényleg Sebnél?

-        Nektek mindig a másik a vesszőparipátok? Sebnek te, neked meg ő? Mi a fene folyik itt Christian?!

-        Kérdeztem valamit.

-        Vele voltam igen, és amit láttál az is jól láttad. – cibáltam feljebb a pólóm – De ami köztünk van az nem rád tartozik! Viszont elmondhatnád miért érdeklődtök annyira egymás iránt? Én válaszoltam, most rajtad a sor!– vágtam oda.

-        Lefeküdtem Hannával.

-        Mi??? De… de… Hűűű. De…- hápogtam – Most már mond végig.

-        Semmi.

-        Christian!

-        Őszintén válaszolj! Szóval akkor te vele vagy?

-        Lényegében igen.

-        Értem… Amikor Hanna eljött és bejelentette a válást baromira összevesztek. Éppen megjöttem Londonból, ő meg az előtérben sírt, felkísértem, próbáltam megnyugtatni, aztán valahogy megtörtént. Az ügyvédi megbeszélésen meg megint ment a balhé, és Hanna a képébe vágta. 

-        Gondolom kiakadt.

-        Még mindig érzi az állam. – kuncogott fel.

-        És most mire volt jó ez az egész? – gesztikuláltam a kezemmel.

-        Szerinted?

-        Féltékeny vagy.

-        Igen. – ismerte el – De ha te vele vagy, akkor kilépek a képből, nem fogok a pilótámmal veszekedni egy nő miatt. Még érted sem szívem!

-        Nem is vagy képben Chris!

-        Pár napja még benne voltam. –gúnyolódott.

-        Tud róla. Elmondtam. – feleltem komolyan.

-        És ennek ellenére kellettél neki? – sétált el mellettem – Nocsak, a világbajnokunk talált egy új játszótársat, aki kielégíti az ágyban.

-        De mocsok vagy! – fakadtam ki döbbenten - Nincs jogod bántani engem, vagy őt, amiért egymásnál keressük a boldogságot. Azt hittem jobb vagy ennél Chris. Neked van valakid, akihez tartozol, Sebastian bár házas, mégis független, semmi köze a feleségéhez. – szóltam utána.

Nem mondott semmit, és nem fordult meg, csak kiment az ajtón.

Sietve készültem el, és háromnegyed előtt beléptem az étkező ajtaján. A történtek után bármire fel voltam készülve. A szokásos társaság ült az asztalnál.

-        Sziasztok. – ültem le Seb mellé, és Christiannal szemben.

A német feltűnően a tányérjával foglalkozott, mereven bámulta, és letörtnek tűnt. A többiek is, túl csöndesek voltak.

-        Mi a kriptahangulat oka? – vettem el egy szelet kenyeret, gyorsan megvajaztam, dobtam rá felvágottat, és sajtot.

A többiek egymásra néztek, Seb rám, de egy árva szót se szóltak.

-        Remekül megy a társalgás. Tehát? – pillantottam körbe.

-        Christian lekiabálta Sebet… - szólalt meg az ausztrál.

-        Az én fejem Dan! neked ehhez semmi közöd.

-        Szerintem meg van, mert végig kellett hallgatnom!

-        És mi okból?

Seb rám pillantott, innen azonnal tudtam, hogy miért. Beszédes volt a tekintete.

-        Dietrich felvilágosítanál végre? – fordultam az osztrák felé.

-        A csapatfőnököm szóvá tette, hogy máris lecsaptál Sebastianra.

-        Gyors vagyok, és határozott. Megszerzem ami kell. –néztem rá szemrebbenés nélkül – Christian meg féltékeny, mert nem ő került az ágyamba, ahogy ezt reggel a kierőszakolt csókkal is érzékeltette. – haraptam a szendvicsbe.

Az angol arca vörösödni kezdett a dühtől, és szólásra nyitotta a száját.

-        A te helyedben hallgatnék, mert barátnőd van, és tudok neked kellemetlen pillanatokat okozni. – kacsintottam rá.

-        Hogy halad a csapatod? – nézett rám az osztrák.

-        Halad. Christian eddig normálisan, és segítőkészen támogatott. Nincs panaszom, bár a srácok szerintem a tesztre nagyon fognak utálni.

-        Engem az eredmények érdekelnek.

-        Ami lehetséges azt megtesszük.

-        Helyes. – állt fel az osztrák – Remélem Christian továbbra is számíthatok rád, ahogyan Cat is. Na szevasztok.

Lassan a többiekkel együtt én is elindultam lefelé, amikor az angol elcsípett a portán.

-        Ráérsz? – kérdezte élesen.

-        Be kell mennem eligazítani, de utána igen. Tíz perc múlva beugrom az irodádba. Megfelel?

-        Meg.

Nem akartam belegondolni milyen hajtépés vár rám.

A csapatomnak gyorsan kiadtam a feladatokat, és otthagytam őket szerelni, kifejezet kérésem volt hogy délre legyenek meg, mert délután már dolgozunk. Éppen kiléptem volna az ajtón, amikor Seb mellém került.

-        Ráérsz?

-        Chris vár, valamit meg akar beszélni. Gondolom leordítja a fejem a reggeli miatt. Fontos?

-        Igen. – húzott ki a lépcsőházba – Mi volt ez az egész? – támadt nekem.

-        Felmentem, és összerúgtuk a port. Hadovált valamit arról, hogy ő meg Hanna, meg rólad és a válásodról. El akart tiltani tőled. – nevettem fel – Mint a dedóban! És lesmárolt, aztán le kurvázott, én meg kiosztottam, és felpofoztam. Semmi érdekes. Tudom kezelni. Nincs gond.

-        Ezt így egyben?

-        Igen.– erre Seb a hajába túrt, és magához húzott.

-        Sajnálom. Majd elmesélem jó?

-        Ugyan már, nem gondolod, hogy ezzel engem megsértett? – mosolyogtam rá – De este várom a magyarázatot.

-        Akkor jó,és oké. – somolygott – Igazából okot kerestem, hogy megöleljelek.

-        Miket mondott neked?

-        Leszidott, hogy inkább munkára figyeljek mint egy csajra, és hasonló hülyeségek.

Megsimogattam az arcát.

-        Bánt?

-        Nem. Láttam, hogy ma idióta, és csak el akarja veri valakin a port.

Megcsókoltam.

-        Mennem kell, mert a főnököm egy hárpia. – vigyorgott.

-        Oké.

-        Később?

-        Persze.

Alig öt perccel később már az angol ajtaján kopogtattam.

-        Tessék! – szólt, ki én meg beléptem.

-        Szevasz. Miről akarsz beszélni? Remélem nem reggeli távolétemben történt kavarásodról, mert akkor ordítozni fogunk. És nem én fogok rosszul kijönni belőle!

-        Te fenyegetsz a saját irodámban?

-        Fenyegetlek bizony. – mondtam egyszerűen – És addig fogsz bosszantani, hogy még a végén a helyedre akarok kerülni.

-        Előbb rúgatlak ki.

-        Látom még mindig a hepciáskodó inged van rajtad. Előre szólok, ha megpróbálsz akadályozni, vagy keresztbe tenni, és kiderül, én elmondom Didinek. Nem félek megtenni. Nem akartam veled cseszekedni, de ha rákényszerítesz, felveszem a kesztyűt. Ne húzz újat velem, mert te ütöd meg a bokád, nekem nincs veszteni valóm neked annál több. Beszélhetünk végre értelmesen, vagy még előtte körbevizeljük hogy melyik terület kié? – sóhajtottam fel fáradtan.

-        A fiúk miattad pletykálnak rólam.

-        Rólad? Miattam?

-        Megláttak minket a kocsiban, és azt hiszik te és én. De te meg közben Sebnél alszol.

-        Mi konklúzió?

-        Az a szaftos sztori, hogy rossz vagyok az ágyban. – felnevettem, és alig tudtam visszafogni.

-        Bocs… Én.. Bocs! De ez… Abszurd.

-        Neked.

-        Nekik téma a főnökről.

-        Értem. Nézd akkor átcuccolok Sebhez. De ez akkor sem magyarázza a viselkedésed többi részét.

-        Annyira azért te sem vagy hülye!

-        A féltékenység részt értem, bejövök neked, Seb meg elhappolt előled. Jó világos. De mit kéne még látnom?

-        Szakítani akartam Geryvel, miattad, csak közbejött ez a gyerek baleset dolog.

-        Túl leszel rajtam. Van még elég nő a Földön Chris. Azért olyan sok nem volt köztünk.

-        Bosszant! – fakadt ki.

-        Akkor velem kiabálj, és ne Sebassal. Őt hagyd ki ebből!

-        Oké. Ez jogos. De azért kínos is.

-        Szent a béke vagy még előtte engem is leosztasz?

-        Megadom magam. – sóhajtott fel.

-        Ennyit akartál, vagy céges ügy is van?

-        Alá kellene írnod egy köteg papírt.

-        Most, vagy ráér?

-        Elviheted. – fordult az asztala felé, és a kezembe nyomott egy vaskos Red Bull logós mappát – Sürgősek. Még ma ha lehet.

-        Igyekszem. A szerződésem, és holoasztal?

-        Azok is benne vannak.

-        Oké. Lenne még egy ötletem.

-        Jaj Istenem. – sóhajtott fel.

-        A tesztnek vasárnap lesz vége, este rendezhetnénk egy céges vacsit. Semmi extra, csak egy kis sütögetés. Mindenki fáradt lesz a rohamtempó miatt. Kell egy kis lazítás.

-        Jó ötlet. Majd beszélek a többiekkel.

-        Rendben.

-        Oké. – azzal az ajtóhoz mentem, de fél úton megálltam, visszafordultam, és ránéztem.

-        Igen?

-        Te alapból rendes szerethető pasi vagy, aki jó munkatárs, és klassz főnök. Kedvellek mint embert, és ezt komolyan mondom. De ha bántani fogsz engem vagy Sebet, én kicsinállak, és nem fogok félni attól, hogy mocskos lesz a kezem. Nem ismered a versenyzői énem, aki mindenkin átgázol, de nagyon tévedsz ha azt hiszed csak annyira vagyok képes amit eddig láttál. Tudok, úgy pókerezni, ahogy Seb vagy most Daniel, ne kelljen megmutatnom azt az oldalam, mert a cég is kárát látja. Tedd a dolgod, én is teszem az enyémet, védd a hátam, és én is tiédet. Egyszerű szabályok.

-        És Vettel, meg a mérnöki állásod?

-        A tesztek után eldől. Ha Daniel is akar lejöhet hozzánk tanulni. Szívesen látjuk. Rajta áll. Sebastian nappal a munkatársam, az éjszakáimmal senkinek sem tartozom elszámolással, ahogy te sem.

-        Megértettem, és tiszteletben tartom.

-        Örülök, és kösz. Na szia. – azzal otthagytam.

De abban biztos voltam, hogy két szemmel fogom figyelni az angolt, mert a történtek után megingott benne a bizalmam.