Dream/Team? - Álom/Csapat? 56.

56.

Seb láthatóan nem volt egy konyhatündér, a pirítósok többsége kicsit megégett, ahogy a tojás meg a szalonna is, és a paradicsomot nem felvágta, hanem feltrancsírozta.

-        Nem tudok főzni. – támaszkodott meg a pult mellett, míg én leültem.

-        Majd levágom az égett részeket. – és elkezdtem a kaját a tányérra pakolni, majd töltöttem kávét, beleittam, és azonnal visszaköptem – Ne haragudj, de ez borzalmas.

-        Erős?

-        Keserű, mint a halál. Mennyi kávét tettél a gépbe?

-        Teletöltöttem.

-        Értem. – álltam fel, megnéztem, elvileg mindent jól csinált, aztán megnéztem az őrleményt – Ez nagyon fekete pörkölésű, ebből elég ha félig teszed, akkor jó lesz.

-        Értem.

Visszaültem, és csöndben falatoztunk.

-        Igazából nem kell megenned.

-        Ehető, és kösz. – dobtam felé egy mosolyt – Ne aggódj. – végül kinéztem egy főt tojást is.

-        Nem tudom az mennyire sikerült.

-        Próba szerencse. – azzal a tartóba tettem, feltörtem, és belenyomtam a kiskanalat – Félig folyós. Pont jó.

-        Igen?

-        Igen.

-        Legalább ezt jól csináltam.

-        Hát cukorfalat nem lehetsz a boxban, de pilóta még igen.

-        Reméljük. – harapott bele egy sonkás szendvicsbe.

Megszólalt a csengő.

-        Biztos Chris. – sóhajtottam.

-        Kinyitom. – pattant fel, ás kiment.

Percekkel később jött vissza falfehéren.

-        Kit láttál az ördögöt? – cukkoltam, és ekkor jelent meg Didi az ajtóban – Szevasz Dietrich! Reggelit? Bár ez inkább már uzsonna.

-        Te főztél? – dörrent fel.

-        Nem, a volt pilótád. – ekkor Sebre sandított.

-        Ha ordítani akarsz várd meg míg befejezem a reggelit, ha a felmondásom hozod akkor tedd le és mehetsz is, ha a véleményem ügyében jöttél fenntartom, és nem fogom megváltoztatni, akkor se ha a fejed tetejére állsz. Ezek a lehetőségek. – azzal összeraktam magamnak egy szalámis szendvicset.

-        Ne vagy te egy kicsit pofátlan aranyom?

-        De. Viszont én nem vagyok Christian aki a melójáért faszol. Csípem az angolt, de nem fogok neked bólogatni, ha hülye vagy, még ha ki is rúgsz. Én nem félek tőled, mert van több lehetőségem is amivel el tudok helyezkedni. Rám nem hat sem a fenyegetésed, sem a pénzed, bocs.

Erre leült.

-        Miért érdekel mi van vele? – bökött Sebre.

-        Van neve, és nyert neked négy egyéni meg öt csapat vb-t.

-        Daniel is nyerhet.

-        Nem vitatom. Maxot sem, de a fiatalokkal az a baj, hogy mindig elszúrják, mert túlságosan rohannak. Kapkodnak. Seb jó pilóta, egy kis… magánéleti zűrrel.

-        Kicsivel? – nézett rám jelentékenyen.

-        Most miért? Kimivel jobban tele volt a sajtó, vagy Mikával mikor elvette a sztripcsajt. Meg a kis Schumi botrányos válásával. Ha akarom biztos tudom folytatni, de ennyi jut eszembe.

-        Max helyére akarod beültetni?

-        Ültetném én a saját helyére is, de akkor rám borítanád ezt a gránit asztallapot. – haraptam bele a kenyérbe.

-        Nem bízom benne. – és közben Seb szemébe nézett.

-        Én sem. Átvert. Kétszer is. De a dolognak jó oldala is van.

-        Igen szívem, és mi?

-        Okos. Taktikus. Ennek hasznát venném, és a csapat is. Az idegei nem a legjobbak, de fejleszthető. És van rosszabb is, lásd Alonso.

-        Ó igen. Greta Garbo. – nevetett fel.

-        Sebastianon múlik minden, ha rám hallgat, újra a csúcson lesz.

-        Neked erről mi a véleményed? – pillantott rá az öreg.

-        Nem vagyok jól. Beteg vagyok, depressziós, és kezdődő pánikbeteg. A kondim is pocsék, jóval a versenysúlyom alatt vagyok. Kiborít, hogy nem látom a lányom, és ez erősen labilissá teszi az idegeimet. A Cattel való….afféromat, pedig már biztos tudod Gerardtól, Heikkitől meg minden mást. Méghozzá elég részletekben menően, ha jól sejtem. Az anyagi helyzetemről, meg idefelé menet közben már informálódtál, szóval azt sem ragoznám tovább. Nem én vagyok a legjobb választás, sőt ha őszinte akarok lenni, én fel sem venném magamat. – nevetett fel.

-        Akkor én miért adjak esélyt?

-        Láttál vezetni, tudod milyen  ha formában vagyok. És most okom is van rá, hogy összekapjam magam. Ha nem teszek valami elveszítem a lányom. A fél év múlva esedékes perújrafelvételre rendbe kell jönnöm, vagy reményem sem lesz beadni a papírokat és nem lesz tárgyalás egy év múlva. Akarom Emilyt, mindennél jobban, és ehhez kell egy csapat, meg egy lehetőség.

-        És azt akarod, hogy kényszerítsem Tostot téged tegyen be Sainz helyett?

-        Jobban örülnék, ha meggyőznéd.

-        Maxnak odaígérted az ülést? – érdeklődtem szórakozottan.

-        Én nem. Christian a csapatfőnök.

-        És kis Sainz?

-        Az meg Tost ügye.

-        De te vagy a tulaj Didi, a te szavad dönt. Te mit mondasz? – nyomatékosítottam a kérdést.

-        Azt hogy ez a Vettel, nem az a Vettel akit én…. hány éve is kezdtelek el szponzorálni? –sandított a németre.

-        Nyolcéves kora óta támogatod, az idén húsz év Didi. – sóhajtottam fel.

-        Te honnan tudod? – hökkent meg Seb.

-        Kedveltelek, amíg nem lettél egy öntelt majom.

-        Sosem mondtad.

-        Részletkérdés.

-        Ez elég fontos részlet.

-        Attól függ kinek. Nem fejezted be. – pillantottam Didire.

-        Szóval ez a srác itt, nem az a kölyök, aki bármit megtenne a győzelemért. Nem látom benne a szikrát. Akkor azért akart nyerni, hogy megmutassa ő a legjobb, meg akarta valósítani az álmát, világbajnok akart lenni, és most meg azért akarja sikert, mert vissza akarjak kapni a lányát? A versenyzés nem erről szól!

-        Úgy érted ez kényszeredett?

-        Igen.

-        Egyébként rajtad is rajtad tartottam ám a szemem. Láttam a szimulátor eredményeidet, és a telemetriádat is. Te tűzzel versenyzel, ha az lenne a kérdés neked adnék e ülést, azon nem töprengenék ennyit. Másik kérdés, hogy pocsék az állóképességed.

-        Én sem vagyok tökéletes. Amúgy meg te kémkedsz utánam?

-        Csak szemmel tartom a gyáram. Christian pedig csak higgye, hogy nem látok mindent.

-        Értem.

-        Te újra versenyzel? – pillantott rám Seb.

-        Csak akar, de a szimulátorban már pucérra vert, téged is meg az ausztrált is.

-        Mennyivel? – nézett rám ingerülten a német.

-        Átlagban öt tizeddel. –válaszolt helyettem az osztrák.

-        Értem. – dünnyögte, majd kibukott – De mégis melyik pályán?

-        Hogyan?

-        Melyik pályán, jobb mint én?

-        Mindegyiken. Singapurban még több is volt, mint hat tized.

-        Hol találtál még hat tizedet? – támadt nekem.

-        Inkább úgy kérdezném, te hol hagytál el hat tizedet.

-        Nem verhettél rá a legjobb körömre!

-        Pedig rávertem, mert a középső szektorban úgy mész mint a csiga. Rosszul veszed be a nyolcas kanyart, így a kilencesre is rosszul mész és onnan kigyorsításod is szar. Plusz a tizenhármasban túl nagyot fékezel, és ezért a tizennégyes előtt csak lassabban tudod kihúzatni.

-        Nem, az pont ideális!

-        Pedig nem!

-        De az!

-        Mondom, hogy nem!

-        De az!

-        Hát mondom hogy nem, azért vagyok gyorsabb! Nem jó az ütemed, és a technikád!

-        Háromszor nyertem Singapurban, tudom, hogy kell ott vezetni.

-        Igazából nem. Ha úgy csinálnád ahogy én, akkor még jobb lennél.

-        Nem lehet úgy csinálni, mert hülyeséget beszélsz. Valahol kímélni kell a gumikat, és azt csak ott lehet. Nálad ezzel a vezetéssel majdnem tíz százalékkal rosszabbnak kell lennie a kopásnak.

-        Igazából a kis csaj, úgy vigyáz a Pirellikre mint te. Megcsinálta két cserével.

-        Kizárt! Látni akarom azt a versenyszimulációt, és telemetriát! Hallod! – kapta fel a vizet és veszekedett az arcomba.

-        Jól vagy? Vörösödik a fejed.

-        Mutasd azt a szimulációt, és a felvételt! Nem létezik, hogy engem te ott megvertél! Be akarom bizonytani hogy tévedtek!

-        Hol mutassam nincs nálam. –tártam szét a karom.

-        Akkor menjünk be és nézzük meg! Most!

-        Nem vagy a cégnél!

-        Nem érdekel, felhívom Christiant!

-        Jó a műsor! – nevetett fel Didi, akire döbbenten pillantottam rá.

-        Örülök, hogy tetszik.

-        Na gyerekek, akkor én megyek. – akart felállni.

-        Nem mész te sehova! – mutattam rá – Előbb elmondod a végleges döntésed!

-        Na, mi az? A nyúl viszi a puskát?

-        Didi! – szóltam rá.

-        Azt hiszed megvernéd ezt a kislányt? – sandított Sebre, én meg kezdtem érteni mire megy a ki a játék.

-        Bárhol megverem. Kizárt, hogy jobb! Olyan nincs! – pattogott a német.

-        És te?

-        Bárhol, bármikor, bármilyen körülményben jobb vagyok.

-        Jó. Meggyőztetek. – állt fel – Beszélek Hornerrel, és Tosttal.

-        És ez mit is jelent pontosan? – néztem rá zavartan.

-        Te beszállsz versenyezni a Red Bullba, te meg mellé tesztpilótának.

-        De… de…

-        Kell vagy nem kell, nincs más!

Seb és én is bólogattunk.

-        Na azért. Este a gyárban! Szevasztok!