56.
Seb
láthatóan nem volt egy konyhatündér, a pirítósok többsége kicsit megégett,
ahogy a tojás meg a szalonna is, és a paradicsomot nem felvágta, hanem
feltrancsírozta.
-
Nem
tudok főzni. – támaszkodott meg a pult mellett, míg én leültem.
-
Majd
levágom az égett részeket. – és elkezdtem a kaját a tányérra pakolni, majd
töltöttem kávét, beleittam, és azonnal visszaköptem – Ne haragudj, de ez
borzalmas.
-
Erős?
-
Keserű,
mint a halál. Mennyi kávét tettél a gépbe?
-
Teletöltöttem.
-
Értem.
– álltam fel, megnéztem, elvileg mindent jól csinált, aztán megnéztem az
őrleményt – Ez nagyon fekete pörkölésű, ebből elég ha félig teszed, akkor jó
lesz.
-
Értem.
Visszaültem,
és csöndben falatoztunk.
-
Igazából
nem kell megenned.
-
Ehető,
és kösz. – dobtam felé egy mosolyt – Ne aggódj. – végül kinéztem egy főt tojást
is.
-
Nem
tudom az mennyire sikerült.
-
Próba
szerencse. – azzal a tartóba tettem, feltörtem, és belenyomtam a kiskanalat –
Félig folyós. Pont jó.
-
Igen?
-
Igen.
-
Legalább
ezt jól csináltam.
-
Hát
cukorfalat nem lehetsz a boxban, de pilóta még igen.
-
Reméljük.
– harapott bele egy sonkás szendvicsbe.
Megszólalt
a csengő.
-
Biztos
Chris. – sóhajtottam.
-
Kinyitom.
– pattant fel, ás kiment.
Percekkel
később jött vissza falfehéren.
-
Kit
láttál az ördögöt? – cukkoltam, és ekkor jelent meg Didi az ajtóban – Szevasz
Dietrich! Reggelit? Bár ez inkább már uzsonna.
-
Te
főztél? – dörrent fel.
-
Nem,
a volt pilótád. – ekkor Sebre sandított.
-
Ha
ordítani akarsz várd meg míg befejezem a reggelit, ha a felmondásom hozod akkor
tedd le és mehetsz is, ha a véleményem ügyében jöttél fenntartom, és nem fogom
megváltoztatni, akkor se ha a fejed tetejére állsz. Ezek a lehetőségek. – azzal
összeraktam magamnak egy szalámis szendvicset.
-
Ne
vagy te egy kicsit pofátlan aranyom?
-
De.
Viszont én nem vagyok Christian aki a melójáért faszol. Csípem az angolt, de
nem fogok neked bólogatni, ha hülye vagy, még ha ki is rúgsz. Én nem félek
tőled, mert van több lehetőségem is amivel el tudok helyezkedni. Rám nem hat
sem a fenyegetésed, sem a pénzed, bocs.
Erre
leült.
-
Miért
érdekel mi van vele? – bökött Sebre.
-
Van
neve, és nyert neked négy egyéni meg öt csapat vb-t.
-
Daniel
is nyerhet.
-
Nem
vitatom. Maxot sem, de a fiatalokkal az a baj, hogy mindig elszúrják, mert
túlságosan rohannak. Kapkodnak. Seb jó pilóta, egy kis… magánéleti zűrrel.
-
Kicsivel?
– nézett rám jelentékenyen.
-
Most
miért? Kimivel jobban tele volt a sajtó, vagy Mikával mikor elvette a
sztripcsajt. Meg a kis Schumi botrányos válásával. Ha akarom biztos tudom
folytatni, de ennyi jut eszembe.
-
Max
helyére akarod beültetni?
-
Ültetném
én a saját helyére is, de akkor rám borítanád ezt a gránit asztallapot. –
haraptam bele a kenyérbe.
-
Nem
bízom benne. – és közben Seb szemébe nézett.
-
Én
sem. Átvert. Kétszer is. De a dolognak jó oldala is van.
-
Igen
szívem, és mi?
-
Okos.
Taktikus. Ennek hasznát venném, és a csapat is. Az idegei nem a legjobbak, de
fejleszthető. És van rosszabb is, lásd Alonso.
-
Ó
igen. Greta Garbo. – nevetett fel.
-
Sebastianon
múlik minden, ha rám hallgat, újra a csúcson lesz.
-
Neked
erről mi a véleményed? – pillantott rá az öreg.
-
Nem
vagyok jól. Beteg vagyok, depressziós, és kezdődő pánikbeteg. A kondim is
pocsék, jóval a versenysúlyom alatt vagyok. Kiborít, hogy nem látom a lányom,
és ez erősen labilissá teszi az idegeimet. A Cattel való….afféromat, pedig már
biztos tudod Gerardtól, Heikkitől meg minden mást. Méghozzá elég részletekben
menően, ha jól sejtem. Az anyagi helyzetemről, meg idefelé menet közben már
informálódtál, szóval azt sem ragoznám tovább. Nem én vagyok a legjobb
választás, sőt ha őszinte akarok lenni, én fel sem venném magamat. – nevetett
fel.
-
Akkor
én miért adjak esélyt?
-
Láttál
vezetni, tudod milyen ha formában
vagyok. És most okom is van rá, hogy összekapjam magam. Ha nem teszek valami
elveszítem a lányom. A fél év múlva esedékes perújrafelvételre rendbe kell
jönnöm, vagy reményem sem lesz beadni a papírokat és nem lesz tárgyalás egy év
múlva. Akarom Emilyt, mindennél jobban, és ehhez kell egy csapat, meg egy
lehetőség.
-
És
azt akarod, hogy kényszerítsem Tostot téged tegyen be Sainz helyett?
-
Jobban
örülnék, ha meggyőznéd.
-
Maxnak
odaígérted az ülést? – érdeklődtem szórakozottan.
-
Én
nem. Christian a csapatfőnök.
-
És
kis Sainz?
-
Az
meg Tost ügye.
-
De
te vagy a tulaj Didi, a te szavad dönt. Te mit mondasz? – nyomatékosítottam a
kérdést.
-
Azt
hogy ez a Vettel, nem az a Vettel akit én…. hány éve is kezdtelek el
szponzorálni? –sandított a németre.
-
Nyolcéves
kora óta támogatod, az idén húsz év Didi. – sóhajtottam fel.
-
Te
honnan tudod? – hökkent meg Seb.
-
Kedveltelek,
amíg nem lettél egy öntelt majom.
-
Sosem
mondtad.
-
Részletkérdés.
-
Ez
elég fontos részlet.
-
Attól
függ kinek. Nem fejezted be. – pillantottam Didire.
-
Szóval
ez a srác itt, nem az a kölyök, aki bármit megtenne a győzelemért. Nem látom
benne a szikrát. Akkor azért akart nyerni, hogy megmutassa ő a legjobb, meg
akarta valósítani az álmát, világbajnok akart lenni, és most meg azért akarja
sikert, mert vissza akarjak kapni a lányát? A versenyzés nem erről szól!
-
Úgy
érted ez kényszeredett?
-
Igen.
-
Egyébként
rajtad is rajtad tartottam ám a szemem. Láttam a szimulátor eredményeidet, és a
telemetriádat is. Te tűzzel versenyzel, ha az lenne a kérdés neked adnék e
ülést, azon nem töprengenék ennyit. Másik kérdés, hogy pocsék az
állóképességed.
-
Én
sem vagyok tökéletes. Amúgy meg te kémkedsz utánam?
-
Csak
szemmel tartom a gyáram. Christian pedig csak higgye, hogy nem látok mindent.
-
Értem.
-
Te
újra versenyzel? – pillantott rám Seb.
-
Csak
akar, de a szimulátorban már pucérra vert, téged is meg az ausztrált is.
-
Mennyivel?
– nézett rám ingerülten a német.
-
Átlagban
öt tizeddel. –válaszolt helyettem az osztrák.
-
Értem.
– dünnyögte, majd kibukott – De mégis melyik pályán?
-
Hogyan?
-
Melyik
pályán, jobb mint én?
-
Mindegyiken.
Singapurban még több is volt, mint hat tized.
-
Hol
találtál még hat tizedet? – támadt nekem.
-
Inkább
úgy kérdezném, te hol hagytál el hat tizedet.
-
Nem
verhettél rá a legjobb körömre!
-
Pedig
rávertem, mert a középső szektorban úgy mész mint a csiga. Rosszul veszed be a
nyolcas kanyart, így a kilencesre is rosszul mész és onnan kigyorsításod is
szar. Plusz a tizenhármasban túl nagyot fékezel, és ezért a tizennégyes előtt
csak lassabban tudod kihúzatni.
-
Nem,
az pont ideális!
-
Pedig
nem!
-
De
az!
-
Mondom,
hogy nem!
-
De
az!
-
Hát
mondom hogy nem, azért vagyok gyorsabb! Nem jó az ütemed, és a technikád!
-
Háromszor
nyertem Singapurban, tudom, hogy kell ott vezetni.
-
Igazából
nem. Ha úgy csinálnád ahogy én, akkor még jobb lennél.
-
Nem
lehet úgy csinálni, mert hülyeséget beszélsz. Valahol kímélni kell a gumikat,
és azt csak ott lehet. Nálad ezzel a vezetéssel majdnem tíz százalékkal
rosszabbnak kell lennie a kopásnak.
-
Igazából
a kis csaj, úgy vigyáz a Pirellikre mint te. Megcsinálta két cserével.
-
Kizárt!
Látni akarom azt a versenyszimulációt, és telemetriát! Hallod! – kapta fel a
vizet és veszekedett az arcomba.
-
Jól
vagy? Vörösödik a fejed.
-
Mutasd
azt a szimulációt, és a felvételt! Nem létezik, hogy engem te ott megvertél! Be
akarom bizonytani hogy tévedtek!
-
Hol
mutassam nincs nálam. –tártam szét a karom.
-
Akkor
menjünk be és nézzük meg! Most!
-
Nem
vagy a cégnél!
-
Nem
érdekel, felhívom Christiant!
-
Jó
a műsor! – nevetett fel Didi, akire döbbenten pillantottam rá.
-
Örülök,
hogy tetszik.
-
Na
gyerekek, akkor én megyek. – akart felállni.
-
Nem
mész te sehova! – mutattam rá – Előbb elmondod a végleges döntésed!
-
Na,
mi az? A nyúl viszi a puskát?
-
Didi!
– szóltam rá.
-
Azt
hiszed megvernéd ezt a kislányt? – sandított Sebre, én meg kezdtem érteni mire
megy a ki a játék.
-
Bárhol
megverem. Kizárt, hogy jobb! Olyan nincs! – pattogott a német.
-
És
te?
-
Bárhol,
bármikor, bármilyen körülményben jobb vagyok.
-
Jó.
Meggyőztetek. – állt fel – Beszélek Hornerrel, és Tosttal.
-
És
ez mit is jelent pontosan? – néztem rá zavartan.
-
Te
beszállsz versenyezni a Red Bullba, te meg mellé tesztpilótának.
-
De…
de…
-
Kell
vagy nem kell, nincs más!
Seb
és én is bólogattunk.
-
Na
azért. Este a gyárban! Szevasztok!
SM
VálaszTörlésTudtam hogy ez lesz a vége.....de most akkor melyik hova megy?
imádtam
ui: a paradicsomot nem felvágta, hanem feltrancsírozta---ez volt a kedvencem