Délben
érkezett meg a tapéta, aminek a felhelyezéséhez a karbantartók megkezdték az
előkészületeket. A terem is formát öltött, a mérnökök nagy munkacsoportokban
rendeződtek körben, és középen hagytak helyet a holoasztalnak, amit egy óra
tájban át is vettem. Megvártam a beüzemelést, és ki is próbáltuk. Mire
végeztem, délután kettő is elmúlt. Seb mentette meg az életem egy nagy
szendviccsel, és fél liter gyümölcslével. A srácokat eligazítottam mit várok el
az előzetes adatok alapján, és belefogtak a munkába. Fáradt voltam így leültem
Adrian irodájában az egyik fotelbe.
-
Jól
vagy?
-
Csak
kicsit álmos. Remélem a fiúk tudnak valamit kezdeni az előzetes infókból.
-
Én
is. – sóhajtott fel, és visszaült a tervezőasztalhoz.
-
Nálad
van már valami?
-
Van
egy- két új ötletem igen. Megnézed?
-
Teljesen
kész vagy még csak elmélet?
-
Csak
ötlet. – nézett rám bűnbánóan.
-
Vázlat?
-
Van.
-
Akkor
nézzük meg az új gépnél. Hátha a többiek is tudnak valamit hozzátenni.
-
Rendben.
A
tervező felnyalábolta a rajzokat, és kimentünk a holoasztalhoz. Beszkenneltem a
lapokat, átfuttattam egy 3D programon, és már nézhettük is élőben.
-
Szépnek
szép, de vajon működik? – sóhajtottam fel, miközben a módosított orrkúp
lebegett előttem – Valamelyik informatikusunk jöjjön már ide légyszi! – mondtam
hangosan.
-
Igen?
– jelent meg egy alacsony kövér srác.
-
Burt?
-
Igen.
-
Oké.
Ki az közületek aki a digitálisan az autóra tudja illeszteni ezeket? – böktem
az asztal fölötti ábrára.
-
Én.
-
Akkor
előtted a feladat. Legózzuk át a kocsit.
-
Kell
egy kis idő rá.
-
Mennyi?
-
Fél
óra, mert hozzá kell igazítanom, és pontosítani.
-
Jó.
Leugrom egy kávéra, addig próbálkozz, aztán visszatérünk rá.
-
Rendben.
-
Le
akarok futtatni egy szimulációs is.
-
Azt
gondoltam.
-
Aero
részleg! Ha van szabad kapacitás, akkor lehet jönni segíteni!
-
Én
ráérek. – emelte a kezét az egyik fekete hajú fiú.
-
Josh
ugye?
-
Igen.
-
Akkor
Adriannal, és Burtel dolgozol. Nézzük meg jók e az ötletek, vagy kuka az egész.
Ha használható, akkor feltöltjük a lenti nagy szimulátorba és a versenyzőink ki
is próbálhatják. Kérdés? – néztem rájuk, rázták a fejüket hogy nincs – Oké!
Leugrom egy kávéra. – körbe néztem mindenki a feladatával harcol, Vettel pedig
éppen az irányítástechnikai csapatnál beszélgetett élénken.
Lelkesen
magyarázott, mutogatott, vitázott. Észre sem vette, hogy nézem. Megeresztettem
egy halvány mosolyt, és a kantin felé indultam.
Engedélyeztem
magamnak egy muffint is, majd kicsit feltöltődve indultam vissza, amikor a
lépcsőfordulóban megjelent a német. Megeresztett egy százas vigyort, majd
mellém érve megragadta a karom és a lefelé terelt.
-
Mit
csinálsz?
-
Gyere…
- majd a pincéig cibált, és az irattárba érve magukra zárta az ajtót.
-
Most
dolgozunk. – morogtam miközben hozzám bújt.
-
Kell
egy szünet. – harapott a nyakamba.
-
Seb…
-
Nem
bírom ki estig. – nézett a szemembe, közben a blúzomat gombolta, de megfogtam a
kezét.
-
Dolgozunk.
Nem tűnhetek el egy órára. – mondtam nyomatékosan.
-
Csak
negyed óra… - húzta magához a csípőmet.
-
Seb!
Nem!– toltam el.
-
Jó.
– lépett el ingerülten – Ha nem kapom meg amit akarok, akkor máshol keresgélek.
– nyúlt a kilincs után.
-
Ezt
hogy érted? – kérdeztem élesen.
-
Azt
hiszem nem voltam reggel elég evidens, úgyhogy most az leszek. Kívánlak, és
vállaltam egy játékot. Ami csak félmegoldás, és nem elégít ki, szinte
semennyire sem, de vállaltam, mert akarlak. Nekem több kell. – lépett
közvetlenül elém – Napi több ilyen izgalom, hogy kibírjam, hogy tudjak várni. –
hajolt egészen a számhoz – Túl jutottunk az első akadályon, és én nem akarok
mást, csak újabb adagot abból az őrületből. – suttogta a fülembe.
Lehunytam
a szemem, mert megint elérte, ami akarta.
-
Látom,
hogy kívánsz. – csókolt a nyakamba, majd kigombolta a blúzom, lehúzta a
farmerom cipzárját, és lejjebb cibálta.
Kábán
pillantottam rá.
-
Megkapom
amit akarok? – nézett rám kihívóan.
-
Meg,
de nagyon perverz legyen. – suttogtam, erre elvigyorodott, és szenvedélyesen
megcsókolt – A csapatban te vagy a főnök,…..de az ágyban én…. – morogta.
-
Meg
fogom ezt még bánni…
-
Tetszeni
fog, amit kitaláltam. – harapott a szájába, levette a pulcsiját és a pólóját,
utóbbit a kezembe adta, majd megcsókolt –Még bízol abban, hogy nem megyek el
addig? – nézett rám komolyan, miközben megsimogatta az arcom, és a szám.
Válaszul
megcsókoltam.
-
Bármit
is csinálok jusson eszedbe. Nem teszem meg. – súgta a fülembe.
Bólintottam,
és lágyan megpuszilta a nyakam.
A
vállának döntöttem a fejem, és bele kapaszkodtam a csípőjébe. Kigombolta a
farmerját, és lejjebb tolta a bokszerjával együtt. Egyértelműen nagyon is izgalomban
volt.
Közelebb
lépett, a falnak szorított, fenekem alá nyúlt megemelt, a lábam a csípője köré
fontam, az egyik térdét alám tolta, a bal kezével, és a fejével, pedig
mellettem a falnak támaszkodott. A jobb kezével pedig oldalra tolta a fehérneműmet,
és kényeztetni kezdett. Felnyögtem. Körkörösen simogatott, majd az ujjait ismét
ki behúzogatta bennem, végül fedugta, és pontosan úgy mozgatta mintha
szeretkeznénk. Vadul, határozottan, nagyokat, és mélyeket lökve. Nem tudtam
passzív maradni, én is mozogtam, miközben a férfiasságát is közénk csúsztatta.
-
Seb…
- nyögtem föl.
-
Bízz
bennem. – zihálta és újra megcsókolt, a nyelvével újra a számban kalandozott,
és harapdált.
Egyszerre
mozogtunk gyorsan, és szenvedélyesen, az ujjaival kínzott, de a tudat, hogy a
farka is ott van, és a bőrömhöz ér teljesen megőrjített. A vállába karmolta, és
kicsit lábujjhegyre álltam. A kezem a pénisze felső részére tettem, simogatni,
és húzogatni kezdtem.
-
Cat…
- nyögte – Cat a póló….- nem reagáltam csak fokoztam a tempót, a teste
megfeszült – Cat…póló… - morogta rekedten.
-
Nem.
– kínoztam tovább.
-
Cat!
– csattant fel hörögve,és ő is durván húzogatta ki be az ujjait a hüvelyemből,
de már én is közel voltam, a makkját a csiklómhoz toltam, és ez volt az a pont,
ahol a gerince megfeszült és hangosan felnyögve elélvezett velem együtt. Úgy
éreztem a testem súlytalanná válik, és lebegek.
A
gyönyör lassan elült, és mindketten remegtünk, egymásba kapaszkodva, mint két
kamasz. Alig tudtunk állni.
Kettőnk
közé ügyeskedtem a pólóját, hogy eltűntessem a nyomok egy részét.
Kicsit
megnyugodtam, de Seb még mindig reszketett, hozzábújtam.
-
Mi
a baj? – suttogtam.
Eltolt
magától, az arca nem azt tükrözte mint reggel, ingerült volt, és dühös.
-
Ezt
még egyszer meg ne csináld velem! – lépett el, majd elkezdte rendbe szedni
magát - Soha többet! – csattant fel.
Olyan
érzésem lett, mint akire egy vödör hideg vizet öntöttek, átkaroltam magam, és
összeszorítottam az álkapcsom. Nem értettem mi volt a gond, de tudtam, nagyon kiborult.
Méghozzá túlságosan is. Nem volt bátorságom kérdezni. Rám sem nézett, csak
ingerülten rángatta a ruháját.
Elszakadt
a cérna, és úgy ahogy voltam nyitott blúzban, és össze vissza álló nadrágban
kirohantam az irattárból. Próbáltam összetartani a felsőmet, ahogy szaladtam a
lépcsőn, de alig láttam a könnyeimtől, már felértem a másodikra, és az ajtót
nyitottam, amikor a kifelé jövő Christianba ütköztem.
-
Mit
keresel te….Mi történt Cat? – érdeklődött kedvesebb hangon – Cat. Cat? – nyúlt az
állam alá, ahogy ránéztem kitört belőlem a zokogás, és a nyakába borultam – Mi az
Isten történt? - kérdezte rémülten.
Nem
tudtam válaszolni, csak bőgtem.
-
Gyere.
– kísért be és az ágyra ültetett, kaptam egy takarót is a hátamra – Mi történt?
Bántott valaki? – ült mellém.
-
Én…
- fordítottam el a fejem, és a kezemmel eltakartam az arcom.
-
El
kell mondanod mi történt?
Megráztam
a fejem.
-
Erőszakoskodott
veled valaki? Valamelyik srác vagy talán Sebastian? – intettem hogy nem, de
megfogta karom és maga felé fordított – Cat! Ha valaki…
-
Nem.
Nem volt semmi olyan….
-
Ez
neked semmi? – bökött a nyitott blúzra.
-
Csak
hagyj egyedül egy kicsit jó? Összeszedem magam, és lemegyek melózni.
-
Kizárt.
Ilyen állapotban sehová.
-
Jól
vagyok, csak kell pár perc. Majd azt mondom leöntöttem magam.
-
Mit
műveltek ti Sebbel?
Rápillantottam,
de nem szóltam semmit.
-
Ezt
ne kérdezd tőlem. – nyögtem ki végül.
-
Lefeküdtetek?
– fürkészte az arcom.
-
Nem.
-
De
van köztetek valami... Igazam van?
-
Christian
kérlek. Kérlek. – néztem rá könyörögve.
-
Jól
van. – ölelt át – Nincs több kérdés.
Kopogtak.
-
Menj
a fürdőbe, és zárd be az ajtókat. Fedezlek.
-
Kösz.
– azzal eltűntem.
Borzalmasan
néztem ki, a szemem bedagadt a sírástól, a felsőm elszakadt, a melltartóm
ferdén állt, a farmerom foltos volt, és kilátszott az alsóm. Gyorsan letusoltam,
és felvettem egy tiszta nadrágot, és pólót.
Egy
darabig füleltem, majd kimentem. Chris elég feszültnek tűnt.
-
Seb
keresett. Elég….- vett egy levegőt – viharvert és zavart volt.
-
Értem.
-
Kifejezetten
a ráveszekedtem, hogy maradjon tőled távol, a nap további részében. Elküldtem a
szimulátorozni. A srácoknak meg azt mondom, itt vagy, és a papírmunkával törődsz
a kifejezett kérésemre, mert elmaradtál, és nekem sürgősek. Meg a szerződésed
is át kell nézned.
Elfordítottam
a fejem, és éreztem a könnyeim sós ízét.
-
Nagyon
hálás vagyok.
-
Próbáld
meg összeszedni magad holnapra jó? – lépett elém.
-
Nem
lesz gond. – néztem a szemébe.
Átölelt.
-
Cat!
– sóhajtott nagyot - Ismerem már egy
ideje…. Néha olyan mint valami rinocérosz, megrémül, és átgázol mindenen…. Én
nem tudom mi a fene történt, de biztosan nem szándékosan csinálta…. Akaratlanul
mondtál vagy tettél, valamit ami miatt halálra rémítetted a fiút…
-
Ő
rémített halálra engem! –fakadtam ki.
-
Beszéljétek
meg, mert együtt kell dolgoznotok. Most mennem kell Didi már vár.
Bólintottam.
-
Mindent
köszönök.
Válasz
helyett rám kacsintott, és elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése