50.
Egymásba
karolva sétáltunk le a lépcsőn, a porta előtt azonban Seb megállt, és kérdőn
nézett rám.
-
Akkor
tesztekig nem vagyunk egy pár ugye? Legalábbis hivatalosan.
-
Látom
tűkön ülsz. – cukkoltam.
-
Szerintem
mindenki tudja, de ha nem hát nem. – sóhajtott fel lemondóan.
Amikor
elindult mellé léptem, és belekaroltam.
-
Nincs
több hiszti. – adtam az arcára egy puszit, amire válaszul szélesen
elmosolyodott.
-
Az
én csajom! – vigyorgott tovább.
-
Te
jó ég. – sóhajtottam fel – A műmacsó. Szia Daisy.
-
Sziasztok.
– kacsintott ránk.
Az
ebédlő csak félig tele volt, pedig már kilenc óra is elmúlt.
A
főasztalnál, Adrian, Chris, Didi, Daniel, Katie, Pierre, és Andy is az
asztalnál ült.
Seb
megint mellém települt, ahogy mindig, szemben Christiannal. Levegő érezhetően
hűvös volt.
-
Tegnap
merre jártál?
-
Mi?
– pillantottam az angolra.
-
Nem
te. Sebastiant kérdezem.
-
Kocsikáztam
egy kicsit. – vett el egy szelet pirítóst.
-
Ahha,
bővebben? – lapozta tovább az újságot.
A
németre pillantottam, aki igyekezett nem a főnökére nézni, Seb láthatóan nem
érezte a veszélyt.
-
Tehát?
-
Mit
tehát Chris?
-
Mi
ír a bulvár? Mutasd a szaftos képet is. – pakoltam pár szelet szalámit a
tányéromra.
Sebas
rám pillantott, én pedig az arcába bámultam.
-
Ha
ennyire kérdezi, akkor már tudja, vagy olvasta, vagy mindkettő. Úgyhogy a jó
taktika az igazság, és nem tőlem várja. – sóhajtottam fel, és beleharaptam a
vajaskiflibe – Ne sunnyogj mert abból cirkusz lesz, nagyobb mint ami most vár
rád.
Válaszul
vágott egy grimaszt, amivel a nemtetszését akarta kifejezni.
-
Kösz
hogy védesz.
-
A
főnököd vagyok, és te egy barom. De attól még egy ágyban alszom veled.
-
Igen?
-
Miért
nem? Gyorsan vallj színt, és essünk túl a balhén még a kávé előtt. – és itt
Hornerre pillantottam, aki az asztalon könyökölt és minket nézett a fejét a
kezével megtámasztva – Igen?
-
Várom
a szappanopera végén, aztán lekiabálom. – vigyorgott szélesen.
-
A
tiéd. Viheted. – tettem egy paradicsomot magam elé.
-
Tehát
Sebastian….
-
Na
ha Sebastian vagyok, akkor jön az ordítás is. – sóhajtott fel.
-
A
helyedben befognám a pofám szívem! – pirítottam rá.
-
Kösz
Cat! Mi a büdös francért jártál te Londonban tegnap? – és vágta le dühösen az
asztalra a The Sun reggeli számát, amin Seb egy csinos barnával összegabalyodva
csókolózott az egyik bár előtt.
Én
tovább ettem, és magam elé vettem az újságot, oldalra pillantva pedig feltűnt, Seb
nem Christianra, hanem rám néz.
-
Figyelnél
végre Vettel?! – hallottam az angol éles hangját.
-
A
te lecseszésed érdekel most a legkevésbé. – pillantott rá egy fél percig.
-
Újabb
rossz válasz. – kezdtem el a cikket olvasni, ami részletesen taglalta a német
éjszakai buliját, az ivászatát, és a barnával való flörtjét. A lány elég sok
szaftos kis részletet megosztott az együttlétükkel kapcsolatban.
-
Sebastian!
– csapott az angol az asztalra.
-
Cat…
-
Jó
cikk. Igazi bulvár. – hajtottam össze, majd folytattam a reggelit.
-
Szólj
már hozzám!
-
Nincs
hozzáfűzni valóm. – ittam bele a kávéba.
-
Vettel!
– dőlt előre ingerülten Dietrich is.
-
Meg
tudom magyarázni!
-
Igen?
– fordultam felé a széktámlára téve a kezem – Melyik részét?
-
A
hazugságokat.
-
Annyi
hazugság azért nincs benne, vagy valami olyasmit akarsz kimagyarázni, amiről te
hazudtál.
-
Akkor
sem feküdtem le vele!
-
Na
persze! – szúrt közben Daniel.
-
Te
ebbe ne szólj bele!
-
Bele
szólok, mert hülyére veszed!
-
Miért
végig ott voltál és tudod mi történt?
-
A
csaj nem kurva, hanem az unokatesóm.
Kihajoltam
Seb mögül, és az ausztrálra néztem.
-
Shila
Mitcham a neve. – és az orrom alá dugta a telefonját, ahogy végig néztem a
képeket Dan tényleg nem kamuzott – És már tavaly is találkoztak Sebbel, a
szezonnyitón.
-
Nem
emlékszem rá!
-
Mert
részeg voltál a bulin, mint általában elég sokszor!
-
Cat
hinned kell nekem! – pillantott rám a német könyörögve.
-
Hívjuk
fel! Te beszélsz, és kihangosítod! – adtam át Dannek a mobilt – Baráti csevej,
de tudni akarom az igazat. – néztem rá keményen.
-
Oké.
Seb
a fejét rázta, és zavartan dörzsölte a homlokát.
-
Ideges
vagy?
-
Szerinted?
-
Akkor
most kezdek aggódni. – sóhajtottam fel gúnyosan.
-
Csak
finomítottam pár dolgon…
-
Igen?
És mégis mit?
Közben
Dan megnyomta a hívásindítást, és kihangosította a készüléket.
Négy
csengés után felvette.
-
Daniiiiiiiii!
– kiabált a lány jó kedvűen.
-
Szia
Shila!
-
Éppen
rád gondoltam! Sose találod ki mi történ tegnap!
-
Ami
azt illeti de, pont ezért hívlak előttem van a Sun.
A
válasz hangos nevetés volt.
-
Ennyire
jó volt a csapattársam? – és közben gúnyosan Sebastianra vigyorgott.
-
Hallod,
Istenien csókol! – lelkendezett tovább,
a német pedig ekkor borult az asztalra.
-
Na,
most megleptél! Részleteket akarok!
-
Ó,
basszus! Az a srác valami fantasztikus! Csak kicsit túl részeg volt szegény.
-
Az
szokása. Szerintem még most sem esett le neki, hogy ismer téged. – röhögött
fel.
-
Hát
tegnap se nagyon derengett. De hát nem emlékezhet mindenkire.
-
Tudod,
szőke! Annyit már elmondtál, hogy smárolásban nem Alonso, és a többi? Tegnap
tök beállva jött vissza, úgyhogy érdekelne mi volt. Én annyira piásan még az
ágyat se nagyon találnám meg, nem hogy csajoznék! – cukkolta.
Seb
viszont a bordáira ütött, miszerint hagyja abba.
-
Szóval?
-
Na
jó, de köztünk marad?
-
Persze.
Tudod lakat a számon. – ennél a részletnél majdnem felnevettem – Szóval?
-
Most
mondjam el telefonban….?
-
Sokat
ferdítettél a cikkben?
-
Csak
egy kicsit. – kuncogott fel – Nem egész éjszaka tartott csak egy kör volt,
aztán kinyúlt a sok alkoholtól, de így jobban cseng a sztori. – ez volt az a
pont, ahol felálltam asz asztaltól, és hátra sem nézve kimentem az előtérbe.
Kértem
Daisítől egy kocsit, és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a gyár területét.
Már
az autópályán jártam London felé, amikor Chris hívott. Fogadtam.
-
Csak
ha egyedül vagy, és nincs más fültanú a közelben.
-
A
szobámban vagyok. Egyedül. De átválthatunk videó hívásra is.
-
Nem
kell.
-
Visszajössz
még? Úgy értem ma, mert bízom benne, hogy nem mondasz fel… vagy igen?
-
Nem,
nem mondok fel. Ne aggódj nem befolyásolja a munkámat az ügy. –válaszoltam
gúnyosan.
-
Cat.
Nekem első a cég. Kedvellek, de ha elmész arról tudni akarok, pláne…
-
Jaj
végig ne mond! Felforgattam mindent tudom, és most aggódsz! Nem kell!
-
Tudok
valamiben segíteni?
-
Miben
akarsz segíteni? Le tudod vágni Seb tökeit, és üvegben szervírozni?
-
Azt
hiszem ez törvénybe ütköző, de szerezzek bérgyilkost?
Felnevettem.
-
Egy
kínzómester is megteszi.
-
Az
már van.
-
Igen?
-
Heikki
visszajött, és most ordít Sebbel.
-
Mi
miatt?
-
Szép
kis csomag, a betegség, a csajozás, az ivás, a lógás stb. Választhatsz.
Egyébként Heikki azért repült máris vissza mert tegnap hívtam, és a
gyorsteszten kiderült, hogy beteg.
-
Mi
baja?
-
Ami
Sebnek, de legjobb tudomásom szerint te jól vagy.
-
Ennyit
az orvosi titoktartásról.
-
Nem
olvastad el az apró betűs részt a szerződésedben.
-
De,
csak elfelejtettem, ha valami bajom van tudatnom kell veled is, már emlékszem.
-
A
doki megtette helyettetek, elég diszkrét, és tapintatos formában, mert szerinte
kínos mindenkinek.
-
Hát
tőlünk nem éppen így kérdezett. – húztam el a szám.
-
Megnyugtatlak
engem is kifaggatott.
-
Első
sorba kértem volna jegyet.
-
Sejtettem.
-
Gondolom
egyikük se hal bele.
-
Pár
hét és rendben lesznek.
-
Az
idiotizmusra nincs valami szere?
-
Attól
tartok Seb ilyen téren menthetetlen.
Felsóhajtottam.
-
Mit
fogsz tenni?
-
Baszd
meg Chris te mit tennél ha felszarvaznának, és a sajtó címlapon tálalná?
-
Nem
tudom, elhagynám, én a másik oldalon voltam.
-
Jaj
igen, te csalod a barátnőidet nem fordítva.
-
Túl
messzire mész. – reagált keményen.
-
Fáj
az igazság?
-
Ne
rajtam verd le Sebastiant, jó? Nem én bántottalak.
-
Nem
te csak elkezdted a sort!
-
Cat!
Elég. Ne fogok balhézni veled.
-
Isten
ments, te és tökéletes angol modorod!
-
Cat.
Kérlek. – mondta nyomatékosan – Tudom, hogy fáj. – mondta együttérzően.
-
Nem
értesz te semmit. – suttogtam, mert már megint a könnyeimmel küzdöttem.
-
Hol
vagy most?
-
Az
autópályán…
-
Állj
le a leállósávba, ilyen állapotban ne vezess, érted megyek, a kocsit meg valaki
haza hozza. Oké?
-
Nem
tudom, hol vagyok pontosan.
-
Kapcsold
be a GPS-t, és megtalállak.
Nem
reagáltam, csak a kézfejemmel letöröltem a könnyeim.
-
Cat…Cat
itt vagy még?
-
Igen.
-
Hallgass
rám kérlek, oké? Nem szeretném ha történne veled valami… Cat.
-
Megállok
egy pihenőnél.
-
Jól
van. – sóhajtott nagyot.
-
Chris?
-
Tessék.
-
Semmi.
– nyögtem ki sírva.
-
Nagyon
sietek.
-
Kösz.
– azzal bontottam a vonalat.
Pár
kilométerrel később megálltam a pihenőnél. Leállítottam a motort, és
bekapcsoltam a GPS-t. A kormányra
borulva bőgtem, amikor egyszer csak kinyílt mellettem az ajtó. Aggódva pillantottam
balra, de Christian volt az.
-
Gyere!
– hajolt be, és átkarolt.
A
nyakába és zakójába kapaszkodtam, így ki tudott húzni. A vállába temettem az
arcom, és zokogtam, ő pedig szorosan átölelt.
-
Christian….
-
Nincs
semmi baj… Minden rendben lesz Cat… Nem lesz semmi baj. – suttogta a fülembe.
-
Bántott…
megint…
-
Tudom…
tudom Cat…. – szorított magához.
-
Hazudott
nekem… A szemembe hazudott… Megesküdött, hogy ő nem…
Nem
mondott semmit, csak vett egy mély levegőt.
-
Patrik
sosem tett velem ilyet…
-
Ne
sírj kérlek...
De
erre még jobban bőgni kezdtem.
-
Ne
sírj kérlek... Cat… Kérlek…Nem bírom hallgatni, ezt a sírást… - mondta halkan.
-
Emily
életére esküdött… Azt mondta szeret… Megígérte, hogy hűséges lesz….- nyögtem ki
a szavakat, és még inkább az angolba kapaszkodtam.
-
Nem
fog többet bántani Cat… Hallod? Nem bánt többet… - eltoltam magamtól.
-
Honnan
veszed ezt a hülyeséget? Miért mondasz nekem ilyen…- de még mielőtt
folytathattam volna, magához húzott és a kezei közé fogta az arcom.
-
Nézz
rám jó? Cat. – szólt rám amikor el akartam fordítani a fejem – Nézz a szemembe.
És most jól figyelj rám oké? – bólintottam – Dietrich magán kívül van, én még
sosem láttam ennyire a plafonon lenni. Sebet kitette a szerződéséből, megy a
Toro Rossohoz.
-
Mi??
-
Ahogy
mondom. Kirúgta a fenébe, azonnali hatállyal.
-
De…
-
A
szerződésében foglalt pénzt holnap reggel megkapja, de még ma estig el kell
vinnie a cuccait a gyárból. Costa lesz helyette, már beszéltem is vele.
-
És
a másik csapat? Kirúgnak miatta valakit? – néztem rá zavartan.
-
Nem.
Verstappen és Kvyat marad, Seb meg tesztpilóta lesz, már ha Frank nem küldi el
azonnal, mert neki sem kell.
-
És
te?
-
Én
még a Red Bull csapatvezetője vagyok, mi lenne velem? – mosolygott.
-
Úgy
értem mi a véleményed?
-
Egy
gonddal kevesebb, eleget tutujgattam, és elég sokáig elviseltem a hisztijét,
most már legyen nyűg más nyakán.
-
De…de…
-
De
mi?
-
De
miért? Miért most?
-
Mert
Didi téged véd, jelenleg Seb pótolható te meg nem, és ha választani kell, téged
választunk.
-
Engem?
Nem is csináltam semmit…
-
Adrian
nem mondta?
-
Mit?
-
Akkor
biztos azt hitte tudod, mindegy. Az egyik jónak tűnő fejlesztési ötlet, amit
megvitattál tegnap délelőtt a fiúkkal, kidolgozták és remekül futott a
szimuláción, sokat javított a kocsin.
-
Ez
mikor volt?
-
Tegnap
este. Állítólag letették az asztalodra a dossziét.
-
Nincs
is asztalom. – nevettem fel – Gondolom Adrianéra tették, én meg azt hittem az
övé.
-
Szóval,
hasznod vesszük. – erre átöleltem.
-
Köszönöm.
-
Nincs
mit. – mosolygott szélesen – Na? Haza fuvarozhatlak?
-
Igen.
– sóhajtottam fel.
-
Ennyire
nem kell lelkesedni.
-
Úgy
meginnék valahol egy pohár italt, és elszívnék egy cigit.
-
Tegyünk
egy kitérőt?
-
Lehet?
-
Ma
lehet. Gyere. – karolt át, majd oldalra fordult – Akkor hazaviszed a kocsit?
-
Persze.
– válaszolt Katie.
-
Te
itt vagy? –kérdeztem döbbenten
-
Chrissel
jöttem, és visszaviszem az autót.
-
Értem.
-
Menj
és lazíts egy kicsit. – mosolygott kedvesen.
-
Aranyos
csaj.
-
Az.
– terelt a Porshéja felé.
Nah! Így kell nagyot esni. Imádtam :-)
VálaszTörlésSebit sajnálom, de csak lesz ebből még vmi. Daniel....hmmmm....az a szexi mély hang. Lúdbőr :-) Puszi. SM