57.
Zavartan
néztem Sebre, ő meg rám.
-
Itt
állt. – mutattam az osztrák hűlt helyére, és a németre néztem, aki láthatóan
sokkban volt.
-
Igen.
-
És
azt mondta megyünk a Red Bullba.
-
Igen.
-
És
te leszel a versenyző, én meg a tesztpilóta.
-
Igen.
-
És
hogy estére legyünk a gyárban.
-
Igen.
-
Ugye
mást is tudsz mondani?
-
Igen.
-
Sebastian!
-
Még
nem tértem magamhoz.
-
Más
se.
-
De
miért?
-
Használd
a fejed! – pillantottam rá laposan –Vagy csak dísznek van?
-
Most
azért mert kiakadtam az időeredményeden?
-
Bingó!
Egyébként durván kibuktál, mint valami elmebeteg, vörös volt a fejed. Csak
mondom.
-
Nem
volt vörös!
-
De,
ha mondom!
-
És
most ezért vett fel mindkettőnket?
-
Engem
szerintem csak plusz feladatkörrel látott el, mert neki dolgozok… - tűnődtem
el.
-
De
most azért vett vissza mert nem hittem el az eredményt?
-
Jaj
de szőke vagy jézusom! Azért vett fel, mert szenvedélyesen, és határozottan
hitted, hogy le tudsz győzni, bármikor. Megmutattad, a benned lévő tüzet, fel
akart piszkálni, és sikerült is neki. Most engem akarsz megverni a pályán, és
ez még tetszik is neked. Engem meg belökött a mélyvízbe. – sóhajtottam fel – De
majd megoldom valahogy.
-
Hogy
mehettél ennyivel jobbat?
-
Ó
anyám! Sebas! – borultam az asztalra – Hagyjuk már!
-
De
most tényleg Cat.
-
Még
egy szó és hozzád vágok valamit. – pillantottam fel.
-
Oké.
Csak… Oké. – tartotta fel a kezeit.
-
Remek.
-
Chrisnek
mit mondunk?
-
Mi?
Hülye vagy? Keresztbe lenyelne. Mi semmit! Hallgatunk, mint a sült hal a
tepsiben!
-
Szerinted
ez bejön?
-
Nem,
de nincs más ötletem. Mondjuk a fél gyár rajtunk fog röhögni, vagy nem tudom.
Jelenleg jobban aggaszt, hogyan fogom túlélni két hét múlva az első kört a
pályán.
-
Szerintem
inkább fogjuk. – ült mellém.
-
A
te kondidnál már csak az enyém szarabb. Két hét alatt nem fog velünk Heikki csodát
tenni. Mondjuk nekem a kocsi mellett időm sem lesz intenzív edzésekre.
-
Találékony
srác hidd el. Képes felverni reggel hatkor, hogy letud a napi mozgást, ha
máskor nincs időd.
Ráborultam
az asztalra.
-
Ez
embertelen.
-
Heikki?
Igen.
-
De
nekem aludnom kell mert két melót végzek egyszerre. – Seb a vállamra tette a
kezét – Részvétem. – majd felröhögött.
-
Hülye
fasz! – vágtam bordán.
-
Nem
kell egyedül szenvedned. Besegítek amiben tudok.
-
A
műszaki rész feléhez sem értesz.
-
Majd
megtanulom. Lehetnénk váltásban, délelőtt megcsináljátok a terveket, én addig
edzek, délután meg csere, tied az edzés, én meg átnézem mi működne.
-
És
mikor szimulátorozunk?
-
Este,
egyszer én éjszakázom egyszer te. Így működhet. Dan meg alkalmazkodjon.
Szomorúan
néztem rá.
-
Nem
fogom hagyni, hogy kiszállj, mert Didi megint kirúg.
-
Menjek
tönkre. Köszi!
-
Segíteni
fogok, és együtt megcsináljuk!
-
És
mit csinálsz meg te szőke? – kócoltam össze a haját.
-
Hát
az autót, meg a szezont! Mi fogunk nyerni! Tudom.
-
Szóval
tudod. Látnok lettél?
-
Képesek
vagyunk rá!
-
Jézusom.
Mi volt abban teában amit ittál? Bolondgomba? – álltam fel – Elmeroggyant módon
viselkedsz.
-
Mert
fellelkesültem?
-
Lassan
harminc éves vagy. Ideje nem úgy viselkedni mint egy öt éves.
-
Újra
világbajnok leszek, és meg foglak verni. – szögezte le.
-
Hát
hogyne „Tüzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!” /József Attila:
Altató/
-
Hogy
mi?
-
Ez
egy vers, a gyerekálmokról. Mindegy. – indultam el – Jössz.
-
Igen.
– állt fel határozottan.
Zavartan
néztem végig, ahogy szál egyenesen elsétál mellettem, mint valami peckes madár.
-
Hová
mész?
-
Pakolni.
Megyünk melózni. – nézett rám halálos nyugalommal a lépcsőről.
-
Sebastian?
-
Igen?
-
Jól
vagy?
-
Miért
ne lennék? Be kell menni, összerakni a kocsit, tesztelni, és át kell gázolni a
mezőnyön. Rutin munka. Nyertem négy vb címet, nem lehet akadály hogy téged
legyőzzelek. – pillantott rám fensőbbségesen és otthagyott.
Megszólalt
a mobilom, én meg automatikusan felvettem.
-
Dr.
Ena Pataky.
-
Ne
szórakozz velem Cat! Most beszéltem Dietrichhel! Azonnal magyarázd meg! –
kiabált Christian.
-
Sebastian
milyen, amikor eltökélt?
-
Mi???
Ne idegesíts fel még jobban mert…
-
Komolyan
kérdezem. Annyira… Higgad, nyugodt, lekezelő, és peckes. – tűnődtem el.
-
Akkor
a régi. Majd megszokod, ilyenkor költözik be a mérnökségre.
-
Ahha.
Bekapcsolt a Forma 1-es direktíva?
-
Valami
olyasmi.
-
Én
vagyok a beetetőcsali.
-
Hogyan?
-
Didi
mit mesélt? –ültem le a nappaliban.
-
Tényeket
közölt.
-
Az
én eredményeimmel akasztotta ki Sebet.
-
Tessék?
-
Szimulátor,
és telemetria adataimmal. A tény, hogy gyorsabb vagyok teljesen felhúzta. Látni
akarja a felvételt, az adatokat. Itt pattogott, mert szerinte nem verhettem rá
tizedeket, én meg állítottam, hogy igen. Didi előtt kaptunk össze. Most meg
közölte, pakol, és megyünk be a gyárba.
-
Értem.
-
Mondj
már valamit! – veszekedtem rá kétségbeesve.
-
Didi
felhasznált, téged is, engem is, Seb felébresztésére. Ennyi. – sóhajtott
lemondóan.
-
Téged?
Nem értek semmit.
-
Hidd
el addig jó neked.
-
Chris!
-
Ő
ültetett bogarat a fülembe. Sokat beszélgettünk rajta, milyen néven és hol
versenyezhettél. Amikor elmesélted a múltad, akkor lehetőséget akartam neked
adni. Nem gondoltam, hogy Didi rájön. Komolyan nem. De azt hiszem ez kapóra
jött neki, kellett egy jó ellenfél Sebnek, és ez te lettél.
-
Miért
nem Daniel?
-
Mert
jobb vagy mindkettőnél, és a mezőnynél is. Persze egyenlőre csak elméletben, de
ha sikerül feljavítani az állóképességed, akkor komoly vetélytársak lehettek.
Sebastian imádja az ilyen kihívásokat. Neki elég egyenlőre az is, ha csak
számítógépen vagy jobb, ő már azon is kattogni kezd. Nem is merek belegondolni,
mennyire lenne megint megszállott ha a pályán is igazi ellenfelek lennétek,
ráadásul azonos feltételek mellett.
-
De
ezzel szétszakíthatjuk a csapatot.
-
Nem
biztos.
-
Ez
soha nem működött a Forma 1 történelmében! Emlékeztesselek? Senna vs. Prost,
Hakkinen vs. Couthard, Seb vs. Webber,
Alonso vs. Hamilton, mondjak még? – kiabáltam ingerülten.
-
Nehéz
tisztességesen játszani, de működne, ha vállalod. – szólt meg Seb mögöttem.
-
A
szezon végéig nézegessük a másik telemetriáját, és kalapáljuk egymást az
edzéseken?
-
És
versenyen.
-
Tesztpilóta
vagyok.
-
Akkor
csak edzéseken. Tudni akarom mitől vagy jobb pályáról pályára.
-
Akkor
ezt megbeszéltük. – közölte Christian higgadtan – Akkor sziasz..
-
Le
ne tedd! Tudsz róla hogy ez már két munkakör?
-
Igen.
Majd megoldjuk. Ne aggódj. Akkor várunk titeket. Sziasztok. – és letette.
-
Ezt
akartad nem? Újra versenyezni, akkor rajta. – mondta a német magától értetődően, az egyik sporttáskát a vállára
dobta a másikat meg kézben fogta meg – Na megyünk? Vár a versenyzés. – és megeresztett
egy széles vigyort.
Én
pedig késztetést éreztem, hogy megüssem.
-
Addig
vigyorogsz így, amíg nem látod a monacói időmet. – álltam fel, és szúrós
tekintettel méregettem – Hét tized az én javamra. – mosolyogtam rá, aztán a
bejáratiból visszaszóltam a sóbálvánnyá merevedett németnek – Jössz vagy máris
meggondoltad magad?
-
Megyek.
– azzal elindult.
SM
VálaszTörlésSeb tényleg elmeroggyant....de tetszik hogy végre nem a sebeit tépkedi. Jól taktikázott Didi, hiába ő mindig a szívem csücske volt a sztorikban. Megyek olvasni 58. részt. Imádom. Puszi