52.rész
Javasolt zene:
http://www.youtube.com/watch?v=VHdxx7AaBw8
Amikor végre hosszú percek múlva elváltak egymástól az ajkaink, kissé ziláltan levegő után kapkodtunk, és kábán néztük egymást.
Chris gyöngéden megsimogatta az arcom.
- Ha azt akarod, hogy komolyan kimenjek azon az ajtón, akkor azt most mond meg. De akkor engem többet nem látsz. –suttogta.
Lehunytam a szemem. Az egész kész őrület volt. Én azt akartam, hogy maradjon, ő nem akart menni. Bármi is vonzott minket a másikhoz, közös jövőről szó sem lehetett, ez egyértelművé vált mindkettőnk előtt.
Nagyot sóhajtottam, és ránéztem.
- Menj el. – böktem ki remegve, de ehhez az egy mondathoz minden erőmet, és önuralmamat össze kellett szednem.
Hosszan nézett rám, bólintott, majd végül elengedett, sarkon fordult, és kiment.
Az ajtóra tettem a kezem, majd lassan ökölbe szorítottam, neki döntöttem a homlokom.
Tudtam, hogy ott áll a másik oldalon, mert nem hallottam, hogy elmegy.
Teltek a percek, de semmi sem történt.
Majd halk léptek zaja szűrődött be.
Végül lassan lenyomtam a kilincset, és kinyitottam.
Chris az ajtófélfának dűlve állt, és engem nézett.
- Elegem van ebből a macska egér játékból! – közölte ingerülten.
Odaléptem hozzá, megragadtam a gallérját, magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam.
Valahogy becibáltam az ajtón, majd neki löktem, és újra egymásnak estünk, szinte téptük a másik ruháját.
Nem tudom, hogy jutottunk fel a szobámig, csak azt hogy mire az ágyon landoltunk, rajtam már csak fehérnemű volt, rajta pedig egy nadrág.
Esélyt sem adott arra, hogy foglalkozhassak vele, teljesen letámadott, csókolgatta a nyakam, a mellem, és lerángatta rólam a melltartót.
Egyre inkább kezdett magával ragadni azaz érzés, hogy mégis rohanunk a végzetünkbe, ez végül akkor csúcsosodott ki, amikor Chris került felülre, majd lefogta mind a két kezem. Egyre erőszakosabb és durvább lett.
Próbáltam szabadulni, de rám sem hederített, végül egy erős rántással kihúztam az egyik kezem a szorításából.
- Eressz el! – karmoltam a karjába.
Zavaros tekintettel pillantott rám.
- Eressz!
Elengedte a mási kezem, én pedig próbáltam elhúzódni tőle, de átkarolta a csípőm és magához húzott. Ezúttal nem volt erőszakos, inkább határozott.
Megsimogatta az arcom.
- Elvesztettem a fejem…- suttogta.
Már a nyelvemen volt a csípős válasz, amikor egy csókkal belém fojtotta, és közben gyengéden simogatta a csípőm, és mellem.
- Sajnálom….- morogta a fülembe, és közben egyre lejjebb és lejjebb kalandozott a keze.
Képtelen voltam visszakozni, és már nem is akartam, feladtam. Hagytam, hogy ő irányítson.
Bár nem voltam benne biztos, hogy nem fogom megbánni.
Ismét a nyakam csókolgatta, majd egyre lejjebb haladt, a nyelvével kényeztette a mellbimbómat, majd gyengéen harapdálta, és szívogatta.
Válaszul megkarmoltam a hátát, és felnyögtem. Kezdtem elveszíteni a fejem.
Lecibáltam rólam az alsóneműt, magáról pedig a nadrágot, éreztem, ahogy a merev férfiassága a fenekemnek feszült.
A kezével a combomat simogatta, majd lassú körkörös mozdulatokkal elkezdte simogatni a csiklómat.
A hátam megfeszült, és megint felnyögtem, őrületesen jól csinálta, megfogtam a csípőjét és egyre erősebben magamhoz húztam.
Átkarolt, és a hátamra fordított.
Sosem szerettem a szexnek azt a formáját, amikor valaki uralkodni akart rajtam, mindig rám tört valami belső félelem, hogy bántani fognak.
Megpróbáltam visszafordulni, de Chris hozzám bújt. Nem hagyta.
- Bízz bennem…- suttogta a fülembe.
- Benned nem lehet megbízni… - mondtam halkan.
Megcsókolta a nyakam, majd végig a hátamat, közben pedig simogatott, mindenhol, a mellem, a hasam, a hátam, a fenekem.
Tudta mivel győzhet meg, és elég jól érvelt. Megint ő nyert, és én vesztettem.
Oldalra fordított, hozzám bújt, és kissé erőszakosan belém hatolt.
Felkiáltottam a gyönyörtől, ahogy ő is.
Fantasztikusan jó volt. Nekifeszítettem a testem. Akartam őt.
Egyszerre mozogtunk, és élveztük. Túlságosan elragadott minket a vágy, annyira akartuk a másikat, hogy már csak két ember voltunk, akik megvesznek a másikért, és nem két ellenfél.
Chris váratlanul abbahagyta, és átölelt.
Mindketten alig kaptunk levegőt.
Maga felé fordított, és ő került felülre. Vadul csókolóztunk, és egyre gyorsabban mozogtunk.
Egyre vadabbul szeretkeztünk.
A gyönyör hírtelen tört rám, felkiáltottam, belekapaszkodtam a hátába, és végig karmoltam.
De Chris nem hagyta abba, tovább mozgott, és pár pillanattal később ő is felnyögött, és szorosan átölelt. Mindketten remegtünk, és szorosan öleltük a másikat. Éreztem, hogy dörömböl a szíve a mellkasában. Boldoggá tett a tudat, hogy miattam van így.
Chris végül mellém feküdt. Hosszan néztük egymás, míg végül átkarolt, és szorosan magához húzott.
- Ugye tudod, hogy ha ez kiderül mindkettőnknek vége? - mondta rekedten.
Kicsit felültem, és ránéztem.
- Látom te is utólag vagy okos. – szúrtam oda.
Magához vont, de én elhúzódtam.
- Csak közöltem a tényt, egyébként meg nem érdekel.
- Persze. – próbáltam kibújni az öleléséből.
Megfogta a tarkómat, és erősen magához rántott.
- Kellesz nekem. Már azóta, hogy először megláttalak. – nézett mélyen a szemembe – És tudom, hogy én is neked. Miért nem elég neked ennyi? Miért kombinálsz?
- Én nem… - a számra tette a kezét.
- De igen. Mindketten tudjuk, hogy igen! –megsimogatta a hátam - Ahogy azt is, hogy nem zártuk le itt ezt a kis kalandot. Én viszont ezeket a lopott kis perceket, nem fogom veszekedéssel tölteni. Ha már vállaltuk a lebukás kockázatát, akkor élvezzük ki. – vigyorodott el kajánul, és szenvedélyesen megcsókolt.
Amikor újra elváltunk egymástól, még mindig szúrósan néztem rá.
- Ha ennyire vitázni akarsz, akkor veszekedek veled, ahol csak akarod, és amilyen témában csak akarod, de nem az ágyban. – tepert le ismét.
Megsimogattam a hátát.
- Rendben. Az ágyon kívül nem ismerlek.
- Okos lány. – azzal újra megcsókolt, és ezzel megint belém fojtotta a szót.
Én pedig hagytam. És igazam lett. Újabb szenvedélyes órát töltöttünk el egymás karjaiban, aminek eredményeként, fáradtan egymást átölelve aludtunk el.
Pár órával később arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a szobában.
Rápillantottam az órára, hajnal fél kettő is elmúlt már.
Kómásan fordultam meg, Chris az ágyon ült, és éppen az ingujját gombolgatta.
- Elmész? –kérdeztem kábán.
- Igen. Nem akarom, hogy a szeretőd ránk nyisson. – a hangjából kiérződött a csalódottság, és a keserűség, de rám sem nézett.
- Kiről beszélsz? –ültem fel még mindig kótyagos fejjel.
Megfordult, és pókerarccal nézett rám.
- Brunóról. – közölte gúnyosan, majd felállt.
Megfogtam a karját.
- Mennem kell. – azzal kihúzta a kezét a szorításomból, és felvette a zakóját.
Kipattantam az ágyból, felkaptam egy hosszú kinyúlt pólót, az első lépcsőfok után értem utol.
Hátulról szorosan átkaroltam.
- Maradj… - morogtam a vállába.
- Bruno mindjárt hazaér a buliról. Kicsit ironikus lenne, ha pont a saját házában nyitna ránk. – fáradt volt a hangja.
- Soha nem feküdtem le vele. De mindig mellettem volt. Több mint barát, de kevesebb mint szerető. – suttogtam.
Megfordult, és összeráncolt homlokkal nézett rám.
- Miért hazudtál?
Nem válaszoltam, csak a lépcsőt néztem.
Magához szorított.
- Csak mond meg miért.
Megráztam a fejem.
- Attól félsz, hogy megbántalak?
- Igen….
Még szorosabban ölelt át.
- Megpróbálom, nem azt tenni oké?
Bólintottam. Gyengéden megcsókolt.
- Mennem kell.
Azonnal felkaptam a fejem.
- Muszáj. Dietrich partijainak általában kettő körül vége.
- Nem érdekel Bruno. –makacskodtam – Ő úgysem fog csiripelni rólunk.
- Angel…
- Nem! –néztem durcásan a szemébe – Miattam nem fog beszélni! Tudom!
Átkarolt.
- Rendben. De ebből nem lesz rendszer. Elég nagy nála a jövés menés, könnyen lebukhatunk mások előtt.
- Tudom.
Vissza mentünk a szobába, én meg előkerestem a kupiból a telefonom, csak ennyit írtam Brunonak: „ Ne lepődj meg, nem vagyok egyedül!” Aztán bebújtam Chris mellé az ágyba.
- Kinek írtál?
- A szeretőmnek, hogy nem vagyok egyedül. – vigyorogtam rá.
Megcsóválta a fejét.
Nem sokkal később mellkasához bújva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése