Hosszan kicsengett mielőtt felvette.
- Mi van? – szólt bele ingerülten.
- Neked is, szia.
- Pár perce beszéltem Christiannal! – támadott le.
Hoppá, vágtam egy meghunyászkodó grimaszt.
- Te mondtad neki hogy jöjjön ide….
- Micsoda ész!
- Eddie, meg tudom….
- Nem kétlem! Mesteri vagy ebben!
- Senna holnap ide jön.
- Mi??
Pár pillanatra néma csend telepedett közénk.
- A Honda főnökségével?
- Igen. Én leszek a szép, és csinos hostes.
- Értem. Az előőrs megjött már?
- A kémek? Igen, még ma reggel. Kikérdeznek mindenkit, és persze mindent átnéznek, hogy meg tudják erősíteni amit mondok, vagy cáfolhassanak.
- És átnézik a belépők listáját is, és a kamerák felvételeit is.
- Látom érted. Ha kiderül hogy a vezérkar látogatása előtt egy nappal a Red Bull csapatvezetője itt járt…
- Akkor azonnal érdekelni fogja őket, hogy miért és kihez jött. Ha pedig rájönnek hogy hozzád….
- Még azt hiszik hogy kiadok némi üzleti titkot, vagy a gyár más felé kacsintgat, vagy esetleg én akarok elszerződni….
Felsóhajtott.
- Ha elmondod neki meg fogja érteni.
- Ez már egy elve halva született ötlet volt, nem is kellett volna belemennem ebben. – közöltem lemondóan.
- Jó ötletnek tűnt rávenni, hogy látogasson meg…
- Nem az ötlettel volt a gond Eddie, hanem az időzítéssel.
- Beszéljek…
- Nem. Jó ez így.
- Nem értelek, illetve értelek de mégsem.
- Mindegy….. Úgysincs nekem időm ilyen drámákra. Inkább szoríts nekem holnap jó?
- Rendben.
- Szia. – mondtam fáradtan, és mielőtt még bármit is mondhatott volna bontottam a vonalat.
Kimerülten terültem el az ágyon.
Tudtam, hogy igazságtalanul bántam Chrissel, ő csak látni akart, én pedig nekiestem mint egy eszelős, de ha arra gondoltam hogy másnap ízekre fognak szedni, és az angol látogatása még olaj is lesz a tűzre, remegés fogott el.
Szívesen megkérdeztem volna a főnököt, hogy miért engedte be. Ki kellett volna hajítania a fenébe, de e helyett….
A maga módján makacs ember volt, és érdekelte minek jött ide Horner, bár valahol éreztem hogy pontosan tudta, pláne hogy már a végén a recepciós is tudta. Mindenki tudta.
- A bánatba! – nyögtem fel, majd a fejemre húztam egy párnát.
Végül több órás tipródás után, elmentem zuhanyozni, felkaptam valami melegítő félét, majd lementem enni.
Csípős paradicsomos tészta, csirke mellel. A kedvencem, de csak turkáltam.
Fél óra után feladtam, lementem a garázsba, és körbe néztem.
A 2011-es tűz piros Nissan GTR -1-esem, ott állt az egyik oszlom mellett.
Szerencsére már megjött, egy hónapig javították miután legutóbb összetörtem. Szerencsére, már kezdett hiányozni.
A kulcsok nálam voltak beültem, és ráadtam a gyújtást a nagy piros gombbal, majd felkapcsoltam a többi kapcsolót. A motor mély öblös hangot adott, ami a mélygarázsban erősen visszhangzott.
Végül bezártam az ajtót, és a sorompóhoz gurultam.
Aláírtam a kilépőt, és a hátsó kijáraton át kihajtottam a városba. Ahogy egy hídon gázt adtam, megint hallottam a süvítő hangot is, ami a mély morgó hang mellett jellemző a Nissanokra.
Csak kódorogtam cél nélkül, amikor elhaladtam az egyik kedvenc éttermem előtt, és észre vettem egy fekete Lamborghinit. Visszakanyarodtam, majd benéztem az ablakokon át, az anyós ülésre egy fekete zakó volt dobva.
Leálltam a parkolóba és felhívtam az írt.
- Szia.
- Nem akarsz holnap mégis eljönni a bájcsevejre?
- Nem, most fog indulni a gépem Dublinba. Miért?
- Csak gondoltam megkérdezem. Éppen itt állok a Reventonoddal szemben a Tachibana előtt.
- Ez csak addig stimmel, hogy azaz én kocsim.
- Mert hogy?
- Kölcsön adtam.
- Kinek?
- Hornernek. –sóhajtott fel lemondóan.
Nem tudtam megszólalni.
- Egyéb?
- Semmi…. Illetve…. Akkor még itt van?
- Mivel még az étterem előtt parkol gondolom igen. Mond te szőke lettél?
- Nem, csak hülye vagyok.
- Amúgy meg, ha már úgyis belebotlottál, miért nem mész be hozzá.
- Alul öltözött vagyok. - nyögtem ki.
- Mennyire? – hallottam hogy vigyorog.
- Melegítőben vagyok.
- Kéred a számát?
- Menj a pokolba! –majd lecsaptam, és beindítottam a motort, majd besoroltam a forgalomba.
De alig tíz perc múlva megint a Tachibana előtt húztam el, de a Reventon már nem volt sehol.
Fél órát köröztem még a környéken utána visszamentem a gyárba.
Alig dobtam le a kulcsokat a dohányzóra, máris csöngött a vonali.
- Watashi wa misu sumimasen, gogo ni hōmon shite koko ni shinshi. (Elnézést kérek kisasszony, de az az úr van itt aki már délután is kereste.
- Daredesuka? Sore wa eigodesu? (Ki? Azaz angol?)
- Hai. (Igen.)
- Watashi ga iku made matsu yō ni kare ni watashi no messēji. (Üzenem neki, hogy várjon meg, megyek.)
- Hai. (Igen).
Mire leértem már a vendégek részére fenntartott parkolóban állt, és neki dőlt az autónak.
Két biztonsági őr pedig tíz – tizenöt méterről figyelte.
- Kon'nichiwa. (Szia.)
Értetlenül nézett rám, én pedig zavartan mosolyogtam.
- Akarom mondani szia.
- Hello.
- Délután kicsit felhúztam magam, és…
- Eddie mesélte.
- Remek, egyéb ügyekben is ki fogtok tárgyalni, vagy csak az ilyen esetekben?
Pár pillanatig egymás néztük.
- Bocs, ma kicsit fel vagyok húzva.
Bólintott.
- Gondoltam benézek még egyszer mielőtt gépre szállok.
- Örülök. – és közben próbáltam mosolyogni.
Közelebb jött, de én hátráltam.
- Még haragszol?
- Az őrök. – böktem a fejemmel a kissé még távolabb andalgó securitisekre.
- Tudod elég részletesen kifejtette hogy miért ordítottad le a fejem, és én pedig nagyon igyekszem megérteni, komolyan. De ez már azért egy kicsit sok. Nem tudom, mennyire érdekel nekem ez az egész hogy esett, de gondolom sejted hogy az első géppel el akartam repülni, ha nem hív fel, hogyhogy sikerült a randi…. –tárta szét a kaját.
Toppantottam a lábammal, és közben bánatosan néztem rá.
- Most hatódjak meg ezektől a nagy szemektől?
Elhúztam a szám.
- El kell menned… - böktem ki végül.
- És majd kerüljek elő ha neked később alkalmas lesz? –kérdezte kissé ingerülten.
- Christian kérlek…
- Kérlek! Kérlek! Bocsánat! Kicsit sokat hallottam ezt tőled az utóbbi időben! Majd hívj fel ha végre felnőttél! – azzal kinyitotta az ajtót hogy beszálljon.
Megfogtam a karját, és átöleltem. Lágyan megcsókolt, és egymáshoz bújtunk.
- Nem akarok elmenni.
- Tudom, hogy tök hülyét csináltam magamból és belőled is.
- És még finoman fogalmaztál.
- Holnap nagyon durva napom lesz, de este ráérek.
Kicsit eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Nem maradok, csak azért hogy együtt tölthessek veled egy fél estét. Mert hogy hallom szerdán már repültök is tesztelni.
- Velünk jöhetnél.
Megrándult az arca.
- Ne viccelj, nekem szerdán már Milton Keynesben kell lennem. Sőt már igazából ma el kellett volna utaznom.
- Ha reggel mész el tőlem, engem keresztre feszítenek.
- Akkor gyere át hozzám.
Az egyik őr közelebb jött.
- Elnézést kisasszony. Tízkor lezárják a gyár területét se ki, se be egy árva lélek sem. A vendégének addig távoznia kell. –mondta erős akcentussal.
- Köszönjük.
- Ha addig nem érek vissza csak a vendégek után jöhetek be. –mondtam morcosan Chrisnek.
- Értem.
Az órájára pillantott.
- Negyed tíz.
Erőt vettem magamon, és megfogtam a kezét.
- Ha letudtam a teszteket, akkor lesz egy hét szünetem.
- Év közi tesztünk lesz Jerezben. –közölte ingerülten.
- És ha oda utaznék?
Jelentőségteljesen rám nézett.
- Oké, nincs más ötletem. Neked?
Megrántotta a vállát, majd szó nélkül beszállt a kocsiba. Bezárta az ajtót, és elhajtott.
Most még pocsékabbul voltam mint délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése