If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 12.

12.rész

Másnap reggel fáradtan ébredtem. Majdnem tizenkét órát aludtam egy huzamban, mégsem pihentem ki magam.
A hangulatom is pocsék volt, így hogy még inkább az is maradjon betettem a Clubbed to Death c. számot.http://www.youtube.com/watch?v=_YCGtT_FRYg
Majd egy forró zuhany, és a bögre kávé kíséretében leültem megnézni a Mint a villámot.
Pont a kedvenc részemnél tartottam, amikor összerakják az autót, amikor kopogtatta.
Nem állítottam le a filmet, de ajtót nyitottam.
- Ohayō, bosu! (Jó reggelt főnök!)
- Neked is. –morogta, miközben arrébb mentem, ő pedig bejött és leült a fotelben.
Pár pillanatig a képernyőt bámulta, majd rám nézett.
- Hanyaggyára is nézed?
Elmosolyodtam.
- Úgy ismer mint a tenyerét.
Bólintott.
- Nem tudom. Biztos már vagy ezredjére.
- Jövő héten lennének a tesztek a Hondával.
- Tudom. Ahogy azt is hogy ma már be kellett volna mennem dolgozni a fiúkhoz.
- Mégsem láttunk egész délelőtt. Beteg vagy?
- Tudja hogy nem vagyok lógós, imádom az autósport minden részét, még a legalantasabb melót is.
- Akkor?
- Fáradt vagyok, az állandó edzés, verseny, és szerelés kicsit lemerített. Sosem veszek ki szabadságot, vagy panaszkodom, de egy évben pár nap nekem is jár. Holnap még pihennék egy kicsit, kedden benézek a szerelőkhöz, és szerdán mehetünk is a pályára. Lazítanom kell hogy csúcsformában legyek a Honda előtt. – vigyorogtam a főnökre, de ő komor maradt – Haragszik?
- Nem bánom ma pihenj, de holnap le kell jönnöd, mert kedden vendégeink lesznek.
- Kik?
- Senna.
Köhögni kezdtem, mert félre nyeltem a kávém.
Aggódva néztem rá.
- Mondja hogy nem kell mást tennem csak bólogatnom?
- Neked kell körbe vezetned őket a gyárban. –szögezte le.
- Senna ötlete volt igaz? –sóhajtottam fel.
- Nem, az enyém. Én ajánlottam fel.
- Tessék? – fakadtam ki.
- Itt az ideje hogy végre találkozzatok, és ez a mi terepünk, nálunk a haza pálya előnye.
- Ha megint valami keleti bölcselettel jön főnök, én gutaütést kapok.
- Valami olyasmit akartam mondani, hogy nézz szembe végre az ellenfeleddel.
- Ez megint olyan Yodás volt. – nevettem fel.
- Sosem fog felnőni. –sóhajtott majd felállt.
- Főnök.
Megfordult, és rám nézett.
- És ha balhé lesz a vége?
- Nem fogja megengedni magának, hogy a Honda vezetősége előtt odáig süllyedjen hogy nyilvános botrányba keveredik veled.
Nem válaszoltam.
- Még ha te úgyis gondolod, hogy megteszi.
- Remélem magának lesz igaza.
Bólintott majd elment.
Leállítottam a filmet, és átmentem az ebédlőbe enni.
Már éppen végeztem a pirított rizzsel, és a halfalatokkal, amikor a szerelők nagy nyüzsgéssel betódultak, majd bekapcsolták a tévét.
A futam már a vége felé járt, és lévén hogy unalmasak voltak az utolsó körök, visszajátszották hogy Vettelnek durr defektje volt a másodi kanyarban, Raikkonen pedig a Petrovval való koccanás után csak a negyedik helyen állt.
Christian arca mindent elárult.
http://www.youtube.com/watch?v=4rw4uPih_B8
Csak egy kicsit sajnáltam, de tényleg csak egy kicsit.
A másnap reggel is csendesen indult, reggel filmet néztem, aztán tizenegy felé elindultam a városba, sétáltam, vásároltam, és beültem egy étterembe ebédelni.
Pár ruhával többel, és vékonyabb pénztárcával szálltam ki a gyár előtt a taxiból.
Bejelentkeztem, a belső portán azonban már várt egy üzenet, hogy vendégem van, aki éppen a főnökkel járja be jobb híján a gyárat.
A recepciós természetesen pontosan meg tudta mondani ki az. Egy külföldi, furcsa akcentussal. Ezzel az erővel bármelyeik turista is lehetne az utcáról.
Eddiet ismerte, úgyhogy biztosan nem ő volt.
Mertem remélni hogy nem Ayrton érkezett egy nappal hamarabb.
Gyorsan leraktam a szobámban a cuccokat, és átvettem egy farmert, és a fekete csapatlogós inget. Zsebre tettem a kártyát, pár apróságot, és a lifthez érve hívtam a Yamamotot.
- Jōshi kon'nichiwa! (Jó napot főnök!)
- Mata, amarini mo.( Neked is.)
- Gomen, hōmon-sha o kitai shite inakatta yo, to dare mo watashi ni shirasete inai. (Nagyon sajnálom nem vártam vendéget, és senki nem értesített.) –hadartam.
- Sore wa mondaide wanai. Sukunakutomo watashi wa kōjō de gesuto o dōnyū shi, ima watashitachiha dainingurūmu ni akusesu shite kudasai. (Nem baj. Legalább bemutattam a vendégünknek a gyárat, most megyünk az ebédlőhöz.)
- Hai. Sugu ni watashi wa iku. (Igen. Azonnal megyek.)
- Yoi. (Rendben.)
Idegesen nyomkodtam a hívó gombot, majd szinte futva értem be az ebédlőbe.
Körbe sem tudtam nézni, mert a főnök az egyik sarokból már emelte is a kezét.
A vendég nekem háttal ült.
- Jó napot, elnézést kérek a késésért, nem…….értesítettek. – nyögtem ki döbbenten amikor rápillantottam a kék farmert, fehér kék csíkos inget, és fekete zakót viselőre.
- Szia. – köszönt az angol félszegen.
Gondolom levágta hogy az arcom egyre dühösebb grimaszba torzul.
- Akkor viszont látásra Christian. –állt fel, majd ő is követte a példáját, és kezet ráztak.
- Mr. Yamamoto még egyszer köszönöm hogy körbe vezetett.
A főnök meghajolt, majd elment.
Én meg leültem.
- Amikor elindultam még jó ötletnek tűnt. –kezdett bele a mentegetőzésbe.
- Utálom a meglepetéseket.
- Értem.
Intettem a pincér lánynak, hogy hozzon kávét.
Feszült csend telepedett körénk, nekem nőtt a fejem az idegtől, ami láthatóan is volt, mert az angol meg erre reagálva feszengett.
- Bekavartam valamibe? –szólalt még ismét amikor már a bögrébe szórtam a cukrot.
- Holnap jön Senna. Én leszek az idegen vezető.
Értetlenül bámult.
Idegességemben lecsaptam a kanalat az asztalra.
- Tudod mit? Menj haza! Így is lesz mit kimagyaráznom holnap miattad!
- Elmondod?
- Semmi közöd hozzá, és most nyom nélkül tűnj el, már így is elég bajt okoztál.
- Szia! –állt fel sértődötten, én pedig némi önváddal a szívemben néztem végig, ahogy elhagyja az épületet.
Ha tudná, mit kapok én ezért holnap.
Visszamentem a szobámba, és kikerestem Eddie számát, majd megnyomtam a hívás indítást.