If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 17.

17.rész

Támadt egy ötletem.
Löktem egyet Sennán, aki az erejétől kitántorgott a liftet takaró növények közül.
- Nem érdekelnek a hazugságaid, meg a sértegetéseid! Takarodj innen!
Megböktem.
- Azt hiszed mert nyertél pár címet, neked mindent lehet? Te aljas szemét láda!
Úgy nézett rám mintha elmebeteg lennék.
- Mi??
- Húzzál el! Gyerünk! – löktem rajta egyet, közben meg próbálta elkapni a kezem.
Mögé léptem és hátulról taszigáltam.
- Menj vissza a luxuslakásodba, meg a millióid közé, és jegyezd meg hogy nem mindenki esik a hasra a sok zsetontól!
- Eszednél vagy! Megőrültél vagy mi? Nem lehet értelmesen beszélni veled! – kapta fel ő is a vizet.
- Takarod innen! Gyerünk! Ez még az én csapatom, nem a tiéd!
Közben elértünk a pult elé.
- Szia Alice! –vigyorgott Eddie.
- Sziasztok! – küldtem feléjük egy bájos mosolyt.
- Kell segítség?
- Éppen kidobom a szemetet! Gyerünk te mocsok! Húzd el segged innen!– azzal tovább taszigáltam Ayrton ki az udvarra.
- Hagyd abba! Felfogtam! Elmegyek! De jól jegyezd meg hogy ezt még nagyon meg fogod bánni, megértetted! Délelőtt is mondtam, hogy nem tűröm el, hogy egy kis senki sértegessen! – kiabált ő is immáron teljes hangerőn.
A kocsijáig lökdöstem, megvártam hogy beszálljon a Koenigsegg Ageába.
Honnan van ennek ennyi pénze egy kocsira? Mázlista.
A kezem az ajtóra, és tetőre tettem, mintha beakarnék neki szólni. Háttal álltam az épületnek.
- Azt hittem értelmesebb nő vagy! De már látom, hogy nagy tehetség mögött nincs semmi, csak bunkóság, és üres fej! – dühöngött.
- Az is vagyok. –vigyorogtam rá – Holnap délután négykor találkozzunk a Tokio Plaza előtti téren, a szökőkútnál. Ha nem vagyok ott, akkor majd valahogy utolérlek!
- Mi?
- Az előbbi színjáték volt. Mennem kell! –rácsaptam a tetőre, és azzal otthagytam.
De pár lépés után visszafordultam.
- Remélem megdöglesz te rohadék, hogy törnéd ki a nyakad!
Azzal visszaszaladtam az épületbe, a brazil meg füstölősen távozott.
- Mit akart itt ez a fasz? – érdeklődött Eddie lazán, miközben a kezembe nyomta a pizzám.
- Be akarta nekem adni hogy te vagy a rosszfiú, érted. De tudod ki hisz neki? Remélem felcsavarodik az első fára! Pf! Idióta barom! – dühöngtem.
Christian együttérzően nézett.
- Hát te?
- Kiderült hogy gond van az egyik japán beszállítónkkal, aki a fékpofákat gyártja, és gondoltam maradok még egy kicsit, és csak a későesti géppel megyek.
- Örülök. –mosolyogtam rá.
- De nem csak azért jött. -vágott közbe az ír.
- Hát?
- Nem akarsz nálunk dolgozni mint tesztpilóta?
- Mi?
- Felmondott Buemi, és kell valaki, Eddie megemlítette a neved Dietrichnek, ő is belemenne.
- Értem.
- Ez csak egy ötlet, nem muszáj ha nem akarod.
- Átgondolom.
Chris bólintott.
- Még ezer dolgom van, majd érted jövök. – biccentett az angolra.
- Máris mész?
- Igen. - átölelt, adott egy puszit, majd eltűnt.
- Leülünk? –böktem a folyosó végén álló barna bőr ülőgarnitúrára, és a kis asztalkára.
- Miért érzem azt, hogy tartod a távolságot.
- Tudnom kell valamit, és szeretném ha őszinte lennél.
- Rendben.
- Mióta ismered Eddiet?
Elgondolkodott.
- Nem tudom, már évek óta miért?
- Sosem vert át?
- Miért kérdezel ilyeneket? Senna miatt?
- Nem érdekel mit mondott Senna, az egy áskálódó kígyó! Csak tudod én is ismerem már egy ideje, és elég sokan óvnak tőle, de nem tudok kiigazodni rajta. Nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, van egy ötletem Senna ellen, meg érdekelne azaz ajánlat amit tett nekem és…. – széttártam a karom – Tudnom kell, hogy nem szúr hátba érted?
- Értem. Hát nem árt, ha egy lépéssel előtte jársz, de…. Nem tudom…Nem kötöttem vele rossz üzleteket, de azért mindkét szemed legyen rajta.
- Oké.
- Ezt megesszük? –bökött a pizzára.
- Nem, már nem kell. –tettem le a dobozt.
- Menjünk el enni valahová?
Összekucorodtam a helyemen.
- Megint nem alkalmas? –húzta el a száját.
- Christian. –néztem rá határozottan.
- De komoly lettél. –cukkolt.
- Ne gyere többet ide.
- Mi?
- Én azt hittem, hogy…
- A világ két felé élünk, én nem fogom elhagyni a csapatot, és utazgatni sem akarok miattad országról országra. Nekem most a karrierem a legfontosabb.
Nagyot sóhajtott.
- Az igazi indokot is elmondod, vagy nekem csak a körítés jut?
Egy pillanatig egymás szemébe néztünk.
- Ennek köze van ahhoz hogy Eddie és Ayrton kavarják körülötted a vizet, igaz?
- Honnan szeded, ezt…
Leintett.
- Nem vagyok fogyatékos, látom hogy valamit mesterkednek, és te vagy a középpontban. Senna látogatása, pedig ahogy látom felnyitotta a szemed. Félsz hogy Eddie egyik kis csapdája vagyok igaz? Nem bízol bennem, erről van szó.
- Én már nem tudom mi az igazság….
- Eddie keze hosszúra nyúlt, ahogy Ayrtoné is, és bár Eddie jóban van Didivel, Helmut viszont mindkettőt utálja, és az ő szava dönt. Ha nem akarsz belefolyni a kis játszmájukba, akkor a Red Bull a jó megoldás.
- És persze nem Sebastian az első számú pilóta.
- Ha úgy adódna akkor őt támogatjuk. Nem fogom tagadni.
- Értem.
- Én örülnék neked, és a szerelők is kedvelnének. Jó pilóta vagy.
Elmosolyodtam, próbálta viszonozni.
Felálltunk.
- Pedig már kezdtem reménykedni… - sóhajtott fel.
- Sajnálom, tényleg.
- Nem kellett volna hagynom hogy ő is belefolyjon ebbe. Ez volt a tanulópénz… De ugye tudod? Ha valami van hívj fel jó?
Bólintottam, megölelt.
- Hiányozni fogsz.
Próbáltam együtt érező arcot vágni.
Majd elindult a kijárat felé.
- Nem hívod fel Eddiet?
- Nem. –vágott egy grimaszt – Kiszellőztetem a fejem, és mára már épp elég volt belőle.
Bólintottam, ő pedig kisétált az éjszakába.
Nagyot sóhajtva mentem vissza a szobámba.
- Talán holnapra egy fokkal okosabb leszek. –húztam a fejemre a takarót.