If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 15.

15.rész

Alig fejeztük be az étkezést, Yamamotóval arrébb kellett vonulnunk, amíg az előző nap megjelent ellenőrök leadták jelentéseiket a főnökségnek.
Az arcokról semmit nem lehetett leolvasni, én mégis kicsit feszengtem. Pláne hogy Senna többször felém tekingetett.
Aztán két órával, és három teával később odahívtak minket is.
Először Wada szólalt meg:
- Yamamoto, a teljesítményével nagyon elégedettek vagyunk, remek a csapat megítélése, és az eredmények is bíztatóak. Nem kaptunk Önre vonatkozó rossz megítélést. Úgy véljük, hogy a közös munka mindenképpen eredményes lehet, amennyiben a továbbiakban is vállalja.
Válasz képen bólintott. Én viszont a hallottak alapján nem számítottam semmi jóra.
- Takaya kisasszony. –előre léptem –El kell hogy mondjam, az Ön esetében viszont már nem vagyunk ennyire egységesek. – oldalra pillantottam a főnökre.
Vajon miért nem? És én miért nem vagyok meglepve.
- Pár szerelő nem teljesen elégedett Önnel, és nem elég stabilak az eredményei sem, ami komoly kétségeket támaszt a jövőjét illetően. Túl lobbanékonynak, és erőszakosnak ítéljük.
Bólintottam, de közben azon gondolkodtam hol is lehet az a desszertes villa…
- Szeretne valami mentséggel élni?
- Ami azt illeti igen. –közöltem határozottan.
- Halljuk.
- Pontosan tudom ki azok aki ellenem zúgolódnak.
- Igazán? –érdeklődött Ikuo a főmérnök.
- Igen. Hideyoshi (Hidejozsi), Katsumi (Katszumi), és Fujio (Fuzsió). Pontosan tudom hogy miket mondanak rólam a hátam mögött, csak azt felejtik el, Hideyoshi és Katsumi hogy három versenyen is rosszul rögzítették az anyákat a kerekeimen, ezért egyszer a pálya közepén el is hagytam a bal elsőt. A második alkalommal pedig a bal hátsóra nem tették fel a csavart, és amikor leesett a bokszkijáratnál fel kellett adnom a versenyt, vezető helyről. Legutóbb pedig az egyik pénteki szabadedzésen gurult el a ismét a jobb elsőm egy kanyarban, aminek eredményeként nem hogy az edzést nem tudtuk befejezni, de a rajtrácsra tíz másodperces büntetést is kaptam, a szerelőim trehánysága miatt. Ezért a második helyett, az utolsó helyről rajtoltam.
Érdeklődve pillantottak egymásra.
- És Fujio?
- Érdekes módon a kifejezett kérésemre sem kaphattam a vizes pályára esőgumit, mert mint kiderült a műholdas képek ellenére sem kerültek melegítő paplanok az abroncsokra. Holott már napokkal korábban is erős esőt vártak. Valamint a megbeszéltekkel ellentétben egy időmérőre és egy szabadedzésre sem azokat a guminyomásokat kaptam a kerekekbe amiket kértem. Több pozíciót is vesztettünk.
- Alá tudja ezeket a súlyos vádakat támasztani valamivel kisasszony? - érdeklődött Hirojuki.
- Igen, mindegyik ügy kapcsán munkakörben elkövetett gondatlanság miatt megrovásban, és egy havi fizetés megvonásban részesültek az illetékesek. – állt ki értem Yamamoto.
- Értem. És miért nem bocsátották el őket?
- Mert Önök kötöttek velük szerződést Uraim, és nem áll jogkörömben felmondani nekik.
Néma csend lett.
- Kisasszony úgy érzi az embereink szabotálták Önt?
Nem érzem, tudom baszd meg, és azt is hogy kinek a kérésére tették.
- Vezérigazgató úr, én nem mondom azt hogy szabotáltak, de azt sem, hogy nem értenek a szakmájukhoz, ebben nem kívánok állást foglalni.
- Értem. Amennyiben megválunk ezektől a személyektől, lenne esetleg javaslata ezekre a pozíciókra az Ön által is elfogadott szakemberekből.
- Yamamoto úrral közösen biztos, hogy minden további nélkül remek döntést tudnánk hozni.
- Már amennyiben Ön valóban a csapatnál akar maradni. – vetette közbe Senna.
- Tessék?
- Ahogy hallom tegnap itt járt Christian Horner a Red Bull csapatfőnöket.
Témánál vagyunk, hogy rohadnál meg.
- Így van. Amikor szponzorügyben Mr. Eddie Irvine, aki a csapatunk részt tulajdonosa, volt olyan szíves és bemutatott pár befektetőnek a Britt GP-n, Mr Hornnerrel is volt szerencsém találkozni. Mivel korábban versenyzett hasonló szériákban érdeklődve fordult a csapatunk felé, én pedig a jó modornak megfelelően meg is invitáltam a gyárba. Ahol tegnap körbe is vezette a főnök. Este pedig elutazás előtt ismét ellátogatott a gyárba hogy megköszönje szívéjes közreműködésem. – piros pont nekem, amiért ilyen diplomatikus voltam.
Az öreg szája széle megrándult, láthatóan élvezte a műsort.
- Tehát nem keresték meg Önt más Forma 1-es csapatok szerződés ajánlattal? –kukacoskodott Senna.
- Nem. És én sem érdeklődtem ilyen ügyben sehol, de amennyibe történne érdembeli megkeresésé és számomra is elfogadható ajánlattal fordulnának felém, természetesen tudatni fogom az illetékesekkel, hiszen sokkal tartozom a csapatom felé. Amennyiben a látottak, hallottak alapján Önök úgy vélik hogy a jövőben nem tartanak rám igényt természetesen azonnali hatállyal távozom.
Halk moraj futott végig a velem szemben ülőkön.
Ayrton láthatóan nem erre számított, így hogy én tálaltam mindent, az ő bármilyen csípős hozzászólása csak kicsinyes piszkálódás lett volna. Míg ha megadom az esélyt hogy támadjon, akkor én csak magyarázhattam volna a renomémat.
Némi pusmogás támadt, de végül csak megszólalt a nagy főnök.
- Igazából nem látom akadályát hogy ne maradjon kisasszony, és a vélemények is nagyjából egybehangzóak.
Egy pillanatra egy gúnyos mosoly tűnt fel az arcomon, amint azonnal le is töröltem.
- Talán valami probléma van? –kérdezte Ayrton.
- Takaya mindig is úgy gondolta hogy nem sokan támogatják őt a Hondánál, mert nem tartják elég jónak a csapatba, de úgy vélem sikerült megnyugtatniuk hogy több a pártfogója mint az ellenzője. –válaszolt a főnök.
- Hátha csak ennyi a gond, akkor ez megoldódott. – mondta Hirojuki.
Nyeltem egy nagyot, de kezdett elegem lenni.
A menedzser viszont láthatóan nem volt vele egy véleményem.
- Kisasszony én máshogy látom, szerintem maga pontosan tudja hogy ki akarja megfúrni az karrierjét, és ezért vonakodik nyíltan válaszolni. Biztosíthatom hogy nem az udvariasságára hanem a konkrét, őszinte véleményére vagyunk kíváncsiak.
- A konkrét és őszinte véleményemre? –kérdeztem gyanakodva.
- Igen.
- Nem tudom Önök mennyire olvassák a sportújságokat, de nekem kezd elegem lenni abból hogy egy olyan valaki bírál, aki még soha nem versenyzett ebben a sorozatban, és akiről közkeletű tény hogy lobbanékony, és agresszív versenyző volt. Ha emlékezetem nem csak akkor két későbbi Ferrari pilótával is megismertette az öklét. Ha valakinek valami problémája van velem, akkor jöjjön ide és mondja a szemembe, ne pedig a sajtóval üzengessen, ilyen alpári méltatlan stílusban. Ami pedig a munkámat illeti úgy vélem a körülmények: a pocsék munkatársak, az állandó hátráltató tényezők ellenére remekül helyt álltam, mert még két futam van hátra, két –illetve hat ponttal vezetünk mindkét bajnokságban, és akár győzhetünk is. A motortesztek kapcsán is jelentős előrelépéseket tettünk. Ráadásul úgy vélem, hogy az aki nem ül benne az autóban, és nem látja mire volt képes a motor korábban és mire most, valamint milyen gyermeteg hibákkal kellett szembesülnünk, és mennyit dolgoztunk azért hogy ideáig eljussunk, az inkább hallgasson. Mondhatnám azt is, hogy könnyű a partvonalról bírálni bárkit is, ha az illető nem tesz hozzá semmit a játékhoz, és nem az ő segge van veszélyben. De talán, ha ez a személy hajlandó lenne leszállni a földi halandókhoz, és eljönni segíteni még többre jutnánk. Esetleg! Hát ez a véleményem!
A braziltól nem vártam mást, csak gúnyos mosolyt, és elégedettséget, a többiektől pedig meghökkenést. Ennek ellenére bár a vezetőség valóban ledöbbent, Ayrton láthatóan nem tudta mit gondoljon. Bruno pedig remekül mulatott, alig tudta elrejteni vigyorát, élvezte a műsort, és azt hogy nagybátyját kiosztották.
- Én meg nem hiszem, hogy egy alig pár éve versenyző pilótának kell kioktatni arról hogy mit és hogyan tegyek kisasszony! – csattant fel a brazil.
- Vegye tudomásul, hogy senkitől sem tűrök el ilyen sértést, és ha nem a tárgyaló asztal másik oldalán pöffeszkedne olyan nyeglén, és felfúj hólyag módjára akkor bizony szívesen felpofoznám.
- Mit merészel… - pattant fel a székből.
- Maga mire ragadtatja magát! Azt hiszem a fejébe szállt a siker Uram! Lehet hogy jól fekszik a Hondánál, te tudnék Önnél sokkal jobb, és korrektebb versenyzőket mutatni, akik nem úgy nyertek világbajnokságot hogy kilökték az ellenfelüket a pályáról!
- Maga öntelt kis béka!
- Béka? Az lehet! De hogy magánál korrektebb az biztos! Nem mindenki született gazdag családba arany kanállal a szájában!
Ayrton megkerülte az asztalt.
- Figyelmeztetem! Ha még egyszer megsérti a családom kitekerem a nyakát!
- Nem, én figyelmeztetem magát! Ha még egyszer sértegetni merészel, akkor ezer örömmel kitálalok a sajtónak hogy a mi csapatunkkal végezteti el a piszkos munkát, és van képe az általunk javasolt módosításokat felülbírálni! Mások vállára akarja újra felfuttatni a McLarent, és tönkre tenni a karrierem, csak hogy vegye tudomásul én ezt nem hagyom! Maga egy utolsó szemétláda, aki egy hős bajnok álarca mögé bújik, de engem többé nem téveszt meg! Bajnok!– válasz képen megragadta a karom, én pedig felpofoztam.
Bruno fogta le a kezét, és cibálta vissza a helyére, miközben portugálul beszélt, gondolom engem szidott. A brazil félisten láthatóan duzzogott, a többiek pedig némán hallgattak.
- Köszönjük igazán…. nagyra értékeljük az őszinteségét. – bökte ki végül Ikuo.
Aztán a lehető leggyorsabban elbúcsúztak a főnöktől, majd angolosan távoztak.
Amikor kihajtottak a kapun fellélegeztem.
- Sajnálom, azt hiszem most rúgattam ki mindkettőnket.
- Az nem olyan biztos. – bólogatott a főnök majd elment.
Egy darabig még kint álltam nézve a naplementét, majd visszamentem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra.
- Kész katasztrófa…. – sóhajtottam fel fáradtan.