If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 18.

18.rész

Későn ébredtem, és akkor is csak azért mert Kido dörömbölt az ajtómon, hogy két óra és indulunk.
- Hova? – ásítottam egy nagyot.
- Tesztre hova máshova! –pánikolt.
- Teszt? Óóóóóóóóóóóó baszd ki a teszt! –rohantam be azonnal a fürdőbe, majd alig negyed óra múlva már a hajamat szárítottam.
- Totál elfelejtettem! A picsába! – szitkozódtam.
Egy óra alatt összerámoltam a bőröndöt.
Negyed órával az indulás előtt leraktam a cuccom a recepción, és befutottam az ebédlőbe, a kiadó pulthoz mentem és kértem két szendvicset elvitelre, meg egy gyors rántottát azonnalra.
Éppen a kávéból akartam tölteni, amikor rájöttem hogy nincs poharam.
Már nyúltam érte amikor valaki az orrom elé dugta.
- Kösz. –dünnyögtem.
- Szívesen. – azonnal felnéztem.
- Senna, hát te? – döbbentem le, közben a pincérlány letette a két becsomagolt szendvicset, és egy üveg narancslét a pultra.
- Köszi Mieko. Tündér vagy.– motyogtam.
- Jobban örülnék, ha inkább a keresztnevemen szólítanál. – jegyezte meg Senna.
Bólogattam. Basszus! Tök hülyét csinálok magamból.
- Hogy kerülsz te ide? Nem úgy volt hogy délután találkozunk?
- Amire te nem tudsz eljönni.
- A nagy nyüzsiben ma reggel keltettek hogy teszt van, totál elfelejtettem.
- Egyébként megfogadom a tanácsod.
- Igen? Melyiket?
- Nem a partvonalról dumálok, hanem, le is tesztelem, hogy mire jutottak a mérnökök.
Vágtam egy grimaszt.
- Jössz a tesztre?
- Igen.
Bólogattam. Hagyd abba, hagyd abba! Olyan vagy mint egy kiskutya!
- Kész a rántotta. – szólt oda Mieko, és letette a tányért.
Biccentettem hogy oké. A fenébe!
- Amúgy, meg…..Paraszt voltam tudom. Bocsi.
- Igen, de igazad volt. Nem ülünk le?
- De.
Még volt tíz perc. Megfogtam a két zsömlét, de Ayrton elvette előlem a gyümölcslevet meg a lányért, és arrébb sétált az asztalához.
Utána mentem.
Letette, majd leült.
- Köszi. –ültem le én is.
Megrántotta a vállát. Gyorsan elkezdtem enni.
- Jó étvágyat.
Bólintottam. Jó, feladom.
- Nem foglak zavarni, én az átépített McLarent tesztelem.
- Hm? – néztem rá kérdőn két falat közt.
- Az ideit átépítették, hogy beleférjen a jövő évi motor, és azzal fogok körözni.
- Uhu. – és lenyeltem a kaját – Bocs éhen halok, és ha nem érünk időben vissza a recepcióra a főnök mérges lesz.
- Értem.
Pillanatok alatt eltűntettem a maradékot, majd gyorsan megittam a kávét, és az órámra néztem.
- Idő van. –azzal felálltam.
- Akkor gyerünk.
- Velünk repülsz, vagy magángépen?
- Magángépen.
Miben is reménykedtem.
- Akkor jó utat.
- Úgy értem velem jöttök ti is, gyorsabb, és nem kell igazodni a menetrendhez.
- Miért?
- Mert így egyszerűbb, és esetleg beszélgettetünk, pl. arról a tegnap esti kis színdarabról.
- Hát sok mindent nem tudtam meg, csak annyit hogy már Hornernek is feltűnt, hogy valamit kavartok.
- Nocsak, egy angol aki tovább lát az orránál.
- Ne piszkáld, jó fej.
- Jó fej vagy jó az ágyban?
- Neked ehhez egyáltalán mi közöd van?
- Semmi. –vágott egy grimaszt – Csak érdekel igazak e a pletykák.
- Pletykák?
- Hogy te meg ő.
Megrántottam a vállam.
Megjelent a főnök.
- Akkor mehetünk?
- Mehetünk. –morogtam, és előre mentem.
Megálltam a céges autó előtt, és a sofőrrel bepakoltuk a bőröndöket.
Beültem hátra, Ayrton mellém, a főnök meg előre. De fél perc múlva már telefonált is.
- Azt is hallottam, hogy felajánlotta neked a tesztpilótai állást. – jegyezte meg Ayrton mintegy mellékesen, közben kibámult az ablakon.
Őt néztem de nem válaszoltam. Rám pillantott.
- Igaz ez?
- A karrieremhez sincs semmi közöd.
- Remek.
- De azt hiszem te nem hazudsz.
- Hogy jutottál erre?
- Christian mondott pár dolgot, és abból szűrtem le.
- Értem.
- De én nem szívesen folynék még jobban bele ebbe a cirkuszba, közted és Eddie közt.
- Előbb utóbb úgyis döntened kell hogy melyik csapat, és az egyben állásfoglalást is jelent.
- Tehát ha McLarenhez mennék, akkor ő fújna rám, ha a Ferrarihoz akkor te akarnál nekem keresztbe tenni, ha a Red Bullhoz, akkor mindketten. Príma!
- Azért végül is örülök, hogy tisztáztuk a köztünk lévő félreértést. Nekem a McLaren miatt fontos hogy ki szerződik oda, de ha te nem, akkor találok száz másikat, aki dalolva megy majd oda. De Eddie nem hiszem, hogy ilyen könnyen lenyeli, ha nem arra mozdulsz amerre ő akarja.
Némi rosszallás volt a hangjában, láthatóan abban bízott ha minden tisztázódik én mégiscsak a wokingi csapathoz igazolok.
Őszintén szólva én egyáltalán nem gondolkodtam bennük, sem a Red Bullban, de ha a Ferrari ajánlott volna melót, akkor két perc alatt elfogadom. Persze ezt nem akartam nyíltan megmondani neki.
- Átmehetek a te bokszodba nézelődni vagy az már kémkedés? – próbáltam terelni a témát.
- Inkább ne.
- Oké.
Láthatóan neheztelt. Hát jó. Turkáltam a táskámban és elővettem a mobilom.
Írtam néhány smst, majd a híreket kezdtem el böngészni.
Később ajtócsapódást hallottam a sofőr kiszállt, felpillantottam, már a reptérnél voltunk.
Bepakoltunk, majd mindenki keresett magának egy helyet, én az ablak mellé ültem.
A főnök a gép másik végébe pakolt le a papírjaival, Ayrton meg velem szembe, egy laptoppal, és jó pár statisztikával.
- Menjek arrébb? – kérdeztem egyszerűen.
- Hogy?
- Üljek át, hogy elférj?
- Nem kell.
Egy darabig néztem a felhőket, meg lehunytam a szemem, igyekeztem lazítani, és koncentrálni, ha már szinte egész délután vezetni fogok.