If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 19.

19.rész

Alig egy órával később felébredtem, kicsit még kába voltam. Ayrton még mindig az adatokat bújta, a főnök meg lassan az iratai végére ért.
Elővettem a szendvicseket, és az egyiket a brazil felé nyújtottam.
- Nem vagyok éhes.
Ingerültnek tűnt.
Megettem mindkettőt és közben néztem, hogy püföli a laptopot.
- A fenébe! –dobta le a maga melletti ülésre.
- Gond van vele?
- Megint nem működik rendesen. Lefagy vagy kikapcsol.
- Megnézhetem?
- Tessék! –dobta át a mellettem lévő ülésre.
Megnéztem a hátát. Ki volt lazulva az akkumulátort, az egyik rögzítő elengedetett.
Kipattintottam majd vissza, bekapcsoltam a rendszert.
- Beírnád a jelszót?
Visszaadtam, és beírta.
Elővettem a pendrivom, feltelepítettem egy vírusirtót, meg egy rendszer karbantartót.
Persze egyik sem volt rajta.
Fél óra alatt talált a program egy tucat trójai falovat, meg kicsit átrendezte a háttértárat a gyorsabb működés miatt.
Úgy tűnt más gondja nincs.
- Na. – adtam újra a kezébe – Elvileg most már jónak kell lennie.
Pár perc használat után megszólalt.
- Mit csináltál vele?
- Semmi lényegeset miért?
- Mert működik.
Elvigyorodtam.
- Honnan értesz te ennyit ezekhez?
- Sokat használjuk mi is adat meg statisztika tárolásra, ilyenekre, és nem árt ha elég jól kezelem. Meg a vásárlás is könnyebb ezzel.
- Vásárlás?
- Persze. Ha jó áron, jó cuccot akarok venni, akkor szétnézek a neten. A legtöbb holmim, a táskákat, könyveket, mobilt ott vettem. Megrendelem és kihozzák, nem kell fél napig trappolnom Tokióban, este szabadidőben még az adott termék tesztjét is el tudom olvasni több helyen is. Így biztos hogy olyat veszek ami megéri.
- Látom profi vagy benne.
- Kevés időm van vásárolni, utálok is, így gyorsabb és könnyebb.
- Amikor abbahagytam a versenyzést ez még nagyon gyerekcipőben járt, most meg lassan már meg sem tudok mozdulni számítógép, és mobil nélkül.
- Hát igen. Tartani kell a lépést a technikai fejlődéssel. –közelebb hajoltam hozzá és odasúgtam - De nálunk még a főnöknek is jól megy, a múltkor kapott a feleségétől egy érintőképernyős telefont. Az első héten majd megőrült tőle, aztán azóta ha van egy kis ideje böngészget a neten, mindig napra kész.
- Nem is rossz…. –bólogatott – Úgy látom érti a dolgát.
- Igen. Nagyon kedvelem, sokat köszönhet neki a csapat és én is. Az eddigi legjobb főnököm.
- De én mégis azt hiszem hogy egy kicsit túlságosan nagy mozgásteret ad neked.
- Az elején sokkal jobban beleszólt mindenbe. De most viszont végre ki tudok bontakozni, és kiváló eredményeket elérni, persze a hülyeségeim miatt viszont sokszor tartja miattam a hátát…. Ahogy tegnap is.
- Igen. Nem sok csapatfőnök ment volna szembe a vezetéssel egy pilóta miatt…. – elgondolkodott.
- Mi az?
- Lehet hogy neked valóban nem kellene a McLarenhez szerződni.
Elmosolyodtam.
- Az ilyen kilengéseket Ron nem nagyon tolerálja, és nem mindig vállalja a konfrontációt az embereiért, igyekszik megtartani az egyensúlyt, és néha állásokba kerül.
- És persze kémkedik.
- Az egy másik történet. Egyébként meg mindenki lop, csak van aki nem bukik le.
- Érdekes hozzáállás, ha be akarsz kerülni, ezt meg kell szokni. És meg kell tanulni nem kérdezni, én sem kérdeztem se a McLarennél, se a Lotusnál milyen kütyü honnan van.
- Boldog tudatlanság?
- Valami olyasmi.
- Nekem ez nem menne. Azt hiszed Schumacher vagy Hill más? Ugyan már. Schumacher sem kérdezte honnan van a spéci üzemanyag, így a meghallgatáson mondhatta hogy nem tudja. Ahogy Alonso sem akart tudni arról Piquetnek miért kell a falnak mennie Singapurban. Ez egy ilyen világ. De ha jól csinálod, akkor nem te leszel az akit feláldoznak azért hogy a csapattársad címet nyerjen.
- Jó tudni, hogy te szürkén látod a világot!
- Mert a világ szürke, nincs fekete vagy fehér, szürke van! Huszon akar hány évesen, ennyi versennyel a hátad mögött már igazán felnyílhatna a szemed!
- Neked meg ennyi győzelemmel, és befolyással a hátad mögött a sport tisztaságára kellene törekedned, tenni érte. Te mondtad anno, hogy Prost érdektelenül jut előnyös megítéléshez Balestre miatt! Talán neked is ezért kéne kampányolnod. (Balestre a FISA elnök volt, Sennát utálta, sokszor ítélt ellene, és keményen bírálta Prost javára.)
- Maradjunk annyiban, hogy azt sem tudod miről beszélsz!
- Mert szerinted én nem ebben élek, csak kicsiben? Hahó! – lengettem meg a kezem az orra előtt – Mi is az FIA alá tartozunk, itt van olyan, hogy a helyi erők annak a pilótának kedveznek akivel éppen szimpatizálnak. Ezért lehetett az hogy én ugyanazért az esetért az egyik pályán stop/go-t kaptam, a másikon meg kizárást.
- Ezen nem lehet változtatni!
Közben a gépleszállt és leengedték a lépcsőt.
- Ha akarnád akkor tudnál, elég befolyásod van hozzá, és ha nem tűnt volna fel Schumacher is ezen melózik évek óta. A helyett, hogy egymást cseszegetnétek össze kellene fognotok, és beszervezni még pár pilótát. Akkor sikerülne javítani a jelenlegi helyzeten! –álltam fel, majd otthagytam.
A főnök a gép előtt parkoló sötétzöld BMW-nél ért utol.
- Látom lemaradtam pár dologról.
- Áh! – legyintettem dühösen, és beültem a sofőr mellé.
A szálloda, alig húsz percre volt a pályától.
Mire lepakoltam, és rendbe szedtem magam már kettő is elmúlt. Átkopogtam a főnökhöz.
- Gyere! – intett.
Ahogy beléptem Ayrton is megláttam, az egyik fotelben ült.
- Megyünk?
- Maximum ebédelni. – dühöngött a brazil.
- Sokat kellett rám várni?
- Nem. Az egyik kamion ami a felszerelést hozza balesetet szenvedett. Minden szétszóródott ahogy felborult. A rendőrség meg még helyszínel. A gyárban már elkezdték összeállítani az alkatrész csomagot, a szerelő ládákat, és az új gumikat. De mire minden elkészül, és utánunk jön este lesz.
- Remek. –dünnyögtem.
- Holnap reggelig nincs mit tenni.
- Akkor én elmegyek ebédelni, aztán meg a szobámban leszek ha kellenék.
- Jól van. –bólogatott a főnök.
Egy órával később már a szobámban ültem, egy jó könyv, és egy tea társaságában.