If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 16.

16.rész

Végül jobb híján nem alkoholba, hanem kajába fojtottam bánatom. Rendeltem egy hatalmas húsos, zöldséges, pepperonis, dupla sajtos pizzát. Behűtöttem egy üveg kólát.
Majd szóltam a portán hogy engedjék be szegény futárt a belső recepcióig, én meg lemegyek.
Gyorsan átöltöztem, felvettem egy kinyúlt melegítő alsó, és egy szürke kinyúlt pólót amin Jerry egér volt.
Betettem a lejátszóba a második kedvenc filmem, a Driven – Felpörgetvét, Stallonével és Kip Pardueval. Míg az előzetes reklám ment előszedtem egy adag erősen hizlaló csokis amerikai kekszet, és az ölembe rakva a tévé elé tepedtem.
Jött a legjobb rész, szinte még a legelején amikor Stallone kidobálja az érméket a pályára, majd a hátsó kerekekkel felszedi.
Kopogtattak. Nagyot sóhajtottam, és megint nem állítottam le.
Reméltem, hogy nem megint a főnök, nem volt hangulatom a jedi beszédéhez, de azért majdnem száz százalékra vettem hogy ő az. Ugyan ki más lenne?
Kezemben a zacskóval, számban egy félig elmajszolt édességgel mentem az ajtó felé.
Kinyitottam, a látványtól pedig félre nyeltem a kekszet, és köhögni kezdtem.
Zacskót eldobva beszaladtam a fürdőbe és pár perces fuldoklás után, jobban lettem. Ittam egy kis vizet és visszamentem a szobába.
- Bocs. – nyögtem ki rekedt hangon, a rohamtól könnyes szemmel.
Mutattam hogy üljön le, és egy zsebkendővel próbáltam rendbehozni magam.
- Félre nyeltem a…. – böktem az immáron a dohányzón heverő kekszes zacskóra, és erősen igyekeztem megtalálni a hangom.
- Feltűnt. – ült le kényelmesen a fotelba Senna.
Pár pillanatig csak bámultunk egymást végül elegem lett.
- Gondolom nem azért jött, hogy haverkodjon. Mit akar?
- Mondtam a főnöködnek, hogy beszélni akarok veled. –tegezett le egyből, szuper, még csak fel sem ajánlotta.
- Nem ezt kérdeztem!
- Én meg nem egy újabb veszekedés miatt jöttem! – csattant fel, majd az ujjaival megdörzsölte az orrnyergét, fáradtnak tűnt.
- Nofene. – húztam fel a térdem, és átkaroltam – Csupa fül vagyok. –gúnyolódtam tovább.
- Nem egészen úgy van ahogy gondolod.
- Mi? –néztem rá kérdőn.
- A média kavarta meg. De ez már mindegy.
- Olcsó kifogás. – és „na persze” arcot vágtam.
- Szeretném ha normálisan tudnánk beszélni.
- Persze, én meg most jöttem a Holdról.
Szúrósan nézett rám.
- Komolyan beszélek.
- Szerintem meg vagy meg vagy megakar fenyegetni, vagy alkudozni.
Kikerekedett a szeme.
- Látom jó véleménnyel van rólam.
- Igen.
Előre dőlt.
- Az most a cikk miatt van?
- Térjünk a lényegre nem érdekel a bájcsevej!
Nagyot sóhajtott.
- Beszéltem a vezérigazgatóval…
- Szóval innen fúj a szél. - gúnyolódtam.
Hitetlenkedve széttárta a karját. Intettem hogy mondja csak.
- Beszéltem a vezérigazgatóval, arra jutottunk, hogy ha te is akarod. akkor a jövő évi versenyzői szerződésed mellett szívesen elengednének a McLarenhez tesztpilótának.
- Tessék?
- Ron megkért hogy ajánljam fel neked.
- Mi? – ugrottam fel azonnal.
- Komolyan beszélek. Nálam van a tesztpilótai előszerződés a McLarenhez, már amennyiben érdekel.
- Állj! –tartottam fel a kezem – Időt kérek!
Visszaültem.
- Mi ez az egész? Az elejétől!
- Most mondtam.
- Nekem is valami nem kóser! Mi ez nagy haverkodás?
- Ezt próbálom elmondani.
- Ahha.
- Elmesélhetem végre az elejétől.
- Kezd érdekelni.
- Remek! Amikor nyilatkoztam annak az újságírónak akkor nem rólad beszéltem, hanem általánosságban a női japán autóversenyzőkről. Mint tudjuk sajnos ők valóban siralmasak. És egyáltalán nem azt írta le, amit én mondtam, bár illettek némi kritikával az közel sem volt az, amit lefirkált.
- Ahha. És?
- És éppen dühös is voltam, így gondolom ezzel próbált meg keresztbe tenni amiért leráztam.
- Ahha.
- Egy szavamat sem hiszed.
- Majd csak kiderül miért kéne elhinnem.
- Utána Eddievel feltűntél a Ferrarinál a paddockban, és elég sokat beszéltél Stefanoval.
- Igen. És?
- Eddie azt mondta neked, hogy ellenem kerestek segítőket, és emellett még azért is kampányolt, hogy te odaszerződj. Mert neki abból nem kevés haszna lenne. Mondván én keresztbe akarok neked tenni a Hondával, és erre a cikk is ékes bizonyíték. Illetve azok a cikkek amiket a bulvárlapok szépen eltorzítottak a sportújságok pedig átvettek. Mellesleg előbbiek közül jó pár Eddie tulajdonában van.
- Kész krimi.
- A Honda az én kérésemre kereste meg a Nakajima Racinget, miattad.
- Mi???
- Igen, mert amikor kiszúrtalak, akkor éppen elég rosszul állt a csapatod, én javasoltam a főnökségen, hogy keressünk meg titeket mert remek lehetőség vagytok, jó pilótával. Aztán beszéltem Ronnal, és úgy gondoltuk év végén kapsz egy lehetőséget egy tesztre, és ha jól megy, akkor tiéd jövő évi tesztpilótai állás, és mivel Lewis és Jenson elmegy a csapattól a következő szezon végén Bruno és te lennétek a két új pilóta. Persze mindent szerződésben garantálva.
Értetlenül néztem rá.
- Eddie sokat nyert volna azon ha mi csúnyán összerúgjuk a port, és ez meghiúsul, te pedig a Ferrarihoz szerződsz. Felvásárolhatta volna az értéktelenné vált csapatot bagóért. De amikor Stefan közölte, hogy neki olyan pilóta nem kell, akit már kirúgtak, ráadásul miattam, mert nem hozna sok szponzort, és rossz fényt vetne a csapatra. Sőt hova tovább, kínos lenne egy olyan személy a Ferrarinál, akit ilyen erős negatív hátszéllel jön. Ezért most taktikát váltott, azon ügyködik hogy engem kigolyózzon, és a Honda rád és a Nakajimára építsen a McLaren helyett. Ha inkább a japán sorozat motorjait fejleszti, és nem ad ütőképes erőforrást a McLaren alá már jövőre, akkor a csapat piaci értéke csökken. A tietek viszont pont hogy nőne, mert jó motorokkal még jobb eredményt tudnátok elérni, és ő busás haszonnal adhatná el a részét egy jól működő csapatból. A Honda persze meg fel is vásárolná már akkor nem csak az ír részvényeit, de a teljes céget, és gyári csapatként indíthatják el bárhol, remek hátteret adva a F1-es fejlesztésekhez, hiszen minden házon belül lenne.
Volt ráció abban amit mondott.
- És ezt most higgyem is el?
Megrántotta a vállát.
Felálltam kivettem a kólát a hűtőből és ittam egy pohárral, majd háttal a pultnak dőltem és a homlokom masszíroztam.
- Nem konkrétan erre számítottál ha jól sejtem. – tapogatóztott.
- Hát a délelőtti reakciód alapján…. Pffff…
Felpillantottam és már előttem állt.
- Azt sejtettem hogy Eddie teletömte a fejed mindenféle hülyeséggel rólam, meg aggódtam hogy esetleg Horner és te meg Red Bull, nem pletyka. Meg persze a tiszteletlenséged.
- Mert te nem voltál tiszteletlen mi? Na hagyjuk!
De leintett, és folytatta.
- Ők nem a legjobb választás egy kezdőnek, Mateschizt egyedül Sebastiant favorizálja. És a főnököd meggyőzött hogy talán van még remény, mert sokáig én voltam a kedvenc pilótád.
Hátravágtam a fejem, és felnyögtem.
- Ezt miért mondta el?
- Neki is elmeséltem mindent, hogy szeretném ha a McLarenhez szerződnél.
Megráztam a fejem.
- Nem.
- Most ezért mert….
- Akkor se szerződnék oda, ha nem lenne más csapat. McLaren ellen drukker vagyok.
- Akkor se ha én kérlek meg?
- Nem hiszem hogy abban a helyzetben vagy.
- Azért mondtam el mindent mert szeretném ha tisztán látnál. És nem csak Eddie ökörségein át látnád a helyzetet.
- Majd gondolkodom rajta.
- Viszont ha te tényleg együtt vagy Hornerrrel, akkor jobb ha nem szerződsz sehová sem, nem lenne sok hiteled.
- Kösz a bíztatást!
- Nem azért mondtam.
- Naná hogy nem! És csak úgy mellesleg neked mi hasznod van ebből?
- Veled és Brunoval ismét az élre kerülne a McLaren, és lehetne egy újabb Senna a világbajnok.
- Szóval innen fúj a szél, elvárnád cserébe az ülésért, hogy Brunót támogassam!
- Én nem ezt mondtam!
- Na persze! – löktem rajta egyet – Na húzz el!
Megszólalt a vonali, a porta volt.
- Gyerünk! –toltam meg finoman.
Majd kitaszigáltam az ajtón, és bezártam magunk mögött.
- Végig fogsz taszigálni, és megnézed hogy elmegyek?
- Nagy a kísértés, de lent vár a recepción a kajám!
Alig szálltunk ki a liftből, azonnal feltűnt hogy ketten várakoznak a pultnál.
Eddie, és Christian, előbbi kezében egy lapos pizzás dobozzal.
Ez a nap egyre érdekesebb lett.