If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 21.

21.rész

Egy kis idő után már fáztam. Megdörzsöltem a karom, valaki pedig hátulról átölelt.
Megismertem Christian arcszeszének az illatát, és behunyt szemmel neki dőltem.
Jólesett, biztonságot adott, törődést, és nekem most pont erre volt szükségem.
És úgy tűnt neki is.
- Ha azt mondanám két magányos ember akadt megint egymásra, az túl giccses lenne?
Halványan elmosolyodtam, de ő ezt nem látta.
- Kicsit. Csak ne fokozd.
A vállamra tette az állát, és felsóhajtott.
- Hiányoztál.
- Magányos vagy? Kopik a sármod? – viccelődtem.
- Tudod, hogy nekem nem kell egy éjszakás.
- Csak néha.
Elevenébe találtam, mert el akart engedni, de megfogtam a karját, és visszahúztam hogy megint engem öleljen. Éreztem, hogy feszült lett.
- Ne haragudj…. Csak cukkoltalak.
- Nem vagyok olyan hangulatban….
Megint neki dőltem.
Újra a városra pillantottam, ahol az erősödő szürkületben egyre több neonreklám világított.
Az előttem lévő korlátba kapaszkodtam.
- Rosszul vagy?
- Szédülök.
Bekísért én pedig eldőltem a kanapén.
- Egészen lefehéredtél. Mid fáj?
- A fejem, de nagyon, és alig látok.
A homlokomra tette a kezét.
- Lázad nincs.
- Lehet hogy régen ettem.
- Régen? – nézett rám érdeklődve.
- Most hogy így végig gondolom. Reggel azt hiszem.
Halványan elmosolyodott.
- Valami új diéta?
- Nem, csak néha elfelejtem. – somolyogtam.
- Leszólok a szobaszervizre.
- Kávét is kérek. – szóltam utána.
Lehunytam a szemem, kicsivel később pedig éreztem ahogy leül mellém.
Az egyik kezében egy pohár üdítőt, a másikban valami csokoládés keksz féleséget tartott.
- Más nincs. –szabadkozott.
Pillanatok alatt szó szerint magamba tömtem.
- Sokkal jobb. –vissza adtam a poharat, ő meg letette az asztalra.
- Csirkét rendeltem sajt szósszal. – dőlt neki a kanapé támlájának.
- Tökéletes. – ültem fel és hozzá bújtam.
Átkarolt.
- Esti program?
- Lelkizés?
Elhúzta a száját.
- Azt hittem kiöntöd a szíved.
- Inkább nem. Most nem.
- Hát te nem vagy az a tipikus bulizós pasi.
- Bulizós?
- Tudod, zene, tánc, alkohol.
- Egyik sem erősségem.
Felnevettem.
- Sejtettem, te olyan angol vagy.
- Az milyen?
- Karót nyelt, és néha sznob. –vigyorogtam.
- Már megint cukkolsz? – kérdezte bujkáló mosollyal.
- Ahha. – somolyogtam rá.
- Jó feladom. Menjünk. –emelte fel a két kezét.
- Hová? Bulizni? Na ne szívass!
- Miért?
- Kilógnál a sorból.
- És ciki lenne neked.
Megrántottam a vállam.
- Üljünk be egy bárba.
- Jó.
- Várj. Ne vagy te antialkoholista?
- Miért lennék?
- Mert amit legutóbb olvastam rólad, abban az volt, hogy három Jägermesitertől fejre álltál.
- Nem az ivás a fő profilom.
- Hanem mi? A csapatvezetés?
- Igen.
- Nem vagy te egy kicsit munkamániás?
- És te?
- Én tudom hol a határ.
- Valóban?
- Igen, amikor már összeesem az éhségtől akkor túl sok. – nevettem rá.
- Ez azért nem olyan humoros.
- Nekem ez az életem, ahogy neked is. Ezért nincs időm kapcsolatokra.
Egy gúnyos félmosoly jelent meg az arcán.
- Csak nem beletrafáltam? Ezért ment el a nő?
- Beverley a neve.
Egy gúnyos pillantást vettem az angolra de nem szóltam semmit.
- Nem is ismered, és már véleményt formálsz róla.
- Én rólad formálok véleményt, akinek még mindig a szíve csücske.
- Nyolc évet nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Szerintem te nem is akarod.
- Azért jöttem hozzád, mert nem akarom elfelejteni? –lett ingerült.
- Azt nem tudom, de azt igen, hogy valami nagy defekt volt abban a kapcsolatban.
- Én voltam a defekt. – pattan fel – Ha tudni akarod, miattam csalt meg!
- Tessék? – kérdeztem félig nevetve.
- Ha több időt és törődést kapott volna, akkor nem köt ki Martin ágyában.
- És azt honnan kalkuláltad ki? Ő mondta, vagy magadtól találtad ki?
- Ez az igazság!
- Az igazság az hogy egy nő csak akkor csal meg valakit, ha ott már valami nagyon nem kóser! És ez a legjobb kifogás a világon, hogy miért ne minket hibáztassanak! Én már csak tudom, én is elsütöttem párszor.
- Én már nem tudom. – rogyott le mellém.
- Elmondod?
- Kedvellek téged, vonzódom hozzád, de én még egy ilyen esetet nem bírok ki. És megbántani sem akarlak azzal, hogy megint ugyanazokat követem el mint korábban.
- Rajtakaptad?
- Nem. Egyik este ő állt elém hogy viszonya van Martinnal, és ezért meg ezért, a lényeg az volt, amit mondtam. Szüntet kért, majd egy hónappal később kidobott. Aznap este beültem egy bárba, hogy megigyak pár pohárral… de nem úgy sült el.
- Berúgtál?
- Igen, belebotlottam egy kedves lányba, akiről reggel kiderült hogy escort lány.
Együttérzően néztem rá.
- Nagyot csalódtál?
Bólintott.
- Aztán eltelt pár hét, és minden egyre rosszabb lett, aztán találkoztam veled a liftben.
- Nehéz eset vagyok.
- Igen. – mosolyodott el halványan – Jól alakult minden, aztán féltem, hogy közben mégis inkább Eddiet választod. Aztán meg az a kavarás.
Hozzábújtam. Szorosan átölelt, majd kicsit eltolt magától.
- Beléd szerettem. És ezen nem tudok túllépni, próbáltam de nem megy. Én nem tudom tartani az a legyünk barátok hülyeséget. Képtelen vagyok rá.
- Chris…
- Nézd, ha kell én bármiben, bármikor segítek, csak hagyd hogy melletted legyen. Ennyit akarok.
- És aztán?
- Nem tudom. Majd alakul, vagy nem. Nem tudom. De azt igen, hogy nekem most a legjobb. Hogy itt vagy.
- Tudod hogy nagyon is kedvellek.
- De?
- Őszinte voltál, én is az leszek. Én is egyszer már megégettem magam, másodszor nem akarom. Nekem a munka, a csapat az első, és nem tudom hogy két ilyen embernek mint mi van e értelme belekezdenie egy kapcsolatba. Te a világot járod, vagy a gyárban ülsz, vagy rendezvényekre rohansz, nálam ugyan ez, csak Japánon belül. Nem hiszem hogy lenne jövőnk, vagy kihúznánk akár egy hónapig is.
- Ezt már hallottam.És ha nekem dolgoznál?
- Tessék? Ezt meg én hallottam már.– nevettem fel.
- Legyél a tesztpilótánk.
- Christian!
- Várj! Beszélgettünk Didivel, jelenleg egy emberünk van, de nem ártana még egy, ráadásul most hogy megkaptad az év újonca díjakat te is szóba kerültél. Nem kellene minden futamra jönnöd, csak amikor tudsz, kevés versenyed van, megoldható lenne. És sokat lennénk együtt.
- Nem. Nem vállalok tesztpilótai állást, vagy teljes status vagy semmi. Nem kapargatom ki másnak a gesztenyét. És őszintén szólva veled sem szívesen dolgoznék, nem tudom mennyire tenne jót neked, nekem és a csapatainknak.
- Pedig hamarabb kapnál valahol ülést, ha lenne mögötted egy év tesztpilótai múlt.
- Lehet. De akkor sem.
- Miattam?
- Nem. Örülök hogy itt van, jó veled, mindig is az volt, kivéve amikor Eddiék kavartak. És amúgy is a Ferrari vagy a Mercedes az álmom.
- Értem.
- Egyenlőre nem akarok semmit elsietni, a múltkor már elrontottuk egyszer. Nem kellene még egyszer.
- Azt hiszem igazad van.
- Komolyan vonzódom hozzád, de félek.
- Tudom. Nem foglak sürgetni.
Hozzábújtam.
- Amúgy meg honnan tudod hogy díjakat kapok?
- Az FIA nyilvánosságra szokta hozni ki miért kap díjat, még a gála előtt.
- Ahha. El kéne mennem…
- Mindenképpen. Nem akarsz velem jönni?
- Mint mi?
- Mint egy díjazott a díjazottal, és mint plusz egy fő. – nevetett.
- Rendben. De feltéve ha addig megjön végre az a csirke, mert éhen halok.