26.rész
Nem volt kiírva a szám.
- Takaya. – vettem fel álmosan.
- Chris vagyok. – sóhajtott nagyot.
- És miért szám nélkül hívsz?
- Így sem adtam sok esélyt rá, hogy felveszed. Már aludtál?
- Igen. Bealudtam.
- Akkor nem is zavarlak.
- Nem zavarsz.
Egy darabig hallgattunk, majd végül én szólaltam meg.
- Nagyon haragszol?
- Hiányzol.
- Te is.
- Alice?
- Igen?
- Én átmegyek hozzád.
- Inkább ne.
- Még neheztelsz?
- Nem. De a fél gyár tudná hogy itt voltál. És… hát szóval….
- Nem akarod kitenni a sajtóba.
- Igen.
- Átjössz?
Nagy levegőt vettem.
- Pattanj egy taxiba és gyere. Komolyan hiányzol.
Csak érveztem amiket mond.
- Gond van?
Grimaszoltam.
- Holnap reggel megbeszélés nyolctól.
- Értem. Pihenni szeretnél.
- Velem ebédelsz?
- Megy a gépem.
- A francba. Elfelejtettem.
- Maradjak?
- Nagy a kísértés. – mosolyogtam.
- Átcserélem a jegyet holnap utánra.
- Ne. Inkább intézd el gyorsan jó? Addig én is besűrítem a céges dolgokat, és akkor talán lesz egy pár napunk.
- Jól hangzik.
- Szuper.
- Megyünk valahová vagy maradunk?
- Van egy jó barátnőm Dublinban. Bele való csaj. Ezer éve láttam.
- Akkor ne is jöjjek vissza?
- Baj lenne?
- Nem.
- Szükségem lenne egy kis lazításra, és Dublin erre remek hely. Legalábbis Andrea szerint.
- Nem tudok érdemben nyilatkozni erről az ügyben.
- Tudom te nem vagy egy bulizós típus.
- Ezt már átrágtuk egy párszor. – morgott egy kicsit.
- Vigyázz magadra.
- Te is. Szeretlek.
- Detto.
- Majd hívj.
- Te is, szia.
- Szia.
Másnap elég nyűgös voltam.
Álmos fáradt, és minden vágyam volt Chrishez bújni.
Délben kicsit szórakozottan piszkáltam a kaját, amikor valaki leült velem szemben.
Felpillantottam.
- Szia pilótanők gyöngye.
- Ayrton! – döbbentem meg.
- Hello. Reggel jöttem van egy kis munkám, de aztán ráérek, a múltkor beszéltünk róla hogy dumcsizunk egyet. – mondta vidáman.
- Látom jó kedved van.
- Naná, minden remekül halad. Hallom kapsz pár FIA díjat.
- Igen.
- Még mindig nem érdekel a Forma 1?
- Egyenlőre nem.
- Kár.
Gyanúsan fel volt dobva.
- Mert?
- Mert a Ross felhívott.
- Ki?
- Brawn.
Kérdőn pillantottam rá.
- Tudja hogy ismerlek. Beszélni akar veled. Schumi mellé kell valaki Rossberg kiszáll. Rád gondoltak.
- Mi?
- Így sem jössz?
- Mit kavarsz?
- Semmit. Igazából azt, hogy Ron befűzött. Visszamegyek a McLarenhez jövőre. Én leszek Button mellett az új pilóta.
- Visszatérsz? –esett ki a villa a kezemből.
- Igen. De ezt majd a Gálán jelentjük be. Szívesen versenyeznék ellened, és Bruno ellen.
- Gondolj bele egy Senna egy Ferrariban, egy Senna egy McLarenben, egy nő és egy Schumacher a Mercedesben. Zseniális felállás lenne. Beszéltem Bernievel is támogatná. De ez persze csak egy ötlet. Egy lehetőség. Megjegyzem remek.
- Hát… hátt…
- Tudom hogy kedveled Michaelt, és ti meg is értenétek egymást.
- Miért csinálod ezt? Minek…
- Nana! –emelte fel az ujját – Én csak átadtam Ross és Bernie ötletét, amit ők főztek ki, és senkinek eddig nem lenne ellene kifogása. Pozitív ázsióval indulnál, meg jó hátszéllel, és versenyzői státusból. Ennél többet mit kívánhatnál még?
- Eltűnsz és megjelensz egy ilyen ajánlattal.
- Ha nem akarod nem kell elfogadnod. – rántottam meg a vállát.
- Még nem beszéltem a csapattal….
- Tudom.
- Honnan?
- Beszéltem Yamamotoval. Egyébként ő is jöhetne, Ross szeretne visszaülni a stratéga székbe, kéne egy csapatfőnök.
- Miért segítesz nekem? Ellenfelek leszünk.
- Mert én úgy szeretek versenyezni ha sok, és kemény ellenfelem van. És te erősen felkavarnád az állóvizet. Remek kis csatákat vívnánk.
- A Red Bullt nem említetted…
- Horner elmegy, a csapat meg szét fog esni. Vettel már régen nem úgy viselkedik ahogy kellene, és nem is vezet jól. Máshol meg nem lesz helye, mert Massa végül marad a Ferrarinál. Aláírták a szerződést. Ha te igent mondasz a Mercinek bezárul a kör.
Kinéztem az ablakon.
- Ayrton. Át kell gondolnom. – mondtam komolyan, majd ránéztem.
- Pár napod van. Legyél gyors.
Bólintottam, és még kedvetlenebbül turkáltam a kaját tányéromon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése