Az este további részében kapott egy újabb telefont, és valami emailt próbált elemezni, én pedig a tévét kapcsolgattam.
Titokban egymást néztük, de ha valamelyikünk le akarta leplezni a másikat gyorsan elfordítottuk a fejünket, mintha túl érdekes lenne az aktuális tennivalónk.
Két óra után kezdett elegem lenni.
Éppen valami dokumentumfilm ment a halakról, amikor hallottam, hogy az angol bőszen gépel.
- Ennyire sürgős?
- Nem, csak nem nagyon akarom holnapra hagyni. –morgott.
Úgy tűnt sikerült elszakadnia tőlem, én pedig pont erre vártam.
Kikapcsoltam a tévét, és halkan elé léptem, majd lehajtottam a laptopja tetejét.
Akkor vette észre, hogy mellette állok.
Hátradőlt a fotelban, én pedig az ölébe ültem.
Átölelt.
- Adjalak vissza a munkának? –kacérkodtam vele.
- Ne.
- Jó válasz.
Annyira közel hajoltam hozzá hogy szinte összeért az ajkunk.
Nem akartam kezdeményezni, de egyre inkább akartam.
Nála szakadt el hamarabb a cérna. Szenvedélyesen megcsókolt. Majd egyre érzékibb lett.
Benyúlt a pólóm alá, a hátamat, és mellemet simogatta, én pedig már az ingét gomboltam.
Amikor végül hosszú percek után elváltunk egymástól, alig kaptam levegőt.
Rajta viszont nem látszott semmi, csak az erős vágyakozás.
Szédültem. Forgott a szoba.
Magához akart húzni, de a kezem a mellkasára tettem, hogy kettőnk között legyen, akár egy fal.
- Hagyjuk abba?
Fogalmam sem volt mit akarok.
Csak visszabámultam rá.
Tudtam hogy levágja a helyzetet.
- Szóval igen.
Eltolt magától, én pedig a karfára ültem.
- Nem értelek.
Keserűen felnevettem.
- Úgy tűnik akarod, aztán meg mikor a lényegre térnénk visszakozol. Ez mire jó?
Megrántottam a vállam, és bocsánatkérően néztem rá.
- Tudod nem tudom eldönteni hogy ezzel most magadat véded valamitől, vagy szórakozol velem, és szívatás ez az egész, netán esetleg ezzel akarsz hergelni ? Mert ha utóbbi akkor az, remekül megy, mert már megőrülök érted.
Pocsékul éreztem magam, mert én sem tudtam mit akarok, ő meg azt hiszi csak játszom.
Elfordultam tőle, és felálltam.
Felkaptam a táskám, aztán a kijárat felé szaladtam. Amikor kinyitottam az ajtót a tenyerét rátette és bevágta előttem. Egyik keze a falon, a másik az ajtón.
Sarokba szorított.
Egy hosszú pillanatig egymást néztük, aztán megint megcsókolt, olyan vadul, és akaratosan, hogy képtelen voltam ellenállni. Viszonyoztam.
Hallottam ahogy leszakítja rólam a pólót, én pedig lecibáltam az ingét.
Megint összetalálkozott a tekintetünk, erre megint elbizonytalanodtam, és ő megint megcsókolt, már a nadrágomat gombolta.
- Nem mész sehova. Ma éjjel nem. – morogta csókolgatás közben a vállamba miközben a melltartómat kapcsolta ki.
Valahogy lekerült rólam a farmer, róla meg a nadrág.
A falnak szorított, én pedig a lábam a dereka köré fontam, a kezemmel pedig a hátát karmoltam.
Újból megcsókolt.
És ekkor kopogtak.
- Nem nyitom ki. – súgta a fülembe.
Kábán bólintottam.
Újabb kopogás.
- Mindjárt elmegy. –harapott a nyakamba, én pedig halkan felnyögtem.
Megint kopogás, ezúttal erősebb.
- Christian! Nyisd már ki a Szentségit! Didi vagyok!
Döbbenten néztünk egymásra.
- El kell tűnnöm. –kapkodtam a ruhám a földről.
- Nem tudom mit keres itt. – szedte össze ő is a cuccát.
- A fenébe! – siettem a hálóba.
Az angol utána jött, és gyorsan felkapott egy szállodai fürdőköpenyt.
- Maradj itt. Gyorsan kidobom.
- Christian! Nyisd már…
- Pillanat! Megyek már! – kiabált ki.
- Chris. – kaptam el a karját.
- Igyekszem hamar kihajítani. – csókolt meg újra – Oké?
- Oké.
Azzal kiment a hálóból, és maga után behúzta az ajtót.
- Mi tartott eddig? –mennydörögte az osztrák.
- Fürödni akartam. Már folyt a víz, először nem is hallottalak.
- Beszélnünk kell!
- Dietrich fáradt vagyok. Nehéz napom volt, ha nem olyan sürgős…
- De sürgős! Elárulnád nekem, hogy Sebnek mi baja?
- Nem értelek.
- Dehogynem értesz! Ha több pénzt akar, akkor fizess neki többet!
- Dietrich ez nem erről szól!
- Hát hogy a fenébe ne erről szólna Horner! Ha több pénzt akar, fizess neki többet! Ő kell nekünk, ő egy világbajnok! Nem engedhetjük el és kész!
- Dietrich, te is tudod, hogy ez…
- Nem érdekel! Fizesd ki, amit mond!
- Nem!
- Tessék?!
- Ha kifizetném sem maradna! A Ferrari kell neki, azt hiszi meg tudja csinálni azt amit Schumacher! Stefano telebeszélte a fejét, és vonzza a lehetőség hogy meg kell küzdenie a csapattársával házon belül az első helyért.
- Ez hülyeség!
- Az vagy nem, ez a tény.
- Nem érdekel, Irvine aknamunkája, hogy Sebet oda vigye annak a Takayanak a helyére Senna mellé. Nekem nem kellenek a csapatomba olyanok akiknek nincs tökük!
- Legutóbb még nem így vélekedtél!
- De most így vélekedem, mert mióta te Japánba futsz a farkad után, és hagyod elmenni Vettelt, rájöttem, hogy ha leszerződtetnénk, akkor neked semmi hasznod sem venném!
- Ez nem igaz és ezt te is tudod!
- Igazán? Mond mi olyan felettébb érdekes abban a kis libában mi? Irvinenak már megvolt, szerencsére ő időben rájött, hogy nem a Ferrariba való, csak dugásra, és a nyakam tenném rá hogy Ayrton is megfektette hogy alkura jussanak. Mit akarsz te egy ilyen ribanctól akin már lassan a fél mezőny is átment mi? Látom elég alacsony lett nálad a mérce újabban!
- Mióta hiszel el minden pletykát valakiről akit nem is ismersz? – kiabált vissza az angol.
- Amióta a csapatfőnököm a fejlesztések kellős közepén mindent otthagyva rohan Japánba, ok nélkül!
Hallottam, ahogy az osztrák végig trappol a szobán.
- Ez volt az utolsó húzásod Horner! –azzal olyan erővel vágta be az ajtót hogy a fülem is csengett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése