If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 23.

23.rész

Ajánlott zene: Christina Aguilera: Bount to you
http://www.youtube.com/watch?v=KrK-6I2Wqu4&feature=related

Leültem az ágyra, pár perccel később nyílt az ajtó én pedig felpillantottam.
- Egy kicsit sokáig tartott.
- Mennyire vagy bajban?
- Ne aggódj. –simogatta meg az arcom és mellém ült.
- Christian!
- Nincs semmi baj. Minden rendben. – csókolt a nyakamba, de elfordítottam a fejem.
- Nekem úgy tűnt, hogy nem csak az állásod, de a karriered és éppen kidobod az ablakon. –álltam fel, de visszarántott, és átölelt.
- Beszéljük meg ezt később jó?
- Szerintem később már késő lesz. –húzódtam el.
- Te ne foglalkozz Dietrichhel jó?
- Neki van igaza, térj már észre! Az a csapat az életed!
Megeresztett egy félszeg mosolyt.
- Chris…
Felállt, és az erkélyhez sétált, aztán kibámult a városra.
- Elmondod? –sétáltam mellé.
Kivett a zsebéből egy borítékot, és átadta. Két papír köteg volt benne.
Egy repülőjegy ami fél óra és felszáll, de akkor is lekéste volna, ha azonnal indul, egy órája kellett volna Didi után rohannia. Magyarán azonnal. A másik köteg a felmondó levele volt, rajta az osztrák, és Helmut aláírásával. Már csak Chrisre vártak a pontozott vonalak.
- Ez nem miattad van. Inkább úgy mondanám te vagy egy folyamat vége. Ez már nem az a társaság, amivel én évekig dolgoztam. Lassan már csak egymásra mutogatunk, keressük a hibáink ért a bűnbakot. Mindenkinek a pénz lett a fontos, nem a team. Sebastian is kifordult magából. Mindent feláldoztam értük, hogy a csúcson legyünk. – rám nézett – Elegem lett. Téged nem akarlak elveszíteni. – simogatta meg az arcom.
Válaszolni akartam, de a mutató ujját a számra tette.
- Nem te tehetsz róla, ez az én döntésem. Ideje hogy magamra gondoljak. Feltéve, ha még vonzónak találsz egy negyven felé tartó, nem túl gazdag, ex csapatfőnököt.
Szorosan átöleltem, és az arcom a mellkasába fúrtam.
- Tudod hogy engem ebből semmi nem érdekel.
Nagyot sóhajtott.
- Jah és jelentős fanclubbon van.
Felnevettem.
- Tudok róla.
- Sejtettem. A holnapot velem töltöd?
- Úgy érted a mai napot?
Lassan hajnalodott.
- Igen.
- Beszólok a gyárba, hogy ma nem leszek bent.
- Majd haza kell utaznom elintézni pár dolgot. De ráér két nap múlva is.
Megcsókoltam.
- Ha ezt tudom előbb felmondok. –cukkolt.
- Hülye. –bokszoltam a vállába.
Válaszul csak mosolygott.
- Mi az?
- Semmi…. –megcsókolt.
Hosszú percekre egymásba gabalyodtunk.
- Szívesen folytatnám ott ahol korábban abbahagytuk… - ölelt át hátulról.
- De?
- Mindjárt elalszom. – kuncogott.
- Nem te erőltetetted korábban, hogy nem engedsz el?
- Nem is. Csak hosszú volt a mai nap.
- Vagy inkább a tegnap, ami neked tegnap előtt este kezdődött.
Zavartan nézett rám.
- Tegnap előtt éjjel indultál Londonból nem?
- Jó már értem. Igen. Kicsit mindig megkavar az időeltolódás.
Megböktem a könyökömmel.
- De akkor délután elviszel ebédelni!
- Benne vagyok.
- Jó. –bólintottam.
- Elég keményen tárgyalsz.
- Nem vagy kemény ellenfél.
- Nem? –húzta fel évődően a tekintetét.
- Tesztelés nélkül nem tudok véleményt mondani. –cukkoltam.
- Hány körös teszt után lenne meg a pontos véleményed? – ringatott, és közben a keze egyre lejjebb kalandozott a csípőmről.
- Nem tudtam hogy szexista vagy?
- Én?
- Minden nővel így tárgyalsz?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy mit akarok. – rántotta meg a vállát.
De én elhúzódtam.
- Baj van? – kérdezte aggódva – Rosszat mondtam?
- Ez olyan Eddies volt.
- Értem.
Láttam hogy nem érti.
- Ő beszél mindig így a nőkről. Rólam is.
- Én nem…
- Tudom. –szögeztem le – Csak viccelődtünk, én vagyok túl mimóza.
- Bántott?
- Ki? Eddie? Jaj ne viccelj már, még most csak a kezét kell kinyújtania és egy tucat nőt kaphat meg.
- De ők nem te vagy.
- Kellemes ember, tud élni, tud lazítani, és igen imponáló hogy mellette az ember sem szabálykövetésre, sem bólogató kis kutya szerepre nem kényszerül. De ugyanakkor sosem tudhatod mit miért tesz, és mennyire bízhatsz benne.
- Ez tartott tőle távol?
- Igazából igen, a hazudságai, a manipulációi miatt, meg persze meg kell tanulni lenyelni a békát, mivel mindig van egy másik nő is. Én nem szeretem a versenyt. Ebben nem. Nem tudnék úgy élni, hogy a hátam mögé is figyelnem kell, hogy mindig ellenőriznem kell, kivel megy el, és mit csinál. Képtelenség jól helyt állni a versenyzésben, ha idegroncs leszel a magánéletben.
- Ez igaz.
- De egyrészről meg pont azért mert versenyző vagyok, volt még nagyobb a kísértés. Félek, nem akarok komoly kapcsolatot. Megrémiszt a tudat, hogy valaki érzelmeinek, hangulatának ki lehetek szolgáltatva. Tudod az ír olyan mint egy kurva, hívod ha kell, és aztán elmegy. Nincs probléma, csak ha beleszeretsz.
- Tőlem is félsz?
Bólintottam.
Átölelt, és nagyot sóhajtott.
- Ezek után nem akarsz inkább Didi után menni?
- Nem. – szorított magához.
Rápillantottam.
- Én nem vagyok Eddie.
Sóhajtottam.
- Rá fogsz jönni.
- Te megvédesz?
- Mindig. –mondta komolyan.
Belefúrtam az arcom, a köntösébe.