Batman: The Dark Knight Return – New Ray of Hope 8.

8.rész

Amint megállt a kocsi a ház előtt, előre küldtem Alfredot pár táskával, én hátra maradtam, nem akaródzott sietni.
Amikor a bejárati ajtóhoz léptem meghallottam Bruce hangját.
- Ami?
- A kisasszony még a csomagokat pakolja, rögtön jön.
- Nem volt semmi gond?
- Nem uram, de mire gondol?
- Nem tudom Alfred, valahogy túl nagy a csend a városban. Készül valami.
- Uram, karácsony van.
- Ez akkor sincs rendjén. Rossz előérzetem van.
- Attól tartok rémeket lát.
Lenyomtam a kilincset és beléptem, de a kezemben lévő dobozoktól alig láttam.
- Hová tegyem ezeket?
- A nagy szalonba. – vett ki a kezemből pár cuccot Bruce.
- Kösz.
Átmentünk az előtérből a másik szobába és az egyik asztalra pakoltunk.
- Látom megvettétek a fél várost. – pillantott körbe.
- Nem teljesen. – ültem le egy székre, a saját táskáimmal a kezemben.
- Készítsek vacsorát uram? – érdeklődött Alfred.
- Hagyja csak, John nincs itthon, miattam pedig nem kell.
- Látom már megint növénynek képzeli magát, aki elél levegőn, és vízen. – morogta, majd a kijárat felé indult.
- Én megennék egy jó zöldséges rántottát. – szóltam utána.
Bólintott.
- Rendben kisasszony. Uram nem gondolta meg magát?
- Hagyja Alfred! – mentem utána – Ne erőltesse, még a végén jót tenne vele. – az öreget karon ragadva otthagytuk Brucet.
- Hány tojásból kéri kisasszony?
- Nyolcból.
- Látom farkaséhes. – húzta fel a szemöldökét.
- Hát hogyne, mindjárt magát is megeszem.
Alig fél óra múlva a konyhába Isteni illatok terjengtek, én pedig éhesen terítettem, három főre.
A komornyik kérdőn nézett rám.
- Fogadni mernék, hogy pár perc és előkerül.
- Miből gondolja kisasszony?
- Nyitva hagytam az ajtót, mert hallottam, hogy a könyvtárba megy. – mosolyodtam el
- Felettébb ravasz. – kacsintott rám, és tovább ténykedett.
Hosszú percekkel később megjelent az emlegetett szamár, de elég gondterhelten egy könyvvel a kezében.
- Alfred főzne nekem egy kávét? – ült le, tovább olvasva.
- Uram előbb talán egyen végre valamit. – próbálkozott az öreg aggodalmas arccal.
- Csak kávét. – közölte ellentmondást nem tűrően.
- Nem. – kaptam ki a kezéből a kötetet - Ha eszel, kapsz kávét, és lesz könyv.
- Ez az én házam! – szögezte le, és elfordította a fejét - Alfred! – kiáltotta, de az öreg nem mozdult.
- Egyetértek a kisasszonnyal uram.
- Ez a te házad, de az én szabályaim! Rúgj ki, ha nem tetszik! De amíg én itt vagyok, kénytelen leszel betartani pár emberi szokást! – azzal elé raktam az egyik tányért, és lecsaptam mellé a villát – Alfred hozza ide azt a rántottát! – ültem le a székre dobott könyvre, Bruceal szemben.
- Ez hihetetlen! – fakadt ki széttárva a kezét, miközben az öreg tálalt.
- Nem tetszik? Ott az ajtó! – néztem rá gúnyosan.
- Az alkalmazottam vagy! – kelt ki magából.
- És ezért essek térdre előtted? Te mondtad, hogy nem bólogató bábot akarsz!
Közben egy pár falat rántottát szedett maga elé.
- Na azt már nem! Alfred, álljon már a sarkára az Istenért! – aki ennek hatására egy tetemes mennyiséggel megtoldotta az adagot.
- Köszönjük. – mosolyogtam rá, majd a tányéromat bámulva ettem, ő is leült.
Hosszú percekkel később felnéztem, Bruce karba tett kézzel engem fixírozott egy üres tányér fölött.
- Remek! – vettem ki magam alól a könyvet és ledobtam asz asztalra – Kaphat kávét.
- Ön is kér kisasszony?
- Nem.
- Nem vagy a feleségem, hogy megmond mit tehetek és mit nem!
- Hála Istennek! – sóhajtottam fel - Téged ember nem tud elviselni, vedd már észre!- álltam fel, és már a kabátomat vettem – Mennem kell. Hulla vagyok.
- Elvigyem? –érdeklődött Alfred.
- Nem kell. – kaptam fel a ruhásdobozt, és pár szatyrot amikben a saját cuccaim voltak – Hívok egy taxit.
- Hová mész? – érdeklődött Bruce.
- Haza. Kifogásod van ellene?
- Nincs. Ha csak az nem, hogy a munkád szempontjából előnyösebb lenne, ha itt laknál.
- Az ágyadba ne költözzek be?
- Az ésszerűség miatt mondom.
- Hát persze!
Nem jött válasz, csak engem nézett. Hatásszünet a közlés előtt. Úgy éreztem meg tudnám ölni.
- Alfred, legyen kedves főzzön nekem egy menta teát.
- Teát? –kérdezte döbbenten.
- Igen azt. –közöltem ingerülten.
- Máris.
- Melyik szobába pakoltattad át a cuccaimat a lakásból? – néztem dühösen Brucera.
- Ahol az enyém is és Johné is van, délkeleti szárnyba a tiéd a belső udvarra néző sarokszoba.
- De uram? – lepődött meg az öreg teljesen.
- Istenemre szeretném betörni az orrod. – sziszegtem, majd teljes erővel bevágtam magam mögött a konyhaajtót, és felcsörtettem az emeletre.
Csak Alfredot engedtem be később, aki ugyan próbált nyugtatni, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban felspannoltam magam, így másra tereltük a szót.
Úgy tűnt, a következő nap semmi dolgom sem akadt, mert a komornyik ragaszkodott hozzá, hogy az ételszállítók munkáját ő ellenőrizze.
Amikor elment, megpróbáltam lekötni magam, de nem igazán sikerült, végül kinyitottam az ablakot, és leültem a párnázott párkányra.
Tudtam, hogy Wayne tesztelt, csak a célját nem értettem.
A homlokom a hideg üvegnek nyomtam. A nagy pelyhekben hulló havazás tovább folytatódott, és már szinte alig látszott ki valami a fehér takaró alól.
Órák hosszat néztem a tájat, és sikerült elpárologtatnom a haragomat. A szoba pedig közben teljesen kihűlt. Szinte semmiben sem különbözött Brucétól, talán csak abban, hogy itt a feketét sötét zölddel helyettesítették.
Egyszer csak zajt hallottam a folyosóról, az órára pillantottam, hajnal négy is elmúlt már.
Halkan résnyire nyitottam az ajtót, és kinéztem.
Alfred éppen egy fekete nadrágot, és borfoltos inget viselő Brucet támogatta.
- Álljunk meg. – próbált a mási kezével Wayne a falba kapaszkodni, de végül a földre rogyott.
- Uram, fel kell állnia. – hajolt le hozzá az öreg.
- Hová ez a sietség? – sóhajtott fájdalmasan.
- Uram, ha Ami kisasszony felébred, és kérdezősködni kezd, akkor nem tudom, hogyan magyarázzuk ki a dolgot.
- Mit Alfred? Hogy berúgtam és összevertek? – mosolygott fáradtan.
- Látom előre látó, mint mindig.
- Kénytelen voltam, a lány túl sokat kérdez, és minden apróságon megakad a szeme.
- Ne vegye sértésnek uram, de Ön vette fel, Ön költöztette a házba.
- Tudom. Magának akartam segíteni.
- Uram, mindketten tudjuk, hogy egyedül is ellátom a feladataimat. Szerintem inkább a hölgy felkeltette az érdeklődését.
- Meglehet….- tűnődött el egy pillanatra - Minden esetre, tudni akarom mennyire megbízható, és mit tud, John azt mondta szimatolt utánam.
- Valóban?
Bruce bólintott.
- Attól tartok uram, az Ön és John úrfi, félrevezető manővere az Ön nem létező modell barátnőjéről lelepleződött.
- Miféle barátnő? – nézett rá kérdően.
- Úgy vélem, ezt John úrfival kell megbeszélnie reggel. – vonta össze a szemöldökét az öreg, majd kezdte felsegíteni Brucet.
- Én is attól tartok Alfred.
Amint eltűntek az ajtó mögött, gyorsan és halkan bezártam én is az enyémet. És tűnődve ültem vissza az ablakhoz.