If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 10.

10.rész

Lehunytam a szemem, hogy pihenjek egy kicsit. Arra ébredtem fel, hogy az ágyamban fekszem, és valamitől fáj az oldalam.
Odanyúltam, de nem tudtam arrébb lökni a rám nehezedő súlyt.
Felkapcsoltam az éjjeli lámpát.
Christian szorosan karolt, és a keze a bordáimat nyomta.
- Mi az? –kérdezte kábán.
- A kezed.
Értetlenül nézett rám, álmos arccal.
- A bordáim már fájnak.
- Ne haragudj. –morogta, majd a másik oldalára fordult. Nekem háttal.
- Haragszol?
Valami morgás jött válaszként.
Láthatóan fáradt volt.
Lekapcsoltam a lámpát. Kicsit fáztam, és hiányzott a közelsége így közelebb másztam hosszá. Nem sokkal később a hátára feküdt.
Az arcához hajoltam, de mélyen aludt.
A mellkasához akartam bújni, és hallgatni a szívverését, de nem mertem.
Így is nagyon cikinek éreztem a helyzetet, egy ágyban alszunk, és nem történt sem.
Nehezen, de végül csak sikerült visszaaludnom.
Reggel kicsit kómásan ébredtem, és a kezemmel Christ kerestem, de rá kellett jönnöm, hogy az ágy üres.
Felültem, de hiába jártam körbe a lakosztályt minden részét, már elment. És láthatóan elég régen, mert az óra szerint délelőtt tíz is elmúlt már.
Kedvetlen lettem, se egy sms, se két sor, csak eltűnt.
A nap hátralévő részében elmentem vásárolni, ruhát, és egyéb kacatokat,amikhez a mindennapi életben szükségem van.
Kora este volt már mire visszaértem, de alig pakoltam le, máris kopogtak.
Ráadásul engem is elért a hír, hogy Ayrton kint lesz a futamon. Mindenki erről beszélt.
Reménykedve nyitottam ki, de azonnal elmúlt a jókedv amikor megláttam hogy ki az.
- Látom nem engem vártál.
Nem szóltam semmit, csak leültem a táskák mellé a fotelbe.
Egyre inkább felülkerekedett bennem az érzés, hogy Chris nem azt kapta, amit várt, és jobbnak látta angolosan távozni.
Egész nap nem keresett, még üzenetet sem hagyott a portán.
Talán jobb is volt így. Rájött hogy nem az vagyok akinek gondol, csak egy kis béna liba.
- Láttam hogy Horner reggel ment el. Ennyire rossz az ágyban? – cukkolt Eddie.
- Te legalább láttad. – már a sírás kerülgetett.
- Mi történt?
Megrántottam a vállam.
- Bántott?
- Nem.
- Akkor?
- El akarok menni. –szögeztem le.
- Tessék? – nézett rám döbbenten.
- Ayrton is itt van.
- Tudom, de majd te kiosztod. És hogy érted azt, hogy is? Ki van még itt?
- Kérlek. – néztem rá kétségbeesve.
- Ez most azért van, mert Christiannal gondban vagy, és félsz a botránytól Ayrtonnal?
- Nem akarok így belefutni, nem tudnék szembeszállni vele, most nem.
Egy hosszú percig egymást néztük.
- Akkor pakolj. Szólók a pilótának.
- Kösz. – nyögtem ki.
Fél óra alatt sikerült, a dolgaim nagy részét elrámoltam, amikor megint kopogtak.
Biztos a hordár.
- Kinyitnád?! – kiabáltam ki.
Éppen az egyik kedvenc rock zeneszámom szólt a hifiből, feltekertem a hangerőt.
(Nickelback: Someday
http://www.youtube.com/watch?v=-VMFdpdDYYA&ob=av2n )
Behúztam a cipzárt, majd körbe néztem.
Úgy tűnt miden megvan.
Felkaptam a fekete bőrkabátom, és elhúztam a tolóajtót.
Egy pillanatid döbbenten néztem a velem szemben álló Christianra.
Nyeltem egyet, majd megszólaltam.
- Mehetünk ? - néztem az írre.
- Persze.
- Hová mész?
- Viszem a táskád. –azzal kivette a kezemből a táskát, és a bőröndöt.
Chris elkapta a karom.
- Miért mész el?
- Dolgom van.
- A csapatod miatt?
- Semmi közöd hozzá!
Összeráncolta a homlokát.
- Mi a baj?
- Öreg! Hagyd békén!
- Irvine mivel tömted tele a fejét?
- Én? Nem mondtam neki semmit. Ő döntött így. Pedig lenne mit mesélni rólad nem igaz?
Eddiere pillantottam, egy pillanatra meglepődtem, hogy Christian Hornernek is lehetne piszkos dolgai amiről ő tud. De úgy látszik itt már senki sem tiszta.
Kirángattam a kezem a szorításából.
- Bármi is gond, beszéljük meg.
- Attól tartok nincs mit megbeszélni.
Azzal otthagytam, és loholtam egészen a liftig.
Aztán le a halba, éppen a számlát rendezte, amikor az angol megint elkapott minket.
Eddiet éppen lekötötte a portás, Chris pedig elcitált mellőle, és félre húzott.
- Mi ez az egész? Miért mész el? És miért vele?
Megrántottam a vállam.
- Esküszöm nem értek semmit!
Keresztbe fontam a mellkasom előtt a kezem.
- Az Istenért, legalább mond már valamit! Most mi a baj? Az hogy melletted voltam az ágyban? –érdeklődött fojtott hangon.
- El akarok menni. Ennyi.
- De valami oka csak van! Eddie mondott rólam valamit? Mesélt?
- Ahogy az előbb hallottam lenne mit mesélnie.
Elhúzta a száját.
- Lenne igen.
- Szóval te is megcsaltad az ex-ed, és simliskedtél a csapatnál!
- Ezt honnan veszed?
- Hallok ezt az Eddietől, de azt hittem te egy fokkal jobb vagy.
- Meg tudom magyarázni!
Ezt a dumát már elég jól ismertem, apám hazugságai is így indultak. Torkig voltam velük.
- Ne! Ezt ne! Nem kell! Felejtsük el egymást jó?!
- Alice! - ragadta meg a karom.
Felpofoztam.
- Felejtsd el, hogy a világon vagyok.
- Tudod mit? Te sem vagy különb a többi, seggriszálós kis grid csajnál. Egy kis senki vagy! – azzal dühöngve ott hagyott.
Eddie átkarolta a vállam, és kivitt a reptérre.
Már a gépen előtt álltunk, amikor elköszönt.
- Vigyázz magadra.
- Kösz hogy elvihetem.
Bólintott.
- Lehet hogy meg kellett volna hallgatnod.
- Nem. Elegem van, egész életemben ilyenekkel etettek. Nem kell még egy hazug disznó. Ha legközelebb megint összeakadnék egy ilyennek akkor józanítsd ki.
Átölelt.
- Majd találkozunk.
- Persze. –azzal felszálltam a magángépre, ami hazavitt Japánba.