If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 9.

9.rész

A helyzet kicsit komikusnak tűnhetett, mert a bejáratnál toporogtam. Jó pár éve nem volt már senki, és az illető akkor sem gyakorolta velem a randizás szabályait, összejöttünk, tartott pár éjszakát aztán dobott, én meg padlóra kerültem. Elkövettem azt a hibát, ugyanis hogy beleszerettem.
Christian meg fordult, és rám nézett.
Kezdett a dolog kínos lenni.
- Gond van?
- Nem. – hazudtam, de érezhetően remegett a hangom – Kérsz valamint?
A bárpulthoz mentem, és próbáltam tölteni egy pohár édes likőrt, de idegességemben kilötyögtettem.
Az angol megfogta a kezem.
- Reszketsz.
A padlót néztem.
- Mi a baj? Ha azt szeretnéd inkább, hogy menjek el, akkor mond meg.
Felpillantottam.
- Csak mond meg. –simogatta meg az arcom – Nincs abban semmi.
- Kicsit ideges vagyok.
Érdeklődve várta a folytatást.
- Nincs nagy gyakorlatom az ilyesmiben….- húztam el a szám.
- Melyik részében? –próbálta viccel elütni a dolgot.
Idegesen felnevettem.
- A körítés részében.
- Akkor inkább zavarban vagy.
Vágtam egy grimaszt.
- Ciki.
Átölelt.
- Ha valóban ez a helyzet, akkor talán vissza kéne ugrani az ismerkedéshez, mit gondolsz? –azzal leült a kanapéra, és maga mellé húzott – Végül is ez nem Forma 1.
Elmosolyodtam.
- Nem te mondtad hogy minden Forma 1?
- Nem, azt Bernie.
Hozzábújtam, és feltettem a lábam a dohányzóra.
- Nem vagy éhes? Nem tudom, te hogy vagy vele, de ezeken a vacsorákon nem lehet jól lakni. Szobapincérre gondoltam.
A telefon felé nyúltam, de elvette helyettem a lapot, és a telefont.
- Látom nem szeretsz főzni.
- Szeretek, csak az edzések, tesztek, versenyek mellett nincs rá erőm. Te pedig rossz szakács vagy. – nyújtóztam el lustán.
- Honnan veszed?
- Olvastam valami cikket. – vigyorogtam.
- Nyert. Pocsékul főzök. Kérsz valamit? –bökött az étlapra.
- Mit eszel? – pillantottam a listára a válla fölött.
- Marha steak, héjas vajas burgonyával, és barna szósszal.
- Angolok. – cukkoltam.
- Nem szereted a steaket?
- Nem. Semmit a húst ami nyers, vagy félnyers. Sült csirkét kérek. És pezsgőt. Édeset. – bújtam hozzá.
- Ünnepelünk?
- Igen. Hogy végül mégis alakul ez a valami kettőnk között. Jó ok nem?
- De. –mosolyodott el.
- Nagyon megharagudnál, ha átöltöznék valami kényelmesebbe?
- Jól áll rajtad ez a ruha.
- Az lehet, –nevettem – de a cipő szorít.
- Akkor dobd el. –stírölt végig – Én kibontom a nyakkendőt mert megfojt, leveszem a zakóm, és keresek valami kellemes zenét.
- Jól hangzik. És aztán?
- Több lehetőségünk is van – húzott magához – de azt hiszem ma te is a filmnézésre, és az alvásra szavazol.
Beletemettem az arcom a vállába.
- Köszönöm.
Pár perc ölelkezés után, végül bementem a fürdőbe, letöröltem a sminkem, letusoltam, és hajat mostam.
Egy fekete vastag frottír hoteles köntösben, és puha papucsban mentem át újra a nappaliba.
A vacsora közben megjött, a zsúrkocsi már ott állt a kanapé mellett állt, a dohányzón pedig meg volt terítve, a tányérokon pedig nagy fémes fedőkkel letakarva.
Chris az erkélyen állt.
Mögé léptem, és átöleltem.
- Zuhanyozz le te is.
Érződött, hogy minden izma megfeszül.
- Mi a baj?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Régóta versenyzel ugye?
- Jó pár éve.
- És sikeres vagy.
- Hát, nos… Mondhatjuk igen.
- Volt olyan hogy a csapatot kellett előtérbe helyezned?
- Hogy érted? – ültem le a kanapéra.
- Kellett már, olyat tenned értük, amit nem akartál.
- Úgy érted, hogy olyat tettem, amit nem akartam, de a csapat miatt meg kellett tennem, vagy meg kellett volna tegyem?
- Igen.
- És megtetted?
- Régebben megkértek, igen. Neki kellett volna mennem az egyik srácnak, hogy második helyen végezzünk a bajnokságban.
- Megtetted?
- Nem. A csapattársam egy barom volt, és a főnököm is. Nem érdemelték meg, és különben sem lett volna etikus. Én tisztán játszom, más kérdés, hogy volt olyan, hogy bosszúból tereltem ki valakit a pályáról. De csak azért soha nem tettem semmit, mert fentről erre utasítottak. Ha egy versenyző, vagy egy csapat önerőből nem sikeres, akkor semmi értelme versenyezniük. Miért kérdezed?
- Csak érdekelt. – morogta.
- Érdekelt? – húztam fel a szemöldököm.
- Céges ügy.
- Szóval nem mondhatod el.
- Nem.
- Akkor mond azt, és ne hazudj.
- Nem akartalak megbántani.
- Ezzel bántasz.
- Megértettem.
- Örülök. Webberrel vannak gondjaid?
Elmosolyodott.
- Voltak vele is igen, de most nem. Bármiről szívesen beszélgetek veled, de…
- De nem a Red Bullról, és nem a munkádról, mert az olyan lenne mintha kiadnád a céges titkokat. Felfogtam. Többé nem feszegetem a témát.
- Köszönöm.
- Vegyél egy forró zuhanyt. Rád fér, aztán meg együnk végre.
Válasz helyett, egy forró csókot kaptam.
Lustán elnyúltam a kanapén.