4.rész
Nem tudtam pontosan ki lehetett azaz ember, csak annyit hogy már láttam, az egyik főnökségi vezető lehet a Hondánál.
Anélkül, hogy bementem volna a főnökhöz visszamentem a szobámba, és kibámultam a kis ablakon.
Nem értettem, hogy Ayrton, hogy lehet ilyen, hallottam én már róla mindent, az elmúlt évek során, dehogy ok nélkül kicsesszen és áskálódjon egy másik pilótával szemben, ha nem velem történik meg el sem hiszem.
Senna köztudottan kemény, elszánt, a győzelemért bármire képes versenyző, aki mint a legtöbben egoista is, és persze képtelen elhinni vagy akár elképzelni is hogy ő okozott volna egy balesetet, ez tény. Ahogy az is, hogy bármilyen autóból képes volt kihozni a maximumot, olyan akarttal és hittel rendelkezett amivel kevesen, elvitathatatlan tehetség, esőmenő, Suzuka specialista.
A világ egyik legjobb, ha nem a legjobbja, persze azért el kell ismerni hogy azért Schumacher sem kispályás, nyert hét címet, és a csúcsra vitte a Ferrarit.
Kettőjüket egy lapon említeni nem lehet, már csak azért sem mert utálják egymást. Az elmúl években tartott FIA Gálák híresek voltak arról, hogy valamilyen utón módon, de sértegették a másikat. A sajtó gyakran hangos az ellentétes véleményeiktől, felfogásukról, piszkálódásuktól.
A vetélkedés még mindig a vérükben van.
Bárhogyan is próbáltam összerakni a mozaikot, nem értettem semmit. Miért akar a brazil kirúgatni? Csak mert nő vagyok, vagy egyéb tervek miatt?
Hosszú ideig meditáltam míg végül elővettem a telefonom.
Az idők folyamán sokakkal összeveszett – Schumacheren kívül – Ayrton, akik ennek ellenére mégis rengeteget megtudtak róla, és az esetleges terveiről. Egyrészt hobbiból, másrészt üzletből, harmadrészt munkájukból kifolyólag.
Jelenleg egy embert tudtam, aki feltehetően a dolgok mögé lát, és hajlandó lenne segíteni, csak felhívnom nem akaródzott.
Akadt egy két spanom a Forma 1- ben is, de ritkán tartottam velük a kapcsolatot, nem tartoztam oda, és nem is érdekelt az ottani helyzet. Nem akartam azzal tölteni az időmet, hogy azon agyalok, hogyan kerülhetnék be, az rányomta volna a bélyegét a teljesítményemre, tettem amit kellett, de nem kerestem minden áron a lehetőséget. Ha viszont úgy adódott volna, élek vele.
Végül csak erőt vettem magamon, és megnyomtam a hívás indítás gombot.
Kicsöngött, de nem történt semmi, már hatodik csengetésnél jártam, amikor le akartam tenni, de beleszóltak.
- Igen! Ki az? –mordult bele, de a háttérből hangosan szólt a zene.
- Elbűvölő vagy mint mindig. – sóhajtottam fel – Zavarlak?
- Tessék? – kiabált bele – Tartsd egy kicsit!
Pár recsegős pillanat elteltével, újra beleszólt.
- Kivel beszélek?
Felnevettem.
- Találgass!
- Alice. Micsoda meglepetés! Miben segíthetek szivi?
- Merre vagy?
Ezúttal ő nevetett fel.
- Ennyire érdekel?
- Most komolyan! Hol a francban vagy?
- Közelebb, mint hinnéd édes.
- Hol?
- Most éppen az Impulnál vagyok, a paddockban.
- Szóval Oliveiraval bulizol? Hogy kerültél te ide? – döbbentem meg.
- Nem. Két csinos modellt hagytam ott a hívásod kedvéért. Tényleg érdekel miért vagyok itt? – cukkolt.
- Hagyjuk. – le akartam tenni, és eltartottam a telefont a fülemtől.
- Ne tedd le! Hallod!
- Nem fontos!
- Te csak akkor hívsz, ha valami fontos! Átmegyek, és elmondod mi van! Aztán….- felnevetett.
- Istenem, csak egyszer ne akarnál az ágyadba vinni!
- Nem bánnád meg.
- Menj a francba!
- Hol vagy? Az egyik lakókamionban?
- Igen, sajátomban.
- Tíz perc és ott vagyok. – tudtam, hogy vigyorog.
- Utállak!
- Persze! –azzal lette.
Bementem a fürdőbe, és lezuhanyoztam, majd felkaptam egy szűk farmert, éppen a fekete kivágott pólót húztam magamra amikor kopogtattak.
Ahogy kinyitottam, egy pillanatra elmosolyodtam.
Egy kék farmert, fehér inget, sötétkék zakót viselt, és neki dőlt az ajtó félfának. Eddie Irvine remekül festett, mint mindig.
- Hívtál, jöttem.
Elvigyorodtam.
- Ritkán mosolyogsz azon, ha én mondok valamit.
- Igen. Általában vitázunk. – mosolyogtam tovább.
Két éves ismeretségünk alatt, ritkán voltunk közös nevezőn.
Hívatlanul lépett be a szobába, és bezárta az ajtót. Igyekeztem tartani a három lépés távolságot.
Jól tudtam ugyanis, hogy az ír bűvkörébe kerülni könnyű, de kiszakadni onnan már nehéz.
Eddig sikerült elkerülnöm, de amikor pár hete találkoztunk egy bulin, és le voltam törve Suzuka miatt, kicsit többet ittam mint kellett volna, és sokkal többet engedtem meg neki mint ajánlatos. Az egyik sötét sarokban egymásba gabalyodtunk, ha a csókunk közben nem szólal meg a mobilja, akkor feltehetően az ágyában kötök ki.
Amíg elfordult beszélni, én gyorsan eltűntem, utána pedig eszem ágában sem volt a megkereséseire reagálni.
- Szóval? – lett kicsit komolyabb.
Felültem az asztalra, és kinéztem az ablakon.
- A segítségedre lenne szükségem.
- Az enyémre? – nézett rám meglepetten.
- Pontosabban arra amit Sennáról tudsz.
Elhúzta a száját.
- Nem tudtam, hogy ismered Brunót.
Tudtam, hogy együtt dolgoznak a Ferrarinál, és kedveli a srácot, annak ellenére hogy Ayrtonnak meg ott tesz keresztbe ahol tud.
Láthatóan, nem tapsolt volna ahhoz, ha az ifjabbik brazillal kavarok.
- Én nem róla beszélek!
Neki dőlt a szekrénynek.
- Mi ez az egész?
Pár mondatban elmeséltem.
- És most az érdekelne, te erről mit tudsz?
- Én? Semmit. Nem beszélek vele, és ő sem velem.
- Eddie! Az Istenért! Ki akarnak rúgni miatta!
- Nem inkább azért, mert lehurrogtad a brazilokat, és kiestél? – vigyorgott – Nekem ez inkább a saját hibádnak tűnik.
- Nem! Mondtam, hogy mit hallottam. Tudni akarom, mi van a háttérben, és tudom, hogy te tudod!
- Valóban?
- Eddie! – ripakodtam rá.
- Jól van, jól van!
Mérgesen huppantam le az asztal tetejéről.
- Mit akarsz cserébe? Tudom, hogy addig úgyse mondasz semmit, amíg én nem ajánlok fel valamit. – tettem keresztbe a kezem magam előtt.
- Egy vacsora? – viccelődött.
- Te nem enni akarsz. –szögeztem le.
Közelebb jött egy lépést, de én hátráltam, végül neki ütköztem az asztalnak, ő pedig lazán előre dőlt két kezét rátéve, engem mintegy sarokba szorítva.
Az arca csak pár centire volt az enyémtől.
- Legutóbb egész jól éreztük magunkat együtt.
- Legutóbb részeg voltam.
- Nem ittál te annyit, csak ezzel mentegeted magad.
Nem tudtam ellökni a közelemből, valami felé húzott.
Gyengéden megsimogatta a nyakam, az arcom, amikor a szememhez ért lehunytam, aztán a számat kényeztette.
Az állam alá tette a kezét, és maga felé húzott, majd éreztem az ajkait az enyémen.
Egy pimasz, laza csóknak indult, afféle „bebizonyítom neked, hogy igenis akarsz” típusúnak, én viszont szenvedélyes választ adtam, és a kezeim becsúsztak a zakója alá.
Mire kicsit észre tértünk, én megint az asztalon ültem, rajta pedig már nem volt ing.
Szorosan átöleltem, és belefúrtam az arcom a vállába.
- A városban lakom, az egyik szállóban.
- Nem lehet. –suttogtam.
Eltolt magától.
- Miért nem? Én is akarom, meg te is. Semmire nem kényszerítettelek, és te is láthatóan benne lennél.
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy hírbe hozzanak veled.
- Az Istenért, nem a középkorban vagyunk! – kapta fel a vizet.
- De ez Japán! Te is tudod, ha kiderül hogy veled vagyok, akkor vége a karrieremnek, egy életre leírnak!
- Ezt nem tudhatod!
- De tudom!
Dühösen cibáltam magára az ingét, majd a zakóját, és kifelé csörtetett, amikor elkaptam a karját.
Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztünk.
- Massa év végén visszavonul, és Bruno szerződése is lejár. Buttont pedig ki fogják rúgni. Ayrton el akarja érni, hogy Bruno átszerződjön a McLarenhez, akik ütőképesebbek lesznek, mert a Honda jövőre ismét motort ad nekik. Ha pedig téged kirúgnak, akárki jön is a helyedre, nem a győzelem, és a pályán elért siker lesz a célja, hanem az, amit a Honda megszab. Az pedig egy erős, ütőképes és tartós motor fejlesztése a McLarennek jövőre. Ha viszont maradsz, nem biztos hogy ez sikerül, mert nem ez lesz az elsődleges célod. Ayrton útjában állsz, és ez ellen semmit sem tehetsz.
Nyeltem egyet.
- Ha viszont megnyered magadnak a Hondát idén, akkor lehet hogy téged visznek tovább a F1-be, és Bruno szerződtetése Ayrton mesterkedése ellenére meghiúsul. Én a helyedben nem húznék vele újat kezdőként, jövőre nem csak a Ferrarinál, és a McLarennél, de a Red Bullnál is lesz hely, mert Raikkonen is visszavonul. Jó esélyeid lennének. Ha viszont áthúzod a terveit, számolj azzal, hogy túl sok ismerőse van, akkor sokan lesznek akik keresztbe tehetnek neked, én azt mondom ha ki akarnak rúgni akkor jobb ha hagyod, mert ha nagyon ficánkolsz, sutba is dobhatod a jövődet, mert eltapos mint egy bogarat! Ne húzz ujjat vele! –azzal sarkon fordult.
Megint elkaptam a könyökét.
- Köszönöm.
Kirántotta a karját a kezemből.
- A legjobb lesz, ha keresel magadnak másik informátort. – morogta.
- Eddie, kérlek!
Megfordult, és mérgesen pillantott rám.
- Nem vagyok a csicskásod, hogy kedved szerint hozzád rohangáljak.
- Most ezért vagy mérges mert….
- Azért vagyok mérges, mert már másodszor csinálok magamból hülyét miattad! Amit mondasz, az csak kifogás!
- Én nem vagyok azaz egy éjszakás fajta!
- Honnan tudod? Sohasem próbáltad? Mielőtt megkérdezed, igen nyomoztattam utánad.
Pofon vágtam.
- Más is meg fogja tenni, ha szerződtetni akar majd. Nem fogok bocsánatot kérni!
Megráztam a fejem.
- Ne félj! Előbb utóbb úgyis lesz valaki, aki miatt feladod az apáca életet! Csak ne felejtsd el, én nem azért akarlak ágyba vinni, hogy kihasználjalak. De nyugodt lehetsz, én leszek az első aki majd a képedbe vágja, hogy én megmondtam! –azzal elviharzott, és bevágta az ajtót.
Fáradtan értem vissza a szállodába, a lakosztályomban, pedig már várt rám egy csokor rózsa.
A kártyán ennyi állt: „ Eddie”.
Lefeküdtem, és szorosan magamra tekertem a takarót.
Szerettem volna hozzábújni, reggel vele ébredni, de volt még annyi józan eszem, és igyekeztem nagy ívben elkerülni, már ameddig van bennem annyi lelki erő, hogy eltudjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése