3.rész
Nyolc kör alatt beértem a sereghajtókat, majd tizenöt körrel később a középmezőny végén küzdöttem. Újabb tíz kör után pedig már a hatodik helyen voltam. Keményen vezettem, és nyomtam a gáz, ezúttal nem hagytam magam lerázni, becsapni, és nem féltettem az autót a sérüléstől. Előztem, bárhol ahol letett, és ott is ahol nem.
Dühös voltam, és elszánt.
Nem törődtem azzal, hogy a kocsit esetleg tönkre teszem, túl hajtom, nem érdekelt a gumik állapota, csak azzal foglalkoztam, hogy a lehető legelőrébb végezzek, és ezért bármit megtettem.
Tizenegy kör maradt hátra, amikor beértem a harmadik helyezettet. A német André Lotterert, csak három kör alatt sikerült megelőzni, majd jött Nakajima, újabb három kört követően.
Két kör alatt értem be Olivierat, aki az első helyen haladt.
Már csak három köröm maradt. Minden kanyarban és kigyorsításnál próbálkoztam, de hiába.
Másfél kört erre vesztegettem.
A brazil remekül védekezett, nem adott esélyt. Ismertem már annyira, hogy tudjam ha alkalmat is ad az előzésre, átverésből még képes bevágni az orrom előtt a kiskaput, és vagy kiszorít a pálya szélére, vagy ütközünk.
Érezhetően arra játszott, hogy a nehezen kiharcolt pozíciómat nem akarom kockára tenni.
De ezúttal nem engedtem, nem fogom megelégedni egy biztos hellyel. Ha ennyit harcoltam nem érem be kevesebbel, mint a győzelem.
Az utolsó körben jártunk, amikor a tizennégyes kanyart sokkal szűkebben vettem, és nem váltottam vissza, csak motorfékkel beestem, így a tizenötös végén már én fordultam el elsőként a következő kanyarba.
Igyekeztem szélesíteni az autót, és a tizennyolcasban belül fordultam el, de nem szűken, hanem nagyon szélesen, így kiszorult külső ívre, és bár látszólag előzött, de jött a kigyorsítás.
Nem maradt más, bíznom kellett a Honda erejében, és gyorsaságában, erre alapoztam.
Meg kell vernem a Toyotát, ezen múlt minden.
Nem néztem hátra, nem pillantottam a tükörbe, csak nyomtam a gáz, és nagyon akartam a győzelmet.
Miután áthaladtam a célvonalon, tovább haladtam, majd lassítottam.
Lehunytam a szemem, és vettem egy nagy levegőt, majd ránéztem a rádió gombra, és megnyomtam.
- Shōri matawa haiboku? (Győzelem vagy bukás?) –kérdeztem idegesen.
Egy darabig néma csönd majd Kido szólt bele.
- Saigo ni, yuka kara ago o eranda, to jōshi ga oiwai no kotoba o uketorimasu. (Végre felszedtük az állunkat a padlóról, és a főnök pedig fogadja a gratulációkat.)
- Hai. (Igen). – ennyit tudtam mondani.
Mérhetetlenül boldog voltam, de ugyanakkor úgy éreztem mindjárt elájulok.
Beálltam a parc fermébe, de nem tudtam kiszállni az autóból.
Kido, és a srácok húztak ki.
Észre sem vettem, mennyit kivett belőlem ez a futam, annyira erősen szorítottam a kormányt, és átfáztam a hűvös esőben, hogy a lehűlés, és a kimerültség miatt a dobogón ülve hallgattam meg a himnuszt.
A ceremónia után az orvosi központba támogattak át kivizsgálásra, de egy kis izomlazítóval, és néhány melegítő paplannal, pár óra pihenéssel, két zacskó infúzióval, és egy üveg izotóniás oldattal később, a saját lábamon hagyhattam el az épületet.
A kamionjaink körül már nagy volt a nyüzsgés, a fiúk szervezték a bulit, odaintettem nekik, majd felmentem a főnökhöz.
Beakartam köszönni, nem is beszéltem vele csak a verseny előtt.
Az ajtaja résnyire nyitva volt, beszélgetés zaja szűrődött ki.
- Kono shōjo wa amarini mo kikendesu. Anata wa kakunin suru hitsuyō ga arimasu. (Ez a lány túl nagy kockázat. Be kell látnia.)
- Watashi wa mada sō wa omowanai. Hai, zenkai no rēsu de seiseki ga, soshite watashi-tachi ni haji o motarashita. Shikashi, genzai de wa, kyōsō ni katsu tame ni saigo no basho. Idaina tassei! (Én még mindig nem így látom. Az előző versenyen rosszul teljesített, és szégyent hozott ránk igen. De most viszont az utolsó helyről megnyerte a versenyt. Kiválóan teljesített!)
- Hendō suru pafōmansu, soshite sore wa shōrai no tame ni watashi-tachi no keikaku nitotte kikendesu. Wareware Yamamoto, shinrai-sei no takai kōsoku to tsuyoidesutsu no enjin wa, rainen makurāren ni haishin sa remasu. Kono yō ni, sore wa yori ōku no mairu ga rēsukondishon de kare to iku koto ga fukaketsudesu. (Ingadozó a teljesítménye, és ez veszélyes a jövőre vonatkozó terveinkre nézve. A McLarennek akarunk jövőre motort szállítani Yamamoto, olyat ami megbízható, gyors, és erős. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minnél tobbe kilométert menjenek vele versenykörülmények között. )
- Takaya dai raidā! Kyō, shōko fīrudo o yabutta, to ame ga aru. Kare wa kare ga dekiru koto o shimeshita, to watashi wa, rokēshonkōdo no hyōshōdai toyuu, kotoshi wareware wa kare o motto mitai to kangaete imasu. (Takaya kiváló versenyző! Ma bizonyított, legyőzte a mezőnyt, és az esőt. Megmutatta mire képes, és hiszem, hogy a dobogós helyket idén is látunk még tőle.)
- Yamamoto o sanshō shite kudasai! Kanri wa fu kakujitsudesuga, nenmatsu mae ni chīmu o okuru koto tassei suru tame ni motomeru on'nanoko, shinken ni kaigi-tekide mo arimasu! (Nézze Yamamoto! A vezetőség bizonytalan, de komoly kétkedői is akadnak a lánynak, akik igyekeznek elérni, hogy még az év vége előtt elküldjék a csapattól.)
- Kono yō ni, sena ni mo kakawarazu konkai no kekka wa, takaya to no keiyaku o yaburu koto ni tōtatsu suru kotodesu! (Tehát Senna a mai eredmények ellenére is el akarja érni hogy szerződést bontsunk Takaya-val!)
- Anata ga shitte iru, honda ga yūshō, soshite sore wa hitobito no sonkei o okoshimasu. Watashi wa itsumo adobaisu o totte, soshite kon, rainen watashi-tachi wa airuton no onsei shingō, sarani kodai no jūyō-sei, makurāren ni modorimasu. Takaya wa konketsu no on'nanokodesuga. Wareware wa yori ōku no jūyōna baransu o toru baai, anata wa takaya feláldozhatóbb. Nem wa pairotto ga sorera kara kitai sa reru kekka o mitasu koto ga dekinainode, kinchō helytetbe no Ayrtonnal ni narudarou, to kitai koto ni ryūi suru hitsuyō ga arimasu. (Maga is tudja, világbajnokságot nyert a Hondának, és ez tiszteletet ébreszt az emberekben. Mindig is kikérték a tanácsait, és most hogy jövőre visszatérünk a McLarenhez, Ayrton szava még nagyobb jeletőséggel bír. Míg Takaya csak egy félvér lány. Ha mérlegre tesszük ki a fontosabb, akkor be kell látnia hogy Takaya a feláldozhatóbb. Nem fogunk azért feszült helyzetbe kerülni Ayrtonnal, mert a pilótáink nem tudják teljesíteni a tőlük várt eredményeket, és elvárásokat.)
- Kono baai, chīmu wa anata to no keiyaku ni bunkatsu. Wareware wa nani watashi-tachi no hitobito o sapōto suru, sōmu ni hanashite inai mōtā no kyaria o nozonde inai. Takaya watashi-tachi no pairotto, soshite watashi wa chīmurīdā, oyobi kabushiki no kahansū no shoyū-shadesuga, sore wa sonomama nokorimasu. Airuton wa, kono chīsana on'nanoko ga soko ni aru kyō, sukunakutomo, anata ga kare Tolemannal monako no yō ni tēburu no ue ni sore o tsukutta koto o oshiete kuremasu. (Ebben az esetben viszont, a csapatom szerződést bont önökkel. Nem akarunk olyan motor szállítót, aki nem támogatja a mi emberünket, és beleszól a belügyeinkbe. Takaya a mi pilótánk, és amíg én vagyok a csapatfőnök, és a részvények többségi tulajdonosa, az is marad. Ayrtonnak pedig megmondhatja, hogy ez a kislány ott kint, ma legalább annyit tett le az asztalra, mint ő a Tolemannal Monacóban.) (Ayrton Senna 1984-ben, Monacóban második lett, egy esős kaotikus futamon, remek teljesítmény nyújtva egy gyenge autóval.)
- Kono baai, watashi wa Yamamoto ga dekireba anata to dōsa suru yō ni shiawasedatta. Ashita no asa wa, keiyaku shorui no shūryō ga hyōji sa remasu. Sayōnara!( Ebben az esetben örültem, hogy együtt dolgozhattam önnel Yamamoto. Holnap reggel megkapja a szerződésbontási papírokat. Viszont látásra!) –azzal kiviharzott a szobából engem is majdnem fellökve az ajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése