Batman: The Dark Knight Return – New Ray of Hope 12.

12.rész

A hűvös levegő ébren tartott, de a csend egyre mélyült.
Lassan hajnalodott.
- Mi tart ennyi ideig? – sóhajtott idegesen John.
- Ha baj lenne, akkor fel le rohangálnának azon az ajtón, és eddig senki sem jött ki gyászos arccal. Van okunk reménykedni.
- Hogy tudsz így viselkedni?
- Mégis mi a baj? Ráérünk akkor sírni és jajveszékelni, ha meghalt. Egyenlőre eddig erről szó sincs. Ne kelts pánikot! – pillantottam a láthatóan magába roskadt Alfredra, de Blake nem vette a lapot.
- Mutathatnál több együttérzést.
- Sajnálom, amiért nem felelek meg az igényeidnek! – azzal elindultam a folyosón.
- Hová az Istenbe mész?
- Iszom egy kávét, mást úgysem tehetek.
Gordon utánam jött.
- Aggódnom kéne amiért követ?
- Nem. Csak gondoltam, megmutatom merre az automata.
- Látom gyakori vendég.
- Igen. Egy időben minden héten akadt pár emberem, aki ide került. Ma már szerencsére csak ritkán.
- Hála Batmannek?
- Kétségtelen, sokat tett a városért.
- Maga nyíltan kiáll mellette.
- Igen. Mert Ő az a hős, akit Gotham megérdemel. Nem pedig akire szüksége van. (idézet A sötét lovagból) De be kell érnünk vele. – állt meg a kávégép előtt.
- Tehát maga védi a hőst az emberektől.
- Ezt hogy érti?
- Sehogy. – kezdtem el turkálni a zsebeimben.
Bedobott pár centet.
- Milyet kér?
Végig böngésztem a listát, majd megnyomtam az alábbi feliratút: Frissen főzött expresszo, tejjel, cukorral.
- Remek választás. Ez a legjobb.
- Tudom.
- Honnan?
- Ennek a legkopottabb a gombja. Tehát jó, és a helyi személyzet is fogyasztja.
- Maga jó megfigyelő…
- Én vagyok a vizsgálat tárgya?
- Láttam, hogy védi Alfredet. Én is tudom, hogy Mr. Waynenek nincs sok esélye, de történtek már csodák. – választott egy ugyanolyan löttyöt, mint az enyém.
- Ennyi év után, még hívő ember? Ez meglepő.
- Maga nem hisz a vallásban. –szögezte le.
- Ha Isten létezne, akkor ez a világ nem tartana ott ahol tart, és Bruce, dacára annak amilyen nem feküdne pár szobával errébb. Isten nem létezik, vagy túl sokunktól fordult el.
- Ennyire fiatalon nincs egy kicsit megkeseredve?
- Csak mert nem hiszek egy felsőbb erőben? – ültem le.
- Inkább azért, ahogyan nyilatkozik.
- Nem vegye zokon rendőrfőnök, de nem tudok hinni egy olyan természetfelettiben, akit nem látok, meg egy olyan hősben aki láthatóan maga is eszelős, ha házfalakon ugrál, és bűnözőket ver az éjszakában. Ez inkább önbíráskodás, mint igazságszolgáltatás, és ezt magának kellene a leginkább látnia.
- Tudja a hosszú évek alatt rá kellett jönnöm, a legtöbb esetben maguk a törvények kötik meg a rendőrség kezét, ezért nem tehetünk semmit. Hol az igazság, ha nekünk be kell tartanunk a szabályokat a bűnözőknek pedig nem.
- Azt hiszem értem mire gondol. A korrupció mindig átszövi és át is fogja szőni az igazságszolgáltatást, magam is tapasztaltam. De mégis inkább maguknak kellene rendet tenniük nem?
- A legjobb rendőrök is elveszítik a hitüket, amikor se túlóra pénz, se felszerelés, és egy csapat modern fegyverrel ellátott gengszterrel kell farkasszemet nézniük. Meg aztán ezek bármikor megtalálják a magamfajtát, vagy a családunkat.
- De nem bújhatnak örökké egy álarcos védelmező mögé.
- Egyszer megpróbáltuk, higgye el….- sóhajtott fel, majd röviden elmesélte a történteket.
- Jó történet lenne, ha nem lenne igaz. A főügyész átáll az ellenséghez.
- Sajnos a város, majdnem önmagát tette tönkre. Hála nekem, Baine és bandája kiszimatolt mindent.
- Baine?
Az Árnyak Ligája?
Ó te jó ég! Ó te jó ég!
- Igen. – morogta a pohárba – Egy bombával tartott sakkban minket, azt mondta a lakók kezébe akarja adni a várost, hogy végre ők irányítsák.
- És ez mikor történt?
- Négy éve.
- Négy éve? – hűlt meg ez ereimben a vér.
- Valami baj van? Egészen elsápadt.
- Az anyám…. Ő is akkor halt meg…- hazudtam gépiesen – Ne haragudjon, nem emlékszem vissza szívesen azokra az időkre. Még ma is rosszul érint. – szedtem össze magam.
- Megértem.
- És Batman? Egyszerűen túlélte, és megmentett mindenkit?
- Azért nem volt ennyire könnyű dolga, sokáig eltűnt, azt hittük meghalt, hogy felrobbant a bombával együtt, de végül visszatért.
- Visszatért?
- Igen.
Visszatért, ismételtem magamban a szót.
És abban a pillanatban összeállt a kép. Amikor Bruce újbóli feltűnéséről zengett a sajtó, pár hónappal később már más került a lapok címoldalára. Méghozzá Batman visszatérése.
Az eltűnések, az esti balhék, a jótékonyság, a kevés alkalmazott a házban, John keresztneve a Robin.
Hát ezért akart annyira szemmel tartani, félt hogy kiderül a titka.
Mindent megértettem, és ledöbbentem.
- Jól van?
- Igen. – dobtam ki a kávét a mellettem lévő kukába – Menjünk, hátha már tudnak valamit.
- Rendben.
Nem tudtak.
Johnnál elszakadt a cérna, és kiment levegőzni. A részletek ismeretében már megértettem őt is.
Fél óra elteltével utána mentem, a külső dohányzóban szívott el egy szál cigit.
- Bagózol? – vettem ki a kezéből a slukkot.
- Ahogy te is.
- Mi történt az éjjel?
- Egy betörő…
- Ezt a mesét én találtam ki nem emlékszel? Tudni akarom az igazat!
- Nem tudom. - fordult el, és egy újabb szálra akart rágyújtani.
- Ki támadott meg titeket? Joker volt? Kijött Arkhamból?
Olyan gyorsan fordult meg, mintha ostorral csaptam volna rá.
- Honnan veszed ezt a…- sziszegte, de közbe vágtam.
- Tudom. Rájöttem. – néztem mélyen a szemébe – Gordonnal beszélgettem az előbb, és összeraktam a puzzle darabkáit. Robin.
Látványosan ideges lett. A kezével végigsimított a haján, majd az arcán.
Rám mutatott, aztán a másik kezével még egyszer homlokát vakarta, végül leengedte a karját.
- Nem akarta, hogy megtudd. Pláne a tegnap este után nem. Leszedi a fejem, ha ez kiderül. Azt fogja hinni, én énekeltem.
- A tegnap este?
- Azt mondta semmiről sem akarsz tudni.
- Az akkor volt, azóta új infókhoz jutottam.
- Új infókhoz?
- El kell mondanod!
- Jöjjenek fel! –integetett ki Gordon az ablakon mosolyogva- Beszéltünk az orvossal!
- Meggyógyul. – sóhajtottam fel.
- Igen. Gordon és Fox is tudja.
- Sejtettem.
- Neked se nagyon lehet meglepetést okozni.