55.rész
Mire beértem a pályára, már úgy ahogy, kiengedtem a fölös gőzt, így nyugodtabban ültem be az autóba. A mérnökök ismételten gyorstalpalóban magyaráztak, kb. a felét fel is fogtam, annyi volt a lényeg. Többre tartottam a saját egyéni tapasztalatom az autóval, mint amit ők mondanak.
Bruno nem jött át a boxomba, aminek kivételesen örültem. Nem volt kedvem látni a bűnbánó, magyarázkodó arcát. Majd az aszfalton rendezzük a számlát!
Tizenegykor megkezdődött a szabadedzés, semmi extra nélkül, elsők között mentem ki, és
futottam néhány óvatos kört. Aztán vissza a boxba, rövidebb ideig szerelgetés, volt némi apró gond a felfüggesztéssel, és az egyensúllyal, és kértem egy szett keménykeveréket.
Visszamentem, és elkezdtem körözni, magam sem tudom, hogy milyen csoda folytán, de egyik idiótával sem sikerült még látó távolságban sem találkoznom. Hála az égnek!
Érdeklődtem a köridőkről, csak annyit mondtak hogy jó, és valamivel lassabb vagyok mint a Red Bullok, konkrétan fél másodperccel. De ez a harmadik helyre volt elég, amin nekem nem elég jó. Az időmérőn jobb eredmény kell, ami elfogadható, azaz első hely.
Délben a csapat laptopjával az asztalomon, próbáltam rájönni, a felvételek, és a telemetria elemezésével, hogy hol szedhetek össze még legalább hat tizedet. Nem sok esélyt láttam rá, pedig átnéztem a többi csapat pilótáiról készült videókat is.
A mérnökök mellém telepedtek, én pedig élénk eszmecserébe bonyolódtam velük, arról, hogy mi az maximum, amit még ki tudunk varázsolni a kocsiból. A főmérnököm előállt, egy szerinte öngyilkosnak tekinthető taktikával, ami egyenlő volt azzal, hogy ma fogjam vissza magam, óvjam a gumit, és motort, menjek ki majdnem üres tankkal. Holnap meg kezdjem a futamot bekoptatott gumival, nehéz autóval, legyen hosszú első etapom, és a verseny végére marad, egy szett lágy, amivel gyorsan tudok menni, majdnem üres tankkal. De ha ma elszúrom, akkor futhatok a jó eredmény után, mint az agarak a mű nyúl után.
Kemény diónak tűnt, de bizalmat szavaztam neki. Végül is, ha elszúrom, akkor tök mindegy mennyire szúrom el, a sajtó úgyis megesz reggelire, a többi „kollégával” együtt. Gondolok itt, a „kedves”, és „bíztató” megjegyzéseikre.
Fél egy felé elindultam a homeból visszafelé, amikor valaki a nevemet kiabálva rohant utánam.
Akadt egy - két tippem ki lehet az, úgyhogy eszem ágában sem volt visszafordulni.
- Az Istenért Angie állj már meg! – fékezett le mögöttem Seb.
Mentem tovább, amúgy tempósan, csörtetve ahogy szoktam.
Megragadta a karom, és visszarántott, én meg lendülettől majdnem háta estem, és rátapostam a lábára.
- Ez fájt! –ugrált fél lábon.
- Megérdemelted! És most tünés!- sziszegtem.
- Nem rázol le ilyen könnyen! – kötötte az ebet a karóhoz.
- Miért rúgjalak istenigazából tökön?
- Ha jólesik, akkor rajta!- kihúzta magát.
Olyan volt mint egy kiskatona, aki várja a büntetést. Azt hittem ott helyben röhögő görcsöt kapok!
- De egyébként agyilag jól vagy? –érdeklődtem fapofával.
- Hogy mi? – bambán bámult rám.
- Sötét vagy mint az éjszaka öcsém! – kiabáltam a képébe, és elindultam a boxba.
De fél perc múlva megint mellettem galoppozott.
- Hagyd abba, vagy tényleg tökön rúglak! Ne játszd nekem a pincsit, mert ez nálam többé nem nyerő!
- Kimiről van szó!
- Nem ismerek semmilyen Kimit! És ha nem akarod hogy falnak nyomjalak, ne is erőltesd a témát.
- Beszélned kell vele! Tökre begőzölt, ki akar jönni a kórházból, megint rátört a…
- Nem érdekel! Időmérő, holnap futam, nem érdekel semmi egyéb!
- Kérlek!
- Engem te ne kérlelgess seggfej!
- Nem vagyok seggfej! Hiába próbáltuk győzködni, tud..
- Hallottam! De aztán mégis ráhagytad! Melléálltál! Áruló! – kiabáltam a képébe.
- Mit kellett volna tennem? Két tűz közé kerültem, mindketten a barátaim vagytok!
- Nem neked ez a kinéző veszekedés megint kapóra jött, hátha összejön az, ami tegnap este nem!
Seb arca megrándult. Olyan fájdalmasan és szomorúan nézett rám, hogy nekem fájt.
Sarkon fordult, és elindult a Red Bull boxba.
Ekkor jöttem rá, hogy nem érdekből csinálta, hanem mert jóvá akarta tenni, amit elszúrt. Nem volt jogom, ezt mondani neki azok után, hogy őt választottam, aztán visszatáncoltam. Csúnyán átbasztam a fejét! Ennek ellenére mégis segített előkeríteni azt a lökött finnt.
Hogy is szól a mondás? Szerelemben és háborúban mindent szabad?
Bementem a hátra a pit lanebe, és a táskámból elő túrtam a telóm, vagy ötven nem fogadott hívás, egy rakat hangposta üzenet és sms díszelgett rajta, a legtöbb Kimitől.
Nem érdekelt, kitöröltem mindent, és írtam egy smst Sebnek.
„ Hülye voltam bocs! Nem ezt érdemelted a tegnapi után….Hogy segítettél meg minden…. De akkor is, kétszer már átvertél, ahogy mindenki, itt senkiben nem lehet megbízni! Szia!”
Leültem a kanapéra, egyszerű kis fehérre festett szoba volt, egy dohányzó asztallal, egy széles barna bőr fotellel, és egy hozzátartozó széles kanapéval. A sarokban egy picike hűtővel, rajta poharakkal.
Alig küldtem el, jó pár perccel később bekopogott a kis hátsó szobámba egy szerelő, hogy Vettel keres.
Gondolkodtam, hogy mi legyen. Végül mondtam, hogy küldje be. Nyúzottnak tűnt, és idegesnek.
Próbált mosolygni.
- Szia…- mondta suttogva- Tudunk beszélni?
- Igen. Nincs itt senki, miért?
- Nyugodtan akarok veled beszélni! Én sajnálom, mindent sajnálok, tudod hogy én….- darálta.
- Tudom! Lökött vagy! – mondtam egyszerűen.
- Beszélnünk kell Kimiről, kérlek!
- Seb engem nem érdekel Ki..
- Muszáj! Félek, hogy hülyeségre készül, alig tudtuk rábeszélni, hogy maradjon bent, minden áron utánad akart jönni, szerencsére a doki nem engedte. Aggódom, hogy művel magával valamit….Beszélj vele…. Legalább mond, hogy majd megbeszélitek a hétvége után, vagy valami…..Csak, csak , csak adj neki reményt….Tudod hogy szánja bánja, ismered milyen…. – mondta kérlelőn.
- Igen ismerem… De nem akarok vele beszélni, most nem…. majd…. Majd később…
Annyit meg mondhatsz neki, hogy most hagyjon békén, majd keresem, és beszélünk.
De még dühös vagyok!
- Köszönöm! - mondta nagyon - nagyon kedves hangon.
- Futár lettél? – mosolyogtam rá.
- Nem, velem nem beszél, kihajított a szobából, de Heikkivel meg Brunoval azért még igen, ők majd átadják. – mondta letörten.
Hosszan nézett a szemembe. Majd zavartan fordultunk el mindketten. Azt hiszem, neki is felrémlett a tegnap este.
- Jobb ha megyek…
- Miért kardoskodsz annyira Kimiért? – kérdeztem hírtelen.
- Mert szeretitek egymást, és egymás nélkül nem tudtok élni.
- És te meg belém vagy szerelmes, és azt akarod, hogy boldog legyek! – mondtam halkan, a padlót fixírozva.
- Igen. – suttogta előttem állva.
Felnéztem azokban a kedves, szerelmes kék szemekbe.
- Miért nem néztél a szemembe a kórházban? –kérdeztem halkan.
- Úgyis tudod….
- Nem, nem tudom.
- Ha rád nézek lebuktatom előtted Kimit, és magunkat is Kimi előtt…- suttogta.
- Ennyire nem hazudhatsz rosszul….
- De…..
- Mázlista lesz az nő akit majd választasz…- suttogtam.
Se szó, se beszéd elindult kifelé. Ebbe meg mi ütött mi rosszat mondtam?
Elkaptam a karját, erre lendületből átölelt. Magam sem tudom miért, de hagytam.
- Szeretlek! Isten bocsássa meg, de szeretlek! Próbálok ellene tenni, de nem megy. – suttogta a fülembe.
- Seb… - suttogtam félve.
Féltem, most először féltem.
Hogy miért? Mert kétfelé húzott a szívem, életemben először. És erre most jöttem rá, ez nem azért volt, mert összevesztünk Kimivel.
Nem, mert ha Kimivel voltam, vagy rágondoltam, akkor őt szerettem, úgy vonzott mint a mágnes, az ellenpólusát, de ha Sebbel, akkor az első gondolatom, az volt hogy, hol egy ágy. Kimibe szerelmes voltam, viszont Seb szexuálisan vonzott, de valami őrült módon.
Hogy történhetett ez meg????Mikor????? És miért????? Jézusom!
És amilyen hülye ez kölyök, még képes és belerángat valamibe, amit mindketten megbánunk.
- Seb….
Meg simogatta az arcom, és megcsókolt. Édes, szerelmes, lopott csók.
- Szeretlek!- suttogta, és távolabb lépett.
Vágyakozva néztem utána.
- Jobb lesz ha egy ideig nem látjuk egymást, abból csak baj lenne. –suttogta.
- És mit akarsz csinálni, ha meglátjuk egymást valahol, a másik elmegy? Kicsit sem lesz feltűnő! – veszekedtem rá.
- És mégis mit csináljak? – tárta szét a karját kétségbeesve. – Minden erőmmel próbálok uralkodni az érzelmeimen, de nem tudok! Hiába próbálom mondogatni magamnak, hogy te Kimit szereted, és hogy ő a barátom, és nem tehetem ezt vele! De hiába! Ez az egész felemészt! Ezért tömtem tele fejét, hogy menjetek szét. De úgy kívánlak, mint nőt még soha! A tegnap este óta, pedig minden még rosszabb. Éjjel alig aludtam, és amikor sikerült, akkor is veled álmodtam! Hogy szeretsz, hogy kívánsz! Hogy szeretkezünk! – tört ki belőle.
Lerogyott a kanapéra.
Istenem, hogy lehet valaki ennyire reménytelenül szerelmes….
- Tönkre megyek ebbe az egészbe Angie! – mondta összetörten. – Ha tudsz erre valami megoldást, bármilyen megoldást, akkor kérlek mond, mert én már megőrülök!
Nem nézett rám, csak a kezébe temette az arcát.
Az óra szerint egy óra lesz pár perc múlva.
Döntöttem. Pontosabban már korábban döntöttem, és most végre helyre teszek mindent!
Az ajtóhoz léptem, és elfordítottam a kulcsot a zárban. Nagyon halkan kattant, Sebre nézte, aki erre a kis neszre is felkapta a fejét.
- Mi az ördögöt csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- Bezártam az ajtót…- suttogtam alig hallhatóan, és felé indultam.
- Mit csinálsz? – pattan fel a kanapéról.
- Kívánlak. – mondtam ki egyszerűen, de éreztem, hogy rettenetesen zavarban vagyok.
- Angie..
- Elég volt ebből Seb! Mindketten tudjuk, hogy ez idővel egyre rosszabb lesz. Te is tudod, hogy nem vagy közömbös nekem. Ha ezt még tovább húzzuk, akkor legközelebb egy fogadáson egymásnak esünk egy sötét sarokban. És akkor minden kiderül. Ne mond, hogy nincs igazam! Te szerelmes vagy, én meg kívánlak! Most még egy kisebb botránnyal meguszhatjuk….
- Nem mondom…- suttogta, és szerelmesen átölelt.
- Seb…. Ez csak…..
- Tudom, egy alkalom…..és nagyon megfogjuk bánni….- mondta rekedten.
- Igen….- suttogtam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Nagyon, nagyon!
De ez abban a pillanatban nem érdekelt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése