48.rész
Hosszú volt a délután, próbáltam belefeledkezni a munkába, de valahogy mindig visszakalandoztak a gondolataim Sebhez.
Néha arra eszméltem fel, hogy azon gondolkodom miket fogunk művelni este.
Ekkora ribi lennék? Néha még én is meglepem saját magam! Tyűűű!
Ráadásul mindezt tetézve minden órában jött egy sms, egy szívecskével és hogy T minusz hány óra van még este nyolcig.
Mikor elindultam a pályáról, kaptam egy mms virágot, csak hogy szerencsés haza utam legyen.
Kész ez a srác! Belém esett, mint vak ló a gödörbe! És őszintén szólva, eddig egy pasi se tepert értem soha ennyit, pláne nem egy nap alatt.
Talán egész végig az orrom előtt volt, akit kerestem?
Ennyire vak lennék?
Lehet.
Beértem a szállodába, és felmentem a szobámba, délután öt óra volt, de én hulla voltam.
Végig gondoltam az előttem álló estét, eldöntöttem mit veszek fel, egy fekete v kivágású spagetti pántos mell alatt strasszokkal kirakott rucit, csipkés fekete alsót, és csipkés fekete melltartót apró fehér virágmintákkal, necc harisnyát, és magas sarkút. Sőt tegyünk rá még el lapáttal, erősen füstös szemfestést is terveztem. A tusolás, öltözés, húsz- huszonöt perc, szemfestés min. negyed óra. Tehát ráérek hétkor kelni.
Beállítottam a telefont, és bedőltem aludni. Olyan mélyen aludtam, hogy a csörgésre is alig akartam felébredni. De végül csak sikerült.
Beslattyogtam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe, kissé viseltes voltam.
Csörgött a mobilom, kiszaladtam és felvettem. Seb volt.
- Szia Szépség! –szólt bele a telefonban , és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Szia Seb! – akaratlanul is ásítottam egyet.
- Ennyire unalmas lennék?
- Csak kicsit fáradt vagyok.
- Halasszuk el az estét?
- Nem. Majd egy zuhany felfrissít?
- Tartsak veled?
Elnevettem magam.
- Elázik a telefon.
- Nem erre céloztam. –morogta.
- Tudom, célozgass inkább másik testrészeddel más felé. –mondtam kacéran.
- És mégis hová? –érdeklődött kajánul.
- Nem sokára megtudod! Most viszont had menjek készülni…
- Rendben! Nagyon várom már a nyolc órát! –mondtam búgó hangon.
- Én is…- suttogtam.
Bontottuk a vonalat.
Kicsit elvacakoltam az időt a sminkemmel, és hajammal, úgyhogy mire az órára néztem elmúlt fél.
Felkaptam a ruhát, a harisnyát, a cipőt, és kerestem egy táskát. Háromnegyed múlt.
Kopogtattak.
De türelmetlen valaki, vigyorodtam el. Ezért remélem eljutunk enni, és aztán vetkőzünk!
Még utoljára belenéztem a tükörbe. Minden okés!
És ajtót nyitottam.
- Tyűűű de gyönyörű vagy! – Seb álla leesett.
- Ugyan már!
- De bizony hogy az vagy! –mondta kábán.
- Te sem nézel ki rosszul. – vigyorogtam.
Sötétkék farmer, fekete izompóló, fekete zakó, méregdrága sportóra, fekete elegáns sportcipő.
Hát nem nézett ki kisfiúsan, inkább férfiasan. Késztetést éreztem, hogy berángassam a hálóba.
Felajánlotta a karját.
- Mehetünk hölgyem? –kérdezte mosolyogva.
- Igen uram! – pukedliztem, és belekaroltam.
Végig viccelődtük az egész estét, nevettünk, bolondoztunk, jól éreztük magunkat. Seb végig úriemberhez méltóan viselkedett.
Az étterem kellemes olaszos hangulatával, a vöröses, és krémszínű falakkal, sötétbarna tölgyfaszékekkel, - melyeket vörös selyemhuzat betét díszített. Az asztalokon kellemes krémszínű terítő, vörös futóval, fehér tányérokkal, ezüst evőeszközökkel, és egy színes kis üvegcsében mécsessel. A falakban beépített kis spotlámpák kellemesen sejtelmesen világították be a teret.
Lágy olasz, spanyol, és angol dalok szóltak háttérzeneként. Romantikus volt.
Olyan tökéletes volt minden. Jól éreztem magam! Boldog voltam, és felszabadult, és ezt Seb szóvá is tette.
- Nem tudom miért van ez…
- Szerintem ,mert boldog vagy. Nem állítom, hogy miattam, de az vagy.
- Lehet hogy miattad. Vagy csak mert minden olyan, mint a mesében.
Seb megfogta a kezem és megsimogatta. Hosszasan néztünk egymás szemébe, végül belekulcsoltam a kezem az övébe.
- Menjünk fel….- mondtam csendesen.
Bólintott, és hívta a pincért.
Kéz a kézben mentünk végig az étteremtől a liftig. Beszálltunk az egyikbe, megnyomtam a gombot, és az ajtó bezárult.
Seb megölelt hátulról, és belecsókolt a nyakamba. Felé fordultam, izzott a tekintete, szinte perzselt. Finoman nekilöktem a lift falának, és hozzábújtam, megcsókolt. Egyre hevesebben kezdtük egymást simogatni, és egyre vadabbul csókolóztunk. Hozzá dörgölőztem az alfeléhez.
Már állt, mint a cövek. A keze már fenekemet markolászta, és egyre feljebb és feljebb kúszott.
- Seb… a kamerák… - lihegtem.
- Nem érdekel….Tőlem tudja meg mindenki, hogy a világ legjobb, legszebb és legokosabb nőjével voltam. Szeretlek!
Végighúzta az ujjait a gerincemen. Még jobban hozzábújtam, ahogy hozzáért a fenekem a merev farkához felnyögött.
A lift puhán zökkent egyet, majd megállt.
Kicsit észre tértünk.
Seb szinte húzott maga után az ajtómig.
Kisebb bénázás után kinyitottam, előre mentem, Seb mögöttem jött, és bezárta az ajtót. Bementem a hálóba, jött utánam.
Majd neki dűlt a falnak, és magához húzott.
Csókolóztunk lassan, érzékien, Seb levette a zakóját, és ledobta az ágyra.
Simogatott, végig a fenekem, a hátam, a mellem, a nyakam, aztán csókolgatta a szám, majd egyre lejjebb a nyakam, a mellkasom, lehúzta a ruhám pántját, és a félhomályban látta melltartóm.
Elvigyorodott. Megcsókoltam.
Lehúztam róla a pólót, és kigomboltam a farmerját, lerúgta magáról.
- Csini boxer!- mondtam vigyorogva a túlontúl szűknek tűnő fekete alsóra célozva.
- Miattad ilyen szoros…
- Akkor szabaduljunk meg tőle….- súgtam a nyakába. Már félig lehúztam.
És akkor valaki kopogtatott.
Nem is kopogtatott, dörömbölt.
- Gyorsan elküldöm!
Felkaptam egy fürdőköpenyt és összehúztam magamon.
Megölöm bárki is az.
Megint dörömböltek.
Kinyitottam, és azt hittem leesik az állam.
Kimi szó szerint becsörtetett a szobába.
- Mond te normális vagy???- ordította.
- Neked is szia! Minek köszönhetem hogy itt rontod a levegőt?
- Beszélnünk kell! – sziszegte.
- Most nem! Nem alkalmas! Majd holnap, ha már megnyugodtál!
- Nem én most akarok veled beszélni! És végig fogsz hallgatni!
Seb ebben a pillanatban állt meg a hálószoba ajtónak dűlve, fél pucéron egy szál kigombolt farmerban.
Kimi elsápadt.
- Szóval igaz! – és lecsapta a Red Bullentin esti számát az asztalra.
Én és Seb voltunk rajta a kamionoknál, pont amikor csókolóztunk. A szalagcím pedig: „ Az új sztár pár! Vettel és Hellroad!”
Hoppá! Basszus! Kiderült még mielőtt egyáltalán lefeküdtünk volna, ez ciki.
Seb is meglepettnek látszott.
- Tudod nagyobb ribi vagy mint Jenny!
- Most mi bajod van? Szakítottunk nem? Te üzented meg Sebbel! Jogom van azzal lenni akivel akarok, és azzal kefélni akivel akarok! Nincs beleszólásod!
- De van! – közölte előttem állva kiabálva.
Hírtelen megcsókolt, durván és erőszakosan. Felpofoztam. Seb pedig, azonnal odaugrott.
- Még egy szó, vagy tett Angie ellen, és laposra verlek! – kiabált rá Kimire.
- Kérlek, ha neked ez a nő kell!
- Te féltékeny vagy…- nyögtem ki.
Mindketten ráméztek.
Seb arcán döbbenet, Kimién harag, féltékenység, és düh látszott.
Szóval még sincs vége Kimi részéről. Ez lassan jobb mint egy brazil szappanopera.
- Kimi azt hiszem, most jobb ha mész… Azt mondtad, pontosítok üzented, hogy vége….Részemről vége! Én már túlvagyok rajtad….úgyhogy….
- Ezt nem mondod komolyan!? Három hónapig szenvedtünk egymás miatt, majdnem lett a gyerekünk, majdnem öngyilkos lettél miattam, megmentettük egymás életét, és neked ez a kölyök kell? Ennyi mindenen keresztül mentünk a semmiért? –kiabálta.
- Nem. Nem a semmiért, azért hogy rájöjjünk nincs közös jövőnk. Soha még csak igazi esélyt sem adtál nekem, rajtam vertél el mindent, minden fájdalmat, és keserűséget, csalódás, amit az nő okozott. Én pedig mindent megtettem, hogy elviseljem, de ennek vége. Te magad rúgtál ki az életedből, amikor otthagytál New Yorkban. Majdnem egy napig ültem a reptéren. Ha valamit is jelentettem volna, akkor megvársz, de még csak annyira sem bíztál bennem, hogy felhívj, hogy hol akadtam el. Elhitted a saját agyszüleményed. Ennek vége Kimi!
- Nem! Adnod kell nekem még egy esélyt. Hogy bebizonyítsam, hogy tényleg szerelek, mert szeretlek! Kellesz nekem, és harcolni fogok érted!
Bármit megadtam volna, hogy ezt mondja nekem két hete. De most…
Elbizonytalanodtam.
- Menj el Kimi!
- Nem! Addig nem amíg nem válaszol!
Ránéztem Sebre, láttam rajta hogy tanácstalan, nem tudta eldönteni, hogy kihajítsa Kimit, vagy inkább ő menjen el.
Kimire néztem, úgy nézett Sebre, mint aki mindjárt megöli, eszméletlenül féltékeny volt rá. Pedig, ha tudná, hogy nincs mire, mert nem is feküdtünk le.
Ez patthelyzet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése