Fast and Furious 61.

61.rész

- Azt hiszem Seb az ész a csapatban! –nevettem fel kínomban.
- Nem tudtad? Ezért tartja a csapat, meg hogy legyen aki miatt új bútorokat vehetünk! – morgott Kimi, miközben nagy nehezen feltápászkodott.
- Új bútorokat?
- Ha rájön szétveri a berendezést a szobájában. Kb. három havonta le kell cserélni.
Valahogy ki kell engedni a gőzt. Vettem egy nagy levegőt.
- Dühös vagy rá, ránk? –kérdeztem aggódva.
- Rá?? Egy szerelmes bolondra??
- Akkor rám…
- Seb élénken kifejtette miért kötöttél ki az ágyában.
- De nem tudod megérteni…..
- Megértem, mert én is ezt csináltam rémlik? Csak nem tudom elfogadni….
- Akkor is ott vagyunk, ahol eddig… A nullán….
Kimi bólintott.
- Le kéne feküdnöd…. Mindjárt összeesel….
- Igen. De most már meg akarom beszélni ezt az egészet, tudni akarom hányadán állunk! Lepihenek, és közben beszéljük meg!
- Jó…
Betámolyogtam a szobába és visszamásztam a vackomba. Kimi meg leült az ágyam szélére.
- Nagyon kibuktattalak azzal, hogy beleavatkoztam az életedbe? –kérdezte Kimi.
- Igen. Én mindig a magam erejéből jutottam egyre magasabbra, nem könyörögtem állásért, és bújtam ágyba egy jó meló reményében senkivel. Eddig, ezt mindenki tiszteletben tartotta, és ezzel kiverted a biztosítékot, meg azzal is, hogy a képembe hazudtál. Ahogy pár perce is.
Kimi lehajtotta fejét.
- Én a legjobbat akartam neked. És meggyőzted magam, hogy neked ez a legjobb! Aztán meg….
- Már el is hitted.
Bólintott.
- A pokolba vezető út, is jó szándékkal van kikövezve! Sajnálom ezt a…..dolgot Sebbel…
- Mindent hallottam az előbb! Már akkor felébredtem, amikor felkapcsoltad a villanyt.
- Gyorsan meggyőzted magad megint…
- Igen, Seb rendes srác, és annyira szeret.
- Tudom… De nekem tényleg te kellesz…..Csak kérdés, hogy én kellek e még neked?
Kimi felkapta a fejét.
- Tudod, hogy igen.
- Alig negyed órája még mást mondtál…..
- Hazudtam.
- És most? Ha ennyire jól csinálod, honnan tudjam, hogy most nem hazudsz?
Megsimogatta az arcom, a nyakam, és lágyan, érzékien megcsókolt.
- Szeretlek….- suttogta.
- Ez bizonyíték? –kérdeztem kacéran.
Megint megcsókolt, ezúttal hosszabban, szenvedélyesebben, már egészen úgy, mint akkor pár hónapja.
- Szeretlek….- mormogta a fülembe.
Szorosan átöleltem.
- Szent a béke? –kérdeztem félve.
Mélyen a szemembe nézett.
- Igen. Neked nem tudok nem megbocsátani…
Félszegen elmosolyodtam.
- Mi a baj?
- Mit éreztél amikor ránk nyitottál?
Összeráncolta a homlokát.
- Nem mindegy ez most már?
- Nem. Meg kell beszélnünk….Még akkor is ha fáj…
- Fájt, rögtön bevillant, ahogy Jennyre először rányitottam, dühös lettem. Szerettem volna kitekerni Seb nyakát, és a tiedet is. Úgy éreztem magam, mint akit elárultak….
- Nem tudom mit mondhatnék…..Nem szándékosan bántottalak, nem bosszúnak szántam, egyszerűen csak túl sok volt. Már nem bírtam elviselni. – kitört belőlem a sírás. – És, és…a baba….Állandóan ő jár a fejemben….Az…hogy…. lehetne egy gyerekem, ha minden jól megy….
Kimi szorosan átölelt.
- Lehet még gyereked, az orvos is mondta…
- De az……. a kettőnk babája volt, és….annyira vágytam rá…..
- Én is…..Ennyire szeretnél, pont tőlem, ettől a hülye finntől egy gyereket?
- Igen. Egy szőke, kékszemű, akaratos lányt.
- Miért nem fiút?
- Mert akkor mindig a pártját fognád, és elkényeztetnéd! – mondtam szipogva.
- Mert te nem a lányunkat.
- Szerintem inkább, ő venne le téged a lábadról.
- Egy szép nőnek bármit. - vigyorgott Kimi. – Lehetne két gyerekünk is.
- Nem rossz ötlet. –mosolyogtam rá.
De ő kissé elkomorult.
- Te feladnád a karriered, a lehetőségeidet, csak hogy családod legyen?
- Nem most azonnal, de maximum, és nagyon maximum három év múlva igen. Szeretnék egy szép házat, gyerekeket, rendes életet.
- És ha korábban jönne a gyerek?
- Nem tudom. Biztos nem vetetném el. Csak nehezebb lenne az életem. De ha picit nagyobb lenne egy két év múlva visszaülnék pár évre.
- Értem.
- Miért? Más a véleményed?
- Csak meglepődtem. Amikor a múltkort mondtad, azt hittem csak úgy mondod.
- Csak azért nem mondom, mert ezt várják el, hogy mondjam.
- Rájöttem. –mosolygott. – De örülök, hogy tetszik neked ez a közös gyerek téma.
Hozzábújtam. És ekkor bevillant valami.Upsz! A francba! Hogy lehetek ekkora ökör???
- De hülye vagyok!
- Hm?
- Van egy kis baj…….
Idegesen nézett rám.
- Mi?
- Ennek nagyon nem fogsz örülni….
Összeráncolta a szemöldökét.
- Tegnap….hát….szóval….én…. és Seb….nem….
- Mit nem? –kérdezte ingerültem.
- Hát….nem…..tudod… mi…..nem…
- Mit nem? – kérdezte majdnem üvöltve.
Jelentőségteljesen néztem rá.
- Nem védekezetek????- ordította.
- Nem….- mondtam csendesen.
Kimi felpattant az ágyról.
- Szóval ezért volt ez a gyerek téma!
- Ne légy hülye! Tudod, hogy nem! Csak most esett le, hogy tegnap nem....szóval, hogy mi nem védekeztünk. Még az sem biztos, hogy terhes vagyok egyáltalán!
- És mi lesz? Várunk pár hetet, és imádkozunk? Aztán ha mégis az vagy, akkor neveljem fel Seb gyerekét sajátomként, vagy mi lesz elmondod neki, és hozzámész? Mert amilyen lökött akarni fogja a gyereket!
- Tudod, néha egy vödör víz is megértőbb, mint te! Én speciel arra gondoltam, hogy reggel bemegyek a sürgősségi ambulanciára egy esemény utániért. De kösz a megértést, és a segítséget!
- Ne haragudj! Én….Én csak nem akarlak megint elveszíteni!
- Önző vagy, és a tulajdonodnak tekintesz!
- Igen! Magamnak akarlak! És igen önző vagyok! Mert nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek mégegyszer! – bukott ki belőle.
Rám jött a hányinger. A szám elé kaptam a kezem, és igyekeztem mélyeket lélegezni.
- Hozz egy zacskót, vagy mély tálat a konyhából!- mondtam két levegő vétel közt.
De Kimi csak állt ott, mint bálám szamara.
- Gyorsan!
Kicsörtetett, aztán vissza.
Alig ért be, én máris hánytam.
Gyorsan elém tartotta a főzőlábast.
- Jobban vagy?
- Uhum. Ebben sem főzök többet.
- Támogatom. De ugye nem tőlem lett hányingered?
- Nem. Hoznál egy kis hideg vizet?
- Perszer.
Kiment és elvitte a lábast is, és visszajött egy pohár vízzel.
- Hívjam fel a dokit?
- Hát ha lesz még egy kör, akkor igen. Egyenlőre ne.
- Tahó vagyok.
- Kezdem megszokni. És hát a megértés szobrát, nem rólad mintázzák majd. –mosolyogtam.
- Hát nem….
- De a remény hal meg utójára.
- Elvigyelek reggel?
- Igen. Bár lehet, hogy a doki is tart ilyen bogyót, majd megkérdezem. De most pihenek egyet.
Kimi bólintott.
- Ide bújsz?
Bólintott és bemászott mellém.
- Hogy is volt, azaz idézet?
- Melyik?
- Azaz iszonyú nehéz lesz?
- „Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.” (Nicolas Sparks)
- Én meg téged akarlak!
Bevackoltam magam az ölelésébe.
- Tudom…
Kezdtem azt hinni, hogy ezt a két sort rólunk írták!