52.rész
Kimi a halál sápadtan feküdt az ágyon, az infúziók még mindig csöpögtek, és jó pár gép érzékelője a karján és mellkasára volt helyezve.
A doki oda lépett hozzám.
- Ne izgassa fel semmivel, ha lehet.
- Rendben… meddig maradhatok?
- Pihennie kell, és nem szabad fárasztani, de ha tud aludni és jó hatással van rá, hogy maga itt van. Akkor maradjon.
Bólintottam. Kimire néztem.
Kissé bágyadtan pislogott, az e lényeg, hogy ébren van. Rám nézett, de kifejezéstelen volt a tekintete. Próbáltam mosolyogni.
Közelebb mentem, és leültem az ágya szélére.
- Szia….- mondtam csendesen ennyit bírtam kinyögni.
- Sajnálom…hogy kitettelek ennek…. - mondta halkan.
- Tudom…. Gyógyulj meg jó? Hogy érzed magad? – mondtam már majdnem sírva.
- Mint akin átment egy úthenger…..
Megszorítottam a kezét, de ő szinte csak simogatta az enyémet, nem volt semmi ereje sem.
Igyekeztem lenyelni a könnyeket.
- Olvastad a levelet?
- Nem…. Én nem is fogom… Majd te elmondod mit írtál, amint jobban vagy….
- Inkább olvasd el….
- Kimi kérlek! Ne csináld ezt! Legyünk végre boldogok.
Hosszan hallgatott.
- Seb nagyon szeret téged….Ő tényleg boldoggá tud tenni….
- Nem érdekel Seb! – csattantam fel – Nekem Kimi Raikkonen kell, nem az az……kölyök…
Idióta barmot akartam mondani, de nem tettem. Ha Kimi jobban lesz, úgyis szétveri érte Sebet, most kár terhelni ezzel.
- Ezt most csak azért….
- Ezt most ezért mondom, mert szeretlek! Téged! És senki mást! És szedd össze magad, mert már nem bírom ezt a kórházjáró túrát.
- Inkább kocsmában kellene mennünk. –próbált mosolyt erőltetni magára.
- Látom a régi Kimi visszatért. Pedig nekem másféle terveim voltak.
- Miféle tervek? –érdeklődött.
Huncutul elmosolyodtam.
Egy percig értetlenül bámult, aztán leesett neki.
- Ez kórház, és nem szex hotel. – suttogta.
- Igen? Én azt hittem jóféle kupi….- mondtam lelombozva.
- Szeretlek! – mondta egyszerűen – Pont ezért, hogy ennyire életvidám, és pikírt vagy.
Hat tudnád, hogy mindjárt bőgök és ez csak álca. Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!
- Még ha ez most csak álca is….Rémesen hazudsz…
Behunytam a szemem. Tarts magad! Tartsd magad! Nem bőgünk!
- Nem erősségem…
- Ennek örülök….
- Nem hazudtam neked. Ott a hotelben, csak össze voltam zavarodva, berontottál, hogy mégis csak kellek, és feltépted a sebeket, és és…..
- Értem….
- Ne haragudj…..
Biccentett. El kell mondanom! Tudnia kell!
- Kimi… Valamit tudnod kell…. Seb és én…..szóval…..
- És milyen a kölyök az ágyban? Jobb vagyok nála, vagy rosszabb? – hűvös és kimért lett.
Ez fájó tüske Kiminek.
- Nem feküdtünk le….. Ha fél órával később jössz,….. akkor most nem ezt mondanám….
- Szóval nem. Akkor nem. A képeken nem úgy tűnt, hogy nem tesztétek egymást….
- Csókolóztunk, és letapizott, ha tudni akarod! Én meg hagytam, mert legalább egy éjszakára szerettem volna szerelmet, és törődést, annyi szenvedés után. – csattantam fel.
- Ki akartad használni……- szögezte le a tényeket.
- Igen. Csakhogy én megmondtam neki, hogy egy éjszaka és lapát. Tudta, és vállalta.
- Érted bárki vállalná……. Én is vállaltam….Emlékszel?
- Emlékszem, ahogy arra is, hogy életem legjobb fél órája volt. És bánom, hogy….
- Bánod?
- Hagy fejezzem be! –pirítottam rá. Hűűű de követem az orvos utasításait. – Bánom, hogy nem tartottalak vissza, és hülye voltam. Ha akkor megteszem, nem itt tartanánk. Kimi lépjünk túl a múlton és kezdjük elölről. Tiszta lappal. Szükségünk van egymásra, ne mond hogy nem látod….
- De….Csak félek, hogy tönkre teszlek….
- Én is félek….De ha végre adunk magunknak egy igazi esélyt, és akarjuk, akkor menni fog.
- Talán…
- Biztosan!
- Mindig ellentmondasz nekem…- mondta halvány mosollyal.
- Ha nincs igazad, te kis csacsi…..
- Pihenned kell, az orvos is mondta. Kimegyek a srácokhoz, megnyugtatom őket!
- Kimerültnek is érzem magam….
- Akkor pihenj….
- Te is…Menj haza….. Nagyon kimerült, és ideges vagy….Azért bejössz holnap?
- Itt maradok éjszakára….Viszont ha holnap jobban leszel, akkor hazamegyek pihenni. Ígérem!
- Meddig maradsz?
- Amíg fel nem ébredsz….
Egymásra mosolyogtunk.
- Mindjárt jövök!
- Rendben…
Kimentem a fiúkhoz.
Úgy álltak körben, mint valami világcsodát.
- Hogy van? – kérdezte Schumi.
- Kocsmával, meg bordéllyal viccelődött. Úgyhogy jobban.
Halványan elmosolyodott mindenki.
- Akkor tényleg jobban.
- Remélem. Sokat lendített a dolgon, hogy elmondtam mi van Seb és köztem.
- Mit mondtál neki? –érdeklődött kissé emelet hangon Brunno.
- Annyit, hogy nem feküdtem le vele. A többit majd ha jobban lesz, csak akkor. De ez is elég volt, hogy jobb kedve legyen. Egy fájó ponttal kevesebb.
Seb nem mert a szemembe nézni, a cipője orrát fixírozta. Szarul nézett ki. Látszott, hogy szarul is van, lehet is mire. Persze tudtam, ha ő nincs, ki tudja mikor megyek Kimi után, és szintén ha ő nincs, akkor nem lett volna aki betöri azt a kocsi ablakot.
Bár ő indította el a lavinát, azért sokat tett, hogy kijavítsa. Azt hiszem, egálban vagyunk, de gondolom Kimi azért még egy jobb horoggal majd egyenlít.
- Szerinted rendbe jön? –érdeklődött Schumi.
- Igen. Éjszakára maradok. De megígértem neki, ha holnap felébred, akkor hazamegyek pár órát pihenni. Így nem aggódik értem. Ti menjetek. Ha bármi van, azonnal szólok.
Bólogatta. Elindultak a folyosón, de Seb hátra maradt, és csak toporgott az ajtó előtt. Lehajtott fejjel.
- Menj te is….
- Maradnék….- mondta halkan. – Itt kint.
- Egész éjjel itt akarsz szobrozni? Ne légy hülye! Menj haza, pihenj, és reggel bejössz. A csapatnak szüksége van rád, itt nem tehetsz semmit. Nyerd meg a futamot Kimiért!
- Maradnék…..- mondta sírva.
- Jaj Seb….
Megöleltem, de nem ölelt vissza. Csak zokogott.
- Te kis ökör…..Nem lesz baj….Túléli, majd jól képen ver… és minden rendben lesz….Én sem haragszom, na! Hallod Rómeó!
- Hallom….- suttogta.
- Seb….Megmentetted, ha te nem vagy ott a garázsban, a mentőket is te hívtad nem igaz?
Bólintott.
- Seb… szedd össze magad na…. Nem kell a világ fájdalmát magadra venni…. Nem lesz itt semmi baj….
A kezemmel felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézzek. Teljesen ki volt készülve. A padlóra került.
- Hallod! Nem haragszom! Nincs baj! És Kimi sem fog!
Megöleltem. Átölelt.
- Sajnálom…
- Ha még egyszer meghallom, ma ezt a szót megölök valakit…
Elengedtem. A többiek közben visszajöttek.
- Itt maradt egy fölösleges teher! – dünnyögte gúnyosan Heikki.
Hna most lett elegem belőle.
Odamentem, és behúztam neki egyet. Eleredt az orra vére, az én kezem, meg kurvára fájt.
- Te meg sürgősen vegyél vissza barom arc! Ha Seb nem lett volna akkor…
- Hallottuk! – mondta Bruno – Heikki is hallotta, csak hülye!
- Helyes! Akkor holnap normálisan jöjjön be vagy be se jöjjön!
Heikki fogta az orrát.
- Érteppp… Ezt megértemeltem… Ikazat volt…- mondta orrhangon.
- Jó. Akkor egy – egy. Seb sincs a legjobb bőrben, kaparjátok össze.
- Majd beszélek a fejével. – mondta Schumi és átkarolta.
Hiába. Schumi az Schumi.
Még egyszer Sebre néztem.
- Szedd össze magad, és semmi hülyeség! Okés?
Bólintott.
Elköszöntek. Én meg vissza mentem Kimi mellé, a kórterembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése