As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 1.

1.rész

A repülő ezúttal nem késett, ami merőben újdonságnak számított, azt figyelembe vége hogy szokás szerint egy órával a tervezett idő után szállunk le. Talán végre két év után pontos lesz a British Airways. Összeszedtem a poggyászom, és egy fogtam egy taxit, majd  pályára vitettem magam.

Az Indycar szezon harmadik futamát itt Kaliforniában, Long Beach-en rendezték. Meleg, napsütés, csajok, pezsgő, és banzáj.

Alig tett le a főbejáratnál a kocsi, máris a belépőkártyámat kerestem, és szerencsére az egyik táska aljából sikerült előhalásznom, kivettem és beálltam a sorba.

-       Szia Ami! - köszönt rám egy nagy darab néger biztonságiőr.

-       Steve! - álltam ki a sorból, és pacsiztam le vele – Hát te? Még mindig itt melózol?

-       Ahogy te is!

-       Ez már csak így van!

-       Nem olvastad az új szabályzatot?

-       Új szabályzat?

-       Igen. Ezen túl a csapatok pilótáit, és munkatársait soron kívül is beengedhetjük.

-       Szuper! Végre! - dobtam a cuccom az átvizsgáló szalagra, és hagytam hogy a fémdetektorral átnézzenek.

-       Sehol semmi. - vigyorgott.

-       Elnézést. - mosolyogtam az eddig előttem álló csoportra, az egyik pasi ismerősnek tűnt, ráadásul vissza mosolygott, csak nem tudtam hova tenni.

Csippantottam a mágneses belépőkártyával, majd a szalag végén felvettem a táskám, amikor valaki megszólatott.

-       Elnézést kisasszony!

-       Igen? - fordultam meg.

-       Aminek hívják ugye? - egy hatvanon túl lévő erős magas, még most is viszonylag jó képű ürge szólított le.

Európai német akcentus. Elmosolyodtam, ezért nem ismertek meg.

-       Igen?

-       Nem akartunk hallgatózni, de úgy tűnik Ön itt dolgozik.

-       Ez így van.

-       Hát már hogyne dolgoznak itt, ő a legcsinosabb lány a rajtrácson! - nevetett Steve.

-       Köszi. - karoltam át, és adtam az arcára egy puszit – Segítehetek valamiben?

-       Igen. Az egyik csapat meghívott minket, és meg kellene találunk őket ebben a nagy kavarodásban. - mutatott a bokszban elterülő hatalmas tömegre.

-       Nem gond. Kit keresnek?

-       Didi most komolyan egy gridgirl segítségét kéred? - szólalt meg egy ötvenes pasi karján egy csinos szőkével.

Steve már szólásra nyitotta a száját, de rákacsinottam hogy rendben van, és felkaptam a cuccom.

-       Tehát?

-       Andretti Autosport.

-       Szuper, Mario mindig az én csapatom valamelyik oldalán kap garázst. Jöjjenek.

-       Ön hol dogozik?

-       A Penskénél vagyok.

-       És maguk? Nekem úgy tűnik nem idevalósiak.

-       Hát nem. - nevetett – Európából repültünk ide.

-       Tényleg? Gondolom nem a British Airwaysel utaztak, bár a londoni járatuk ezúttal kivételesen nem késett.

-       Londonból jött?

-       Igen. Hazaugrottam pár napra, meg némi munka dolgom is akadt.

-       Fotózás?

Felnevettem.

-       Nem. Tanulás, de ez hosszú mese. - ráztam le.

Menet közben csak minden velünk szemben közlekedő második ember köszönt oda nekem,

-       Ejha! Maga népszerű lány.

-       Sokan kedvelnek igen.

-       Ami! - kiabált valaki, körbenéztem de sehol senki – Itt fenn! - integetett egy kék baseballsapkás fekete napszemüveges fiú, az egyik csapat számára kialakított étkezőteraszról.

-       Szevasz Senna! - de közben már lefelé trappolt a lépcsőn.

-       Szia!  - ölelt meg – Milyen volt a kutató munka?

-       Isteni! A Britishben felpakoltak könyvekkel, és kaptam új kutatási anyagot.

-       Megint olyan könyvek tele hieroglifákkal? - cukkolt.

-       Nem! Most múmia boncolásról kaptam.

-       Zseniális. - sóhajtott – Kávé?

-       Előbb lepakolok, ők meg- mutattam a mögöttem álló csoportra – Mariot keresik. Átkísérem őket.

-       Sziasztok! Didi! - rázott kezet az ideiglenes kísérőmmel.

-       Ismeritek egymást?

-       Igen, ők...

-       Ami! Amiiii!!!! - rohant a tömeggel szemben a kamionok közt egy hosszú szőke hajú srác a fehér-piros egyen overálunkban – Végre! - integetett – Gyere már!

-       De a...

-       Gyere a szentségit!

-       Mario nálunk van, felkísérem őket!

-       Leköteleztél te brazil! - böktem meg – Elnézést, de ha ismerik egymást, akkor rá bíznám Önöket!

-       Menj már mert Hunt leszedi a fejed!

-       Igen, Freddie stílusa még mindig elbűvölő! Elnézést még egyszer! - kiabáltam visszafelé.

Ahogy mellé értem elkapta a karom, és húzott maga után.

-       Hová cibálsz?

-       Megjöttek!

-       Ki jött meg?

-       Nem ki. hanem mi!

-       Megjöttek a kocsik?

-       Ahha. - loholt tovább.

-       Megjöttek a kocsik! - visítottam – Várj! - álltam meg – Nálam van a cuccom.

-       Ami!

-       De a cuccom!

Szembejött velünk az egyik szerelő.

-       Max! - csaptam le rá – Mennünk kell megjöttek a kicsikéink! Ugye elviszed a táskám a csapathoz?

-       El. - vette át őket – Basszus. Mi van ebben? Tégla? - kiabált utánunk.

-       Nem könyvek!

-       Gyere már!

-       Kitéped a karom!

Hírtelen megállt én meg belerohantam hátulról.

-       Mi van már?

-       Megjöttünk! - vigyorgott.

Megráztam a fejem, ez a fickó a sírba tesz.

A többi csapatnál valamelyik szerelő vagy mérnök intézte a gépátvételt, de ezt mi többnyire magunk csináltuk.  Ilyenkor átnéztük az autónkat amit az amerikai szövetség versenyhelyszínről versenyhelyszínre szállított, hogy két futam között rendben utaztak e, összeszedte e valamilyen sérülést, esetleg valami tönkrement e bennük.

Az új szigorú szabályok szerint, a kockás zászló után, következett egy vizsgálat, mi szerint a kocsiban semmi illegális nem volt a futam alatt – benzin, alkatrész stb. -, aztán ha minden klappolt, akkor konténerekbe rakták és vitték a következő helyszínre. Ott a csapatok átvették, megszerelték, átszerelték amit kellett, aztán a futam végén megint a szövetség pakolta össze a gépeket, és vitte. A felszerelés,alkatrészek, technikai személyzet szállítása pedig a csapatokat terhelte.

Így elvileg a versenyhétvégei ellenőrzések miatt is kevesebb simliskedés akadt, mint régen, a lebukás akár teljes szezonos eltiltással is járhatott.

Leemelték az autókat, beültünk átnéztük az egészet, lent, fent, kint bent, majd ráhajtottunk a szállító rámpára, ami előtt egy targonca állt.

-       Na?

-       Úgy tűnik rendben? Nálad?

-       Egy kisebb puklit találtam, de nem vészes.

-        Akkor jó. - indultunk el a csapatkamion felé.

-       Látom megint Sennával haverkodsz! Nem találsz jobb ágymelegítőt?

-       Freddie, tudod hogy nekem van valakim Angliában. Bruno csak haver.

-       Mert vele lehet beszélgetni!

-       Nem én tehetek róla, hogy veled, a csajokon, kocsikon, és a rockzenén kívül másról nem lehet beszélni. - csörtettünk át a fölszinti részen.

-       Velem ebédelsz?

-       Igen, te tulok. - karoltam át – Mesélj, hogy telt ez a két hét?

-       Szarul! Zoéval összevesztünk.

-       Megint?

-       Igen, megint! Eddie megint kavar! - morogta és közben felment egy csigalépcsőn, hogy a csapat számára kialakított teraszra jussuk.

-       Sajnálom. - veregettem meg a vállát.

-       Ráadásul Roxy is felhívott.

-       Roxy? Nem emlékszem Roxyra az elmúlt három évből mióta ismerlek.....

-       Roxy a féltesóm.

-       Van tesód?

-       Csak félig az! Apám balkézről született drogos lánya! - csattant fel.

-       Várj. - ültem le – Lassabban és elölről.

-       Apámnak volt egy rakat nője, de az egyiktől a születésem után lett egy lánya. Az anyja valami drogos kurva volt, és apámra sózta a gyereket, akiről mint kiderült tényleg az övé. Nagyapa nevelte, miután a csaj végigjárta az összes rokont, meg nevelőintézetet!  A vagyon fele az övé, mert apám elismerte törvényes gyerekének!

-       Tehát van egy tesód. - szögeztem le – Nem meséltél róla még soha.

-       A csapattársam vagy nem a pszichológusom!

-       Néha mindkettő, ha nem tévedek. - sóhajtottam fel.

Mérgesen pillantott rám.

-       És mit akar Roxy?

-       Hogy kísérjem az oltár elé! - fakadt ki.

-       Hogy vedd el????

-       Néha annyira hülye vagy! Azt akarj ahogy adjam férjhez!

-       Szuper, akkor ha ennyire nem csíped, le van a gond.

-       Jézusom!

-       Most mit mondtam? - tártam szét a karom.

-       Azt Ami – adott egy puszit a nyakamra Bruno, aki mellénk ült – hogy Roxy ahhoz az Eddiehez megy hozzá, aki annak a Zoénak az apja ,akivel Freddie kavar fusiban.

-       Kösz a helyzetjelentést veszteském! Amúgy Zoét nem zavarná, de nem értem miért örül neki hogy a mostoha anyja alig pár évvel idősebb mint ő!

Érdeklődve néztem rájuk.

-       Lecsaptam a kezéről Zoét!

-       Miért nem veritek el egymást és lapozunk? - sóhajtottam fel.

-       Már megvolt...- dünnyögte Senna.

-       Ahha, és még két menet hátra van, ahogy látom.

-       Amúgy meg ne izgulj Hunt, Ami kísérte be őket az előbb. - nyúlt el lazán Bruno.

-       Hagyj a hülyeségeiddel jó?! Dugulj be!

-       Várj, én tényleg bekísértem egy kompániát, akik Mariohoz mentek.

-       És Eddie és Zoé is ott volt? Meg Roxy is?

-       Egyiket se ismerem szivi. Azt se tudom milyen Zoé, milyen Eddie az aki már fél éve kavarja körülötted a vizet, mert még egy képet se mutattál róluk soha!

-       Te még nem tudtad hogy Irvine lányával jár? - röhögött Bruno.

-       Irvine? - néztem Freddire döbbenten.

-       Jézusom! Autóversenyző volt a Ferrarinál a Forma 1-ben!

-       Tudom kicsoda Irvine, de te az ő lányával jársz?! Basszus! Hát az ember téged felnégyel.

-       Látom érted a lényeget, ráadásul mióta szakított velem Zoé Hunt miatt, Eddie még inkább nem csípi! - nevetett a brazil.

-       Jól szórakozol te bunkó? - néztem végig rajta lesajnálóan.

-       Ami ne már, csak...

-       Nem érdekel a nyomorod! Az egy dolog hogy Hunt olyan amilyen, ezt már megszoktam. De te nem voltál eddig ilyen ősbunkó, úgyhogy térj vissza a légkörből te elszállt marha de sürgősen! -  osztottam ki.

-       Most lett jó a műsor! - csapott vigyorogva Freddie az asztalra.

-       Kuss!

-       Oké, oké, befogtam.

-       Te akkor rokonok lesztek Eddievel?

-       Nem leszünk! Roxy nem mehet hozzá, egy öregemberhez!

-       Gondolom Eddie meg azt gondolja hogy Zoé meg nem mehet hozzá egy szoknyapecérhez. Remek kis család ez. - sóhajtottam fel.

-       Szerinted mit csináljak?

-       Tőlem kérsz tanácsot Hunt?

-       Te vagy a legokosabb köztünk.

-       Jesszus! Freddie nézd, ha neked sem szólhatnak bele hogy kit szeress, akkor te sem szólhatsz bele Roxy életébe, és ha jól látom eddig nem is tetted, akkor most mit játszod meg magad? Ha nem érdekelt, él e vagy hal e, akkor most mit vergődsz? Végül is lehetne rosszabb is nem? Mehetne egy drogoshoz, vagy lánykereskedőhöz is. Ha innen nézzük Irvine nem is olyan rossz.

-       Megnyugtattál!

-       Ne tőlem várd az isteni csodát. A lényeg hogy ha tényleg ők azok, akkor lehetőleg ne akadj ki, és ne húzd fel magad oké? Nem kell a botrány. Nyugi.

-       Te könnyen beszélsz....

-       Na jó. - álltam fel – Sétálok. Addig hűtsd le magad, vagy menjetek ökölre a brazillal.

-       Most tényleg itt hagysz?

Freddie nőjj fel végre. - azzal tényleg otthagytam