As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 2.

2.rész

Tettem egy kört, és amikor már meguntam hogy mindenki engem üdvözöl, beültem a Ganssi Racinghez.

Kértem egy kávét, szó nélkül megkaptam, tudták hogy Bruno jó haverom.

Alig tettem bele a feketébe a cukrot, máris leült mellém valaki.

-       Azt hittem én hívlak meg.

-       A te csapatod ez ugyanaz. Látom otthagytad Huntot.

-       Már untam. És?  A nagy őt láttad a szünetben?

-       A párom? Igen. Pár napot együttöltöttünk.

-       Londonban?

-       Igen.

-       Ott is dolgozik?

-       Nem unod még?

-       Évek óta ismerlek, akárcsak Freddie, de te sem mutattál soha egy képet erről a srácról. Azt tudjuk hogy van, meg talán a felesége vagy mert gyűrűt hordasz, de semmi más. Kicsit ködös a pasi nem?

-       Nem teregetem ki a magánéletem. Ha itt vagyok, akkor a teamemmel vagyok, meg Hunttal, mert ő a csapattársam. Meg veled mert kedvellek. De ha otthon vagyok, akkor vele vagyok, és nincs munka, sem autók.

-        Már mondtad. - piszkálta az asztalt.

-       Zavar hogy nem mondom el?

-       Nem. Nem ez.

-       Akkor?

-       Azok akiket kísértél...

-       Mi van velük?

-       Forma 1-esek. Az egyik tényleg Irvine volt, meg a lánya, és Hunt huga, meg két csapatvezető és egy tulaj.

-       Visszavágysz?

-       Itt jó a társaság, de a pénz meg a lehetőség náluk van.

-       Szóval igen.

-       De nem tudom miért jöttek, vagy inkább kiért. Akkor szoktak így előkerülni ha vérfrissítést akarnak.

-       Értem.

-       Hát itt most sok embernek van fix szerződése.

-       Nehogy azt hidd. - vágta magát hátra a székben.

-       Miért?

-       Kivásárolják kilóra aki kell nekik.

-       Egyéb önsajnálati panasz?

-       Csak tudom hogy nem engem visznek és bosszant.

-       Akkor tegyél róla hogy téged vigyenek.

-       Megbuktam kétszer is. Lotus, és Williams, dereng?

-       Dereng.

-       Elástam magam.

-       Akkor élvezd az életet itt, eddig egész jól ment nem?

-       De. - mosolyodott el.

-       Miért nem nézel át Tonyhoz. Kanaannál mindig buli van.

-       Láttam őket pókereznek.

-       Akkor menj szállj be. Egy kis pasi délután majd helyre tesz.

-       Kösz. - állt fel, ás adott egy puszit – Tündér vagy.

-       Nőnek a szárnyaim.

-       Ami!

-       Hm? - fordultam utána.

-       Örülnék ha mindig a barátom lennél.

-       Én is. - egymásra mosolyogtunk.

-       Vacsi?

-       Oké. - azzal lelépett.

Visszaindultam a bokszunkba, hogy megnézzem a szerelők csináltak e már valamit az autón, amikor valaki megint nekem kiabált.

-       Ami! Ami! - integetett Mario a földszinti ebédlő ablakán -  Már be se köszönsz kislány?

Feltrappoltam azon a pár fok lépcsőn, és benyitottam az üvegajtón.

-       Szép napot! - mosolyogtam rá.

-       Már az is! - jött elém, és kaptam egy nagy ölelést.

-       Merre jártál?

-       Sennával dumáltunk.

-       És Hunt? - terelt egy nagy asztalhoz, a ahol a korábbi kíséretem ült, nyolc ember.

-       Ismered nem?

-       Mint a rossz pénzt. Az apja se volt piskóta – húzta ki az egyik széket hogy üljek le – de ez a fiú...

-       Hello. - köszöntem miközben leültem – Már megint a régi nóta.

-       Régi?

-       Mario! De most komolyan, ki a fenét érdekel az apja, meghalt eltemettük kész, Freddie van itt, nem az ősei. - tettem keresztbe a kezem magam előtt, majd hátradőltem.

-       De hát...

-       Miért a te unokád esetében szóba kerül a nagypapa? Vagy a fiad eredménye? Ne légy nevetséges. Ha ott tudnak elvonatkoztatni, akkor Freddienél is. Fárasztó ez a lemez. –sóhajtottam fel színpadiasan.

-       Feladom, veled nem lehet vitázni! - tárta szét a karját.

-       Akkor ne tedd, de kínálj meg egy szelet sütivel, és teával. Az nálatok mindig jó.

Felnevetett.

-       És milyen volt Angliában?

-       Esős.

-       A dolgozat?

-       Halad. Lassan kész. Bár még kell pár könyv, és valami a végére.

-       Még mindig azok a hullák? - kacagott.

-       Hullák? - nézett rám döbbenten a korábban Didi néven említett pasi.

-       Nem. Szerintem ha azt mondanám, hogy Afrika, akkor ennél az asztalnál mindenkinek a Dakar jutna eszébe és  nem Egyiptom. - sóhajtottam fel.

-       Múmiákról van szó? - érdeklődött udvariasan egy barnahajú kék szemű, jó vágású angol, aki már korábban is ismerősnek találtam.

-       Köszönöm! - nyújtottam kezet, döbbenten elfogadta és megráztam – Legalább valaki nem csak alkatrészekben, tervrajzokban, és autókban tud gondolkodni.

-       Az egyiptomiak is készítettek terveket a piramisok alagútjaihoz nem? - érdeklődött egy másik kopaszodó angol.

-       Maga mérnök ugye? - néztem rá fájdalmasan.

Nevetést hullámzott végig a társaságon.

-       Igen az. Honnan tudta? - kérdezte.

-       Csak azok tudnak ilyet kérdezni, csak tervrajzokban és modellekben tudnak létezni. - sóhajtottam fel.

-       A lényegre tapintott – nevetett a  másik angol– Adrian is ilyen.

-       Bocs – nyújtottam neki is kezet – de kicsit nehezen viselem azokat akik nem tudna kilépni a tervezőasztal mögül.

-       Én kiszoktam, bár még mindig kőkorszaki eszközökkel tervezek.

-       Vésővel, kalapáccsal, kőtáblára mint a Frédi és Béniben? - nevettem fel  ahogy a többiek is.– Bocs. Tényleg bocs.

-       Jó poén volt. De valahogy úgy.

-       És Huntnak mi baja volt már megint?  -  érdeklődött az őszes ötvenes, akinek most a balján ült a csinos szőke.

-       Szokásos.

-       Bővebben?

Közben kihozták a teát, és az almás sütit, amiből egy falatot villára tűztem.

-       A családja, meg valami lány.

-       Család? Nincs is családja!

-       Van valami húga. - ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból.

-       Milyen húga?

-       Mit tudom én? Mi vagyok én lexikon? Ha annyira érdekel kérdezd meg tőle te!

-       Csak mert eddig nem emlegetett tesót.... - dünnyögte Mario.

-       Az ő családja, az ő dolga. Nekem elég bajom van a sajátommal, a dogámmal, meg a csapatommal.

-       Meg az állandó repdeséssel.

-       Ne is mond! Két év óta először jött pontosan a londoni járat.

-       Londonból jött? - érdeklődött Adrian.

-       Igen, a Britishben voltam kutatni.

-       A múmiák? - cukkolt a másik angol.

-       Ööööö – mutattam rá.

-       Christian. - segített ki.

-       Christian igen. A múmiák miatt. Remek kutatási terület.

-       Csak nem értem hogy kapcsolódik az Indycarhoz.

-       Sehogy. Csak az egyetem után ezt tűnt logikusnak.

-       Egyetem? - vágott közben Didi.

-       Igen, a történész diploma utána beajánlottak a doktori képzésbe, és ahhoz kell. Ez csak szórakozás. - mutattam körbe.

-       Ahhoz képest remekül csinálod. - mosolygott Mario.

-       Igen, nem rossz egy gridgirltől. - vigyorgott az ötvenes őszes.

Erre Marioból kitört nevetés, a térdét csapkodta annyira kacagott.

-       Eddie, most aztán jól bemutatkoztál. - hahotázott tovább.

-       Miért? - szólalt meg a szőke lány.

-       Mert nem girdgirl, azért!

-       De hát maga mondta hogy az. - vágott közbe Didi.

-       Én nem mondtam ilyet. A bejáratnál egyik őr megjegyezte hogy én vagyok a legcsinosabb a rajtrácson! - kacsintottam az amerikaira.

-       Akkor már értem! Hát mellé lőttetek! Bár rajtrácscicának se lenne rossz, de Ami, Hunt csapattársa a Penskénél, már kétszer nyerte meg az Indyt, és az Indy 500-at! - nevetett  - Náluk már élő legenda, és bárki tudja hogy kicsoda Amira Hawk.

-       Elnézést kérünk kisasszony. - mondta Didi.

-       El van nézve.

-       Én azt hittem azért valamennyire ismeritek egymást. - nevetett az öreg.

-       Hát kb. annyira hogy idekísértem őket.

-       Na akkor, emberek Ami Hawk. Ami: ő Stefano Domenicali a Ferrari csapatfőnöke a Forma 1-ben, Eddie Irvine a menedzser, korábban F1-es pilóta, a kedvese Roxy Hunt, és Eddie lány Zoé. A  Red Bull tulajdonosa Dietrich Mateshitz, de mindenkinek csak Didi, a Toro Rosso csapatfőnöke Gerhard Berger korábbi Ferrari versenyző, Adrian Newey a Red Bull főtervezője, és végül Christian Horner a Red Bull csapatfőnöke.

Hát persze, Horner... És eszembe is jutott az a régi fotó amin szerepelt.

Mindenkivel kezet ráztam.

-       Szóval te vagy Freddie csapattársa....

-       Te meg a hugica-..

-       Nem mondott semmit?

-       Roxy! - szólt rá Eddie.

-       Nagyon pipa, és Senna is bosszantotta de majd lehiggad. – legyintettem.

-       Vagy nem! - nevetett Mario.

-       Ha nem és megint miatta kapunk bűntetést, akkor majd megnézheti magát! Már kezdem unni hogy a Hunt cirkusz miatt szívunk! Két verseny két büntetés, az ő hülyesége miatt! Mert a kék zászlót nem képes figyelembe venni!

Erre Roxyból kitört a nevetés.

-       Látom te is versenyzel, és nálad sem dereng a szabálykönyv igaz?

-       Hát nem. - mosolygott.

-       Tegyél meg egy szívességet, ne versenyezz te is ebben a szériában, épp elég egy Hunt aki rommá töri a fél mezőnyt, és büntetnek miatta, nem kell még egy.

-       Eszem ágában sincs. - emelte fel a kezét.

-       Helyes! Elég bajom van nekem a bátyáddal így is!

-       Ami! Ami!

-       Jaj ne, már megint! Bocs. - kihajoltam az ablakon – Ég a boksz főnök?

-       Hunt éppen a szerelőkkel balhézik! - kiabált be a Penske.

-       Te vagy a csapatvezető Roger!

-       De rád hallgat, gyere már! Bocs Mario! - erre az öreg válaszul csak intett.

-       Na mentem, mielőtt kitör egy még nagyobb homokvihar. - álltam fel.

-       Vigyázzon a gyilkos múmiákkal. - cukkolt Horner egy pofátlanul szemtelen mosoly kíséretében.

-       Majd iszom Red Bullt az szárnyakat ad, és elrepülök. - vigyorogtam vissza.

-       Jó riposzt.

-       Tudom. - kacsintottam rá – Tovább szép napot mindenkinek!

-       Vacsora? - kiabált utánam Mario – Sennának ígértem, de majd holnap. Na pá! - azzal leléptem.