Freddie vizes hajjal került elő
újra.
-
Húzzak el?
-
Hogy? - néztem rá kábán.
-
Lépjek le? Vagy... -tárta szét a karját.
-
Szerintem tök mindegy. Horner nem az a fajta aki
verekedni fog. Pláne értem nem, az Eddie stílusa.
-
Szóval tipikus angol.
Sokatmondó pillantást vetettem rá.
Kopogtak.
-
Kinyitom.
Kisétáltam az erkélyre, és néztem a
várost.
Mennyivel könnyebb lenne az
egyszerű emberekhez tartozni, egyszerű igényekkel, vágyakkal, távol mindentől.
-
Hol van? - halottam egy éles hangot, tudtam,
hogy Didi az.
Megfordultam, és kedvenc csapat
tulajdonosom éppen végigcsörtetett a
lakosztályon. Horner megállt a háttérben.
-
Beszélni akarok veled! - mennydörögte.
-
Én meg fel akarok mondani. - szögeztem le
nyugodtan.
-
Tessék?
-
Horner nem mondta? - néztem ki oldalra Chrisre –
Már neki is említettem.
-
Frászt!
-
Remek. -azzal elsétáltam mellette.
-
Mi ez
szarság? - kiabálta, újra kopogtak.
-
Semmi. Felmondtam. Egyébként sem hiteles a
szerződésem.
-
Hogy mi?
-
Kérdezd őt. - böktem Chrisre.
Ezt a pillanatot választotta
Berger, és Eddie hogy Hunt nyomában belépjenek.
-
Nem értem miről beszél. - válaszolt fapofával.
-
Ilyenkor szeretnélek megütni. - vágtam oda.
-
Remek a probléma megoldó képességed.
-
Seggfej vagy, de ez nem újdonság.
-
Gyerekek. -szólt közbe az osztrák.
-
Maradj ki ebből! - mutattam rá.
-
De én csak...
-
Maradj ki Berger!
-
Jól van. - tartotta fel megadóan a kezét.
-
Te meg – fordultam Dietrich felé – csak hogy
tud, a kedvenc csapatfőnököd még nem íratta alá velem a szerződésem.
-
Hogy mi? - ordította és azonnal Chris felé
fordult – Ez igaz?
-
Igen...
-
Hogy lehettél ekkor idióta?
Elégedetten vigyorogtam miközben az
angol éppen faszolt.
-
Ezt máris orvosoljuk. - nézett rám Mateschitz.
-
Nem. Én ugyan semmit nem írok alá.
-
Ne érdekeljen Horner, velem és a csapattal szerződsz!
-
De vele is dolgoznom kell!
-
Nem kell!
-
Miért te ülsz fel a pittre, és majd te
dirigálsz?
-
Nem! Majd Berger!
-
Tessék?
-
Didi felvett mint csapatfőnököt.... - bökte ki
Berger.
-
Igen? - fordultunk Chrissel egyszerre Didi felé.
-
Igen. Jobb ha beletörődsz! Már nem te vagy a
főnök!-vetett az angolra egy semmitmondó pillantást.
-
Szóval kirúgsz!
-
Nem. Berger beosztottja leszel. Emlékeztetnélek
rá, hogy benne van a szerződésedben,
hülye vagy ha azt hitted nem teszem meg.
Le kellett ülnöm.
-
Te lefokoztad? -
hitetlenkedtem.
-
Igen! Az utóbbi időben nem dolgozott
megfelelően, megválni természetesen nem akarunk tőled Chris, de úgy vélem
Gerhard hatékonyabb főnök lesz mint te.
Freddie nem győzte a kezét a száj
elé tenni, hogy leplezze az önelégült vigyorát.
-
De Didi!
-
Eddie! Neked ebbe nincs beleszólásod!
-
Berger a csapatom tagja!
-
Nem Berger velem állt szerződésben, és nem
veled, de mivel átvetted a céget új szerződéseket kell kötnöd! A Red Bullban
pedig csak öt százalékod van, ami semmilyen kérdésben való döntésben nem tesz
jogosulttá!
Egy pillanatra megállt az élet a
szobában.
-
Tehát Niki! Christian már nem csapatvezető.
Berger az új főnök, és természetesen megválogathatod kivel akarsz dolgozni, bár
úgy gondolom a csapat többi tagjával remekül kijöttél eddig. A fizetésed természetesen
az amiről már korábban is beszéltünk. Hajlandó vagy aláírni a szerződést?
-
Mibe van beleszólásom?
-
Menedzsment kivételével mindenbe, az autóba, a
csapattársadba, ami akarsz.
Oldalra pillantottam az angol arca
falfehér lett a rémülettől, teljesen ledöbbent.
-
De Dietrich. - próbálkozott be.
-
Horner! Neked itt már nincs szavad!Úgyhogy tudd
hol a helyed, ha maradni akarsz! -felém fordult – Tehát?
-
Elengednéd Vettelt ha én azt kérném?
-
Dietrich!
-
Még egy szó Horner és tényleg repülsz! - rám
pillantott – Láttam mire vagy képes. Mind láttuk. Csapatot építettél magad
köré, a srácok bíznak benned, egyedül vittél mindent a hátadon hetekig, és nem
volt hiba a munkádban. Ha szezonkezdés előtt Vettelt meneszteni akarod, akkor
megteszem, de nem örülök neki.
Christian lépett egyet előre.
-
De Didi! - konrázott Irvine.
-
Kuss! - intette le.
Remekül mulattam.
-
Amíg nem nekem kell vízhordónak lennem mögötte,
addig nem zavar hogy a csapatnál van. Rendes srác, de én nem vagyok Webber, nem
fogom segíteni, és nem fogok asszisztálni az újabb vb címéhez!
-
Ezt nem is várom el. Ha Sebastian maradni akar,
akkor küzdenie kell a helyéért jövőre.
-
Örülök, hogy így látod. Ebben az esetben viszont
aláírom a szerződést.
-
Mertem remélni.- morogta és kezet fogtunk.
Amikor elmentek, még mindig hitetlenül
néztem magam elé.
-
Csak jó munkát végeztél, ha kitúrtad Hornert. -
ült fel az egyik komódra Freddie.
-
Azt hittem én repülök.
-
Tévedtél. -vigyorgott.
-
Szerencsét hoztál nekem.-cukkoltam.
-
Tudom. Ha láttad volna hogy nézett rám Chris,
mikor ajtót nyitottam. Meg akart ölni.
-
Szemmel vert?
-
Áh. -legyintett – Az egy hülye. - kászálódott
le, és átölelt.
-
Visszamegyek a szállóba.
-
Le vagyok pattintva? - viccelődött.
-
Hosszú napom volt.
-
Veled zajlik az élet.- átöleltem és a vállába
fúrtam az arcom.
-
Maradhatsz is.
Nagyot sóhajtottam.
-
No?
-
Rendes srác vagy.
-
És?
-
Semmi. - mosolyodtam el.
-
Nem vagyok észlény, tudom én. De a kocsikhoz
értek, meg egy kicsit a csajokhoz is.
-
Kár hogy Zoét szereted, én meg most kászálódom
ki egy kapcsolatból...
-
Az a lány sosem lesz az enyém.
-
Félsz Eddietől?
-
Nem. Attól hogy választás elé kényszeríti Zoét.
-
A család és a pasi... Nehéz ügy... Egyébként
lenne mit keresned?
Halvány mosoly volt a válasz.
-
Értem.
-
Ujjá kéne születnem hogy megfeleljek Irvine
igényeinek.
-
Valami ügyvédet akar a lányának minimum mi?
-
Hát nekem se diplomám, se végezettségem, mércén
aluli vagyok.
-
Szerinte?
-
Kedvel, de tűzifát csinálna belőlem, ha
próbálkoznék Zoénál. Én se akarnék egy ilyen lumpot a lányomnak.
Átöleltem.
-
Ugyan már...
-
El vagyunk cseszve mindannyian...
-
Ennyi lelki sérültet egy rakáson..
Felnevetett.
-
Azért ne dobd ki a számom.
-
Kedvellek Hunt. - mosolyogtam rá.
-
Egyforma fából faragtak minket.
-
Igen. - böktem meg.
-
Remélem még találkozunk.
-
Ki tudja. De örülnék neki.
A városban autókáztam pár órát,
majd fáradtan nyitottam ki a Parkban lévő lakosztályom szobáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése