Days of Thunder - Mint a villám 36.

36.rész

-        Kitalálom. Annak a Huntnak a fia?

-        Igen. -vigyorodott el.

-        Nem is tudtam, hogy apádnak volt családja? - kecmeregtem ki az ágyból.

-        Sokszor elfelejtette... - vágott egy grimaszt.

-        Nézd... -tekertem magam a lepedőbe – Nagy gond lenne ha...

-        Igen? Ne verjem nagy dobra?

-        Mit?

-        A tegnap estét. -nyúlt el flegmán az ágyon.

-        Tőlem ki is írhatod twitterre. Sőt modellt is állok egy pucér képhez. Arra gondoltam, letusolhatnék e esetleg. - néztem rá a vállam fölött útban a fürdőbe.

Felnevetett.

-        Morci vagy Horcira?

-        Zavar?

-        Nem. -nevetett tovább – De ha kiposztollak, elevenen szed szét Didi.

-        Ne mond hogy érdekel Mateschitz?

-        Nem érdekel, én rád értettem.

-        Szard le! Engem se érdekel. Nem az ő gondja ha a csapatfőnöke lekvár, hogy megtartsa a csaját!

-        Amúgy mennyire puhapöcs?

-        Csöpögősen romantikus, Eddie jobb numera.

Freddie úgy nevetett, hogy leesett az ágyról.

-        Megvolt neked Irvine?

-        Én inkább úgy mondanám, én neki. Mindegy, az egy barom!

-        Áááááááá. Eddie már nem olyan mint fénykorában. Őt vadásszák, nem ő a csajokat.

-        Látom közelről ismered.

-        Te közelebbről. - vigyorgott miközben feltápászkodott.

-        Szóval?

-        Ööööö. -körbe nézett, ki csörtetett a szobából, majd vissza, kezében lengetve az iphone-ját.

Ledobtam a takarót.

-        Tudsz róla hogy válóok vagy?

-        Nem, de láthatóan a zászlórúd tiszteleg előttem. - néztem rá gúnyolódva, majd a tekintetem lejjebb vándorolt a testén.

-        A jó nők mindig megdobogtatják a szívem.-vigyorgott.

-        Szerintem inkább más testrészed.

-        De most komolyan. Ha ezt kiposztolom, abból nagy balhé lesz.

-        Érdekel?

-        Téged nem érdekel?

-        Lássuk csak? - gondolkodtam el – Nem. Mert Horner éppen Tamarát fekteti.

-        Igen?

-        Igen.

-        Szívesebben ölelgetnélek.

-        Akkor állítsd be, és gyere. - nyújtottam felé a karom.

Az asztalra tette a mobilt, és kitámasztotta, majd beállította sorozatfelvételre.

Felkapta a takarót, belecsavart mindkettőnket, aztán ölelgetett, csókolgatta a nyakam, és hozzám bújt. Egészen bele melegedtünk.

-        Megvannak a képek.

-        Ahha. - csókolt meg újra.

Egy szenvedélyes órával később, éppen a mellkasán feküdtem, amikor csörgött a telefonom.

Tudtam, hogy Christian az, ez a csengés rá volt beállítva.

Kibotorkáltam a másik szobába, felvettem, de kiesett a kezemből.

-        Basszus.-morogtam – Igen?

-        Hol a pokolban vagy?

-        Mert?

-        Azért mert a gyárban lenne a helyed! Két megbeszélésről maradtál le, a fiúk pedig nem tudják a dolgukat, mert elmaradt a reggeli meeting! Épp elég nagy a felfordulás így is, nem hiányzik a hisztid!

-        Te vagy a csapatfőnök, én csak egy pilóta vagyok. - sóhajtottam fel.

-        Azonnal gyere be vagy kirúglak! Negyed órád van!

-        A város másik végén vagyok, és most keltem fel. - vettem lazára.

-        Tudom hogy a Parkban laksz!

-        Látom jól értesültél! Bár ott lakom, de nem vagyok ott.

-        Brunonál vagy?

Kibújt a szög a zsákból.

-         És ha igen?

Nem jött válasz.

-        Ha bejössz megbeszéljünk! Mikorra várhatlak?

-        Te? Semmikorra.

-        Még a főnököd vagyok! - dörrent rám.

-        Tudod mit? Tedd meg! Gyerünk! Rúgj ki! Vagy ha nem kapom meg a leveled, akkor holnap az asztalodon lesz a felmondásom! Válassz! -közöltem élesen, és gúnyosan.

-        Most játszod a sértett dívát? - tapogatózott.

-        Nem.

Hosszabb csönd következett.

Éltem a gyanúval, hogy nagyokat nyelt, és próbálta visszaszerezni a higgadtságát.

-        Később lesz egy megbeszélés, az új kocsival kapcsolatban. Ez téged is érint.

-        Felmondtam.

-        Nem mondtál fel, és én nem rúgtalak ki. Had ne kelljen könyörögnöm! - nyomatékosította a végét.

-        Te sosem fogsz könyörögni! Pláne nekem nem!

-        Nem fogok veled telefonon veszekedni!

Elegem lett a tökéletes angol lelkéből.

-        Nem, mert neked élőben jobban megy! Szevasz!

-        Látom alakul a békülés - ült le mellém Hunt.

-        Feltétlenül. Estére már az oltár előtt leszünk.

-        Ezek után nem! -  tartotta elém az iphon-et.

A képek fent voltak az egyik közösségi oldal és a twitter site-ján.

-        Jó képek....

-        Dühös vagy?

-        Nem. De már nem érdekel a reakciója. Úgyse lehet kibuktatni azt a barmot. Így nem izgalmas.

-        Jelenetet vártál?

-        Hát valamit ha már hívott, de semmi. Sótlan!

Átölelt, de leráztam magamról.

-        Letusolok. - azzal otthagytam.

Fél órával később egy fürdőköpenyben szedegettem össze a ruháimat, amikor Hunt megfogta a kezem.

-        Nem kell vigasz.

-        Tudom, az már megvolt. Amit áztattad magad, hívott Horner.

-        Igen? Ilyen jóban vagytok?

-        Laudától megtudta a számom. Niki szerint paprikás hangulatban hívta és kikövetelte.

-        Mit akart?

-        Hát abból amit a nyakamba zúdított, a lényeg a lejáratás, a Red Bull, a felmondás, az idióták, és a végeztem vele, volt a lényeg. - vakarta a fejét.

Felnevettem.

-        Igen?

-        Semmi. Csak annyira...

-        Igen?

-        Őszinte és lényegre törő vagy.

-        Ez baj?

-        Nem. - ráztam meg a fejem – Ez jó. Régen találkoztam ilyen emberrel.

-        Legalább valakinek bejön.

-        Van akinek nem?

-        Van.

-        Neve is van?

-        Zoé. -rántotta meg a vállát.

-        Ugye nem Eddie lánya?

-        De.

-        Óóóó. -ültem le – És? Te és...?

-        Nem! Nem! Nem dehogy! -nevetett – Eddie széttépne! De ez hétpecsétes titok érted!?

-        Akkor én miért is tudok róla?

-        Mert te meg Hornert szereted, csak az egy idióta! És mert úgysem mondod el senkinek. Nem vagy az fajta.

-        Zseniális meglátás. Fél éjszaka után.

-        Felöltözöm... -sóhajtott.

Bólogattam.

Fáradtan néztem ki az ablakon, és élveztem a vihar előtti csöndet.