Days of Thunder - Mint a villám 42.

42.rész

Beszálltam a taxiba amikor csörgött a mobilom.

-       Hol vagy?

-       Hornernél voltam Gerhard.

-       Hogy hol? - ordított a kagylóba.

-       Nyugi, éppen nő volt nála.

-       Mi???? - recsegett a vonal, majd Moni hangját hallottam – Mi történt?

-       Hosszú. Majd holnap jó? Pocsék éjszakám volt. - törölgettem a könnyeimet.

-       Bántott?

-       Nem.... Szar kedvem van.

-       Hallom... Átjössz?

-       A pasid kiáll az összes vallásából, ha megint zargatni foglak titeket. - cukkoltam.

-       Túl teszi magát rajta.

-       Inkább nem. Lefekszem, van már pár óra az éjszakából.

-       Amúgy sem alszunk, itt van az ír! - dünnyögte.

-       Kösz! Igazán kedves vagy! - hallottam Eddie paprikás hangját.

-       Jézus! - nyögtem – Pláne nem megyek! Szevasz! - és letettem.

Olyan idegállapotban voltam, hogy vagy megölöm az ír fenegyereket, vagy a nyakába borulok amiért megszabadított az angoltól. Nem tudtam eldönteni melyik erősebb.

A hallban beleütköztem Huntba.

-       Hát te? - érdeklődött jókedvűen.

-       Ezt én is kérdezhetném.

-       Holnap én ülök a Toroban. - vigyorgott tovább.

-       Hogy hogy?

Megrántotta a vállát.

-       Nem 'tom. Valami gond volt Pickkel.

-       Szuper! - azzal a lift felé mentem.

-       Hé! - ért utol – Mi mióta is vagyunk haragban?

-       Nem vagyunk, csak Horner... Mindegy...

-       Úgy tudtam az esküvőt szervezitek. - vakarta meg a fejét.

-       Az három hónapja volt tökfej!

-       És akkor nem lesz esküvő?

-       Hunt! -toporzékoltam – Nem! Kiadta a csapatot Ronnak!

-       Azt hallottam! -legyintett.

-       Freddie, ennyire nem lehetsz szőke!

-       Az hogy a Red Bullal kicseszett, szerintem kettőtöket nem érint.

-       De érint.

-       Pedig nem kéne. - piszkálta a díszítést a gombok körül.

-       Neked nem tök mindegy?

-       Nekem igen, és neked? Láthatóan nem! - cukkolt.

-       Amúgy meg éppen csajozott!

-       Horner? - kiabálta – Ne mááár! Az a szent ember?!

-       Jézusom! - döntöttem a fejem a falnak – Hirdetőt ne adjak?

De már úgy nevetett hogy bele görnyedt, aztán átkarolt, és betuszkolt a liftbe.

-       El kell  mesélned! - ölelt át.

-       Hát hogyne!

-       Na! - csókolt a nyakamba.

-       És a csajod?

-       Az nincs! Éppen kettő közt vagyok. - morogta.

-       Hülye! - löktem meg.

-       Szeretem a szado-mazo szexet.- vigyorgott.

-       Fáradt vagyok... Komolyan... De ha holnap még áll az ….

-       Áll, hát hogyne állna....-kacsintott, és magához szorított.

A fejem a mellkasának döntöttem.

-       Idióta.

-       Ezért szeretsz...

Egymást karolva léptünk ki a liftből, a szobám felé vettük az irányt, befordultunk a sarkon, és

éppen azt láttuk, hogy Horner eszeveszettül veri az ajtóm, és a fürdőköpenyes Bergerrel pöröl.

Gyorsan visszasoroltam a fal mögé.

-       Mint a házasok! - kuncogott Freddie.

-       Nem akarok beszélni velük.

-       Én igen! - indult el feléjük,

-       Ne! -suttogtam, de hiába kaptam utána, már otthagyott.

-       Sziasztok! Népszerű a csaj látom! - röhögött Freddie.

-       Mit keresel itt te rohadék? - támadt neki Chris.

-       A Toronál tesztel. - sóhajtott fel Berger.

-       Ez!

-       Igen! Didi szerint is remek lehetőség.

-       Látod Horner, savanyú a szőlő! Amúgy meg – vette elő a szoba kulcsom, ami gőzöm sincs hogy került hozzá  – csak a liba cuccaiért jöttem, nálam dekkol!

A következő pillanatban Freddie elterült a földön.

-       Baszd meg Horner! - fogta a vérző orrát Hunt.

-       Ne merj még egyszer ilyen hangol beszélni róla a jelenlétemben! -  azzal otthagyta az elképedt osztrákot, és a vérző orrú honfitársát.

A falnak préseltem magam, nem vett észre, de amikor elvágtatott mellettem és megnyomta a lift hívót mégis megszólalt.

-       Élvezted a műsort? -kérdezte élesen.

-       Nem....

-       Kár. Holnap biztos címlapon lesz! - beszállt.

-       Nem tudom hogy került hozzá a kulcsom! - fogtam meg az ajtót.

-       Van egy két tippem! - nyomkodta idegesen a gombokat.

-       Nem volt semmi... mi csak....

-       Kérlek, ezt ma már én is megpróbáltam beadni neked, és ha jól emlékszem nem jött össze, én sem vagyok hülye!

-       Nem! Te egy önző, egoista barom vagy! - hagytam ott.

Mire a szobám elé értem, már nem láttam a könnyektől.

-       Mi történt? - kérdezte Freddie, de válasz helyett belerúgtam a lábába.

-       Barom vagy Hunt! - felkaptam a kulcsom, és rájuk vágtam az ajtót.

Másnap késő délután ébredtem fel egy kiadós fejfájással, egy forró zuhany segített egy kicsit, de a kedvem csak nem akart javulni.

Rendeltem egy nagy pizzát, kólával karöltve fürdőköpenyben, és egy plédbe csavarva magánbuli tartottam, az egyik tévéadón éppen a Gyilkos elmék ment.

Éppen egy reklám blokk következett, amikor kopogtattak.

-       Ki az?

-       Christian vagyok...

Nem akaródzott beengedni.

-       Nyisd ki kérlek.... Addig itt fogok állni amíg nem beszéltünk....

Kinyitottam és fáradtan dőltem a félfának.

-       Nem akarok cirkuszt.... - morogtam, de nem néztem rá.

-       Fáradtnak látszol.

-       Jól vagyok.

-       Bemehetek?

Meglöktem az ajtót, kinyílt, és színpadiasan mutattam hogy jöjjön.

Kérdezés nélkül leült.

-       Gondolom, hogy úgyis végig kell hallgatnom ezt a monológot, úgyhogy mond. - ültem le a kanapéra.

-       Nem kell végighallgatnod, ha nem akarsz.

Felnyögtem és ráborultam a kanapétámlájára.

-       Essünk túl rajta jó? Mond el, milyen ribanc vagyok, milyen szemét, olvass mindent a fejemre, és húzz el. - mondtam kimerülten.

Átölelt.

-       Tényleg ezt akarod vagy azt hogy maradjak?

-       Olyan alternatíva nincs. - néztem rá gúnyosan.

-       Szeretlek. Nagyon elcsesztem, tudom. De őrülten féltékeny voltam Freddiere. Állandóan az jut az eszembe, hogy nála voltál, és vele, és.... Megőrjít a tudat!

-       És az a nő a hotelben?

-       Nem volt nő!

-       Ne... - befogta a szám – Adrian volt nálam, átjött beszámolni hogy mi újság a céggel, és a többiekkel. Nem akartam hogy meglásd, mert akkor azt hiszed ő is patkány. Barátilag mesélt el, pár nem bennfentes dolgot... Hiányzik a csapatom...

-       Ők már nem a te csapatod!

-       Tudom.... - mondta egy fájdalmas félmosollyal.

-       Hülye ötlet volt, így kideríteni féltékeny vagyok e!

-       Tudom...

-       Ne hajtogasd már ezt!

-       Nem volt másik, és nincs is másik nő, csak te... Hiányzol... -húzott magához.

A mellkasához bújtam.

-       Utállak....

Nagyot sóhajtott.

-       Helyre akarod még hozni? - kérdezte óvatosan.

-       Nem tudom....

-       Menjek el?

-       Fázok...- és a pléd után kezdtem tapogatózni, ránk terítette.

-       Jobb?

-       Kicsit. - fúrtam az arcom az ingébe, szorosan átölelt.

-       Nem igazán kedvelem ezt a sorozatot.

-       Nem baj, engem érdekel.

-       Ez is a haragszom rád büntetés része? - sóhajtott fel.

-       Nem tetszik?!

-       Nem szóltam. -emelte fel magadóan a kezét.

-       Helyes! - néztem rá durcásan.

Megsimogatta az arcom.

-       Melletted vállalom a papucs szerepet.

-       Helyes! Mert mellettem más nem is lehetsz. - vigyorogtam.

-       Szeretlek....

-       Tudom. -mondtam kicsit gúnyosan.

Felsóhajtott.

-       Azért ehetek a pizzából, vagy rendeljek magamnak?

-       Ehetsz.

Elvette egy szeletet, csöndben megette, és látványosan hallgatott.

-       Na mond. - sóhajtottam fel.

-       Ezt is nézzük. - bökött a Dr. Csont főcímére.

-       Ezt is nézem igen, meg CSI: Miami helyszínelőket, és az Ügyfél listát is.

-       És ha én közben …

-       Itt maradsz. - fogtam meg a karját, és két kézzel belecsimpaszkodtam.

-       Sejtettem.

-       Legyél úriember.

-       Az vagyok.

-       Helyes. - hajtottam a fejem a vállára – Ha jó fiú leszel elvihetsz vacsorázni.

-       Majd igyekszem.

-       Tudom. - cukkoltam.

Felsóhajtott, de nem mondott semmit.

Én nyertem!