Nem voltam jó hangulatban, fáradt
voltam, és rohadtul fájt a fejem is.
Ledobtam a kulcsot az ajtó melletti
kis szekrényre, lerúgtam a cipőt,
lelöktem a kabátot, és bementem.
-
Csak hogy előkerültél!
Nézett velem farkasszemet egy
nagyon dühös Christian.
-
Te mit keresel itt?
-
Hogy akadtál össze Hunttal?
-
Hogy mi?
-
Azt kérdeztem hogy a tegnap este után hogy
akadtál össze Hunttal?!
-
Eddiet kérdezd!
-
Én téged kérdezlek!
-
Őt kérdezd! Ő zsírozta le Brunóval, hogy
összeugrasztanak minket, hogy a brazil karjaiban vigasztalódjak, csak nem jött
nekik össze!
-
Miről beszélsz?
Pár tőmondatban vázoltam a
helyzetet.
-
Na ennyi a mese. És ha most elhúznál...
-
És Freddie?
-
Jó időben volt jó helyen. -rántottam meg a
vállam.
-
Neked ennyi a hűség?
-
Hűség? Te voltál Tamara karjaiban ha nem
tévedek!
-
Nem volt semmi! Hányszor mondjam még?
-
Hát persze! Most pedig húzz el, míg ki nem
dobatlak!
-
Én itt tiszteletben álló vendég vagyok! -
gúnyolódott.
-
Jó! - fordultam sarkon.
-
Még nem fejeztem be. -fogta meg a karom.
-
Én viszont igen. És ne felejtsd el, hogy ha csak
csúnyán nézel rám kirúgatlak, már nem te vagy a főnök Chris! Kiestél a
pixisből!
-
Szándékosan csináltad igaz?
-
Nem! De örülök hogy így alakult, most boldog
vagy?
-
Szemét vagy!
-
Nem újdonság. Minek jöttél ide?
-
A semmiért, ahogy látom!
Összevontam a szemöldököm, nem
értettem mit akart.
-
Ha ennyire fontos akkor mehetsz! - intettem.
-
Egyébként meg nem kell aggódnod! Már megkapta
Didi a felmondásom, egy-két hét és lelépek.
-
Sejtettem hogy lelépsz akár a patkányok a
süllyedő hajóról.
-
De nem egyedül! Sebet is viszem.
-
Vidd csak. - rántottam meg a vállam és kimentem
az erkélyre.
Neki támaszkodtam a korlátnak, és
próbáltam kiszellőztetni a fejem, mert egyre jobban fájt, és szédültem.
Egész nap nem ettem semmit, és az előző
esti sok cigi, és pia nem tett jót.
Bármit megadtam volna valami
egészségtelen és zsíros kajáért.
Az egyik kezemmel belekapaszkodtam
a rácsba, a másik kezemmel meg a homlokom dörzsöltem. Próbáltam mélyeket
lélegezni, és kicsit lazítani, hogy jobban legyek.
-
Lestrapált a szeretőd?
-
Mi lenne ha máskor folytatnák egymás
sértegetését? - hunytam le a szemem – Holnap is nap lesz.
-
Még nem fejeztem be!
-
Sejtettem... - sóhajtottam fel.
-
Végig fogsz hallgatni! - nem reagáltam – Nézz
rám! - kiabálta.
Megfordultam és ránéztem.
Dühös volt,csalódott,
kétségbeesett, utál és mégis szeretett, de nem tudott megbocsátani.
-
Annyira...
-
Ha már elkezdted, mond végi. Olvass mindent a
fejemre, gyerünk. - pillantottam rá fáradtan – Ne kímélj! Ha neked ettől jobb.
-
Azt hittem más vagy....
Hosszú percekig csak álltunk ott
egymást bámulva.
-
Folytasd! - szólaltam meg végül.
-
Nincs mit mondanom.
-
Rövid volt. - fordultam vissza a város felé.
-
Csak ennyit tudsz mondani?
-
Mit vársz tőlem? -tártam szét a karom.
-
Minimum egy bocsánatkérést!
-
Na jó! -csörtettem el mellette – Hagyjuk Horner!
A fáradtság, és a paprikás
hangulatom miatt, megbotlottam a küszöbön, a lendülettől meg eltaláltam a
dohányzó asztalt, a széle végigkarcolta a karom, én meg elterültem.
Elég nagyot estem, mindenem fájt.
-
Jól vagy? - segített fel.
-
Igen. - eltoltam magamtól, de megint
elszédültem.
-
Na! - karolt át, és a kanapéhoz támogatott –
Lefehéredtél.
-
Jól vagyok.
-
Beteg vagy? - nézett rám komolyan.
-
Mi?
-
Nem szoktál szédülni.
-
Nem vagyok beteg. - hessegettem el.
-
Terhes vagy?
-
Tessék? Honnan szeded ezt a...
-
Terhes vagy? -kérdezett rá még egyszer
nyomatékosan.
-
Honnan veszed?
-
Szédülés, sápadtság, fáradékonyság. Beverleynél
is így kezdődött. Tehát?
-
Nem vagyok, megnyugodhatsz.
Fürkészően bámult rám.
-
Nem
vagyok terhes. Gyógyszert szedek emlékszel?
-
Az nálatok nem jelent semmit.
-
Kösz! - álltam fel, de megint ő kapott el.
-
Ha nem vagy terhes akkor? - szorította meg
kezem.
-
Chris...
-
Halljam! - rázott meg.
-
Kérlek.
-
Gyerünk!
-
Fáradt vagyok, és ma még nem ettem semmit...
- sóhajtottam fel – Ennyi a történet. Ne
kombinálj.
Visszaültetett az ágyra.
Vacsorát rendelt, megvárta míg
kihozták, és elém tette.
Ahogy enni kezdtem a sült csirkét,
egyre jobban éreztem magam.
-
Úgy látszik ebben nem hazudtál.
-
Ott az ajtó. - mutattam a hátam mögé – Holnap
majd tovább olvashatod a fejemre a bűneimet, van úgyis elég.-közöltem flegmán.
-
Nem hagyom annyiban, megnyugtatlak! -indult el.
-
Gondoltam.
-
Még nem végeztünk! - szólt vissza az ajtóból.
-
Én azt hittem egy életre végeztél velem!
-
Menj a francba!
-
Faszkalap! - azzal rám csapta a bejáratit.
A zakója a kanapén maradt.
Megfogtam hogy utána viszem, de
ahogy megérintettem, megéreztem rajta a parfümje illatát.
Magamhoz szorítottam.
Hiányzott. Nagyon. De bele kellett
törődnöm, hogy már elvesztettem. Tudtam hogy nem nyeli le ezt a megcsalás
dolgot, pláne hogy miattam lefokozták.
Éjjel a másik párnára terítettem a
zakót, és hozzábújtam, így sikerült aludnom egy keveset.
Reggel összepakoltam, és felhívtam
Bergert.
-
Szia.
-
Reggelt!
-
Zavarok?
-
Éppen próbálok úrrá lenni a káoszon. Be kell
jönnöd segíteni.
-
Az volt a célom, pontosabban gondoltam
beköltözöm, így helyben lennék.
-
Öööö. Jó. Szólok valakinek.
-
Kösz.
Az egyik régi irodát kaptam meg a
főépületben, egy első emeletit, kicsi volt és sötét, de nekem pont jó.
A dolgok jól álltak, bár a vezető váltás
miatt akadt némi kavarodás, és még a szezonkezdésig jócskán akadt tennivaló.
Ráadásul a pár napos pihenő, is gyorsan közeledett.
Chris mégis maradt, tette a dolgát,
de egy szót sem szólt hozzám. Berger meg néha szándékosan túlterhelte hogy ne
is jusson ideje semmire.
Seb neheztelt rám, és igyekezett
szabotálni pár dolgot, amíg Berger le nem szidta, és észre nem tért. De
továbbra is fújt mindenkire.
Anna kidobta Eddiet amikor megtudta
mit kavart, és ezért az ír is beállt az „utáljuk együtt Nikit klubba”, ahogy a
fél gyár is. Anna nem sokkal később összejött Alonsóval, és állítólag jól
megvoltak, közös ünnepeket is tervezték.
A pár napos szabit végül nem vettem
ki, bent maradtam amíg a többiek elmentek.
A karácsonyi bulit megszerveztem,
az elején még ott voltam, néztem ahogy rendben elindul minden a maga útján,
aztán egy termosz kávé kíséretében lementem a szélcsatornába, beültem az egyik
ventilátor alatti mélyedésbe, és a hátam a falnak vetettem.
Bedugtam a fülembe az mp3-st, és
próbáltam jól érezni magam.
Nem akartam elrontani a srácok
örömét, láthatóan nem kívánatos személy voltam, ők pedig megérdemelték a
pihenést.
Behunytam a szemem.
Több kedvenc albumom is lement,
amikor valaki megfogta a vállam, én meg rémülten pillantottam fel.
Chris volt az, mondott valamit, de
nem értettem, mert szólt a zene. Kihúztam a fülhallgatót a fülemből.
-
Nem hallottam mit mondtál.
-
Mondom Dietrich keres.
-
Minek?
-
Nem mondta!
-
Jó, felmegyek. - csavartam rá a termoszra a
kupakot, és kapcsoltam ki a lejátszót.
-
Mi a fenét műveltél itt lenn?
-
Karácsonyoztam.
-
Itt? - mutatott körben az üres hodályon.
-
Itt. Legalább nem szúrtam el a többiek buliját.
- zsebre tettem a lejátszót, meg felkaptam a pulcsim.
Az órámra néztem, már majdnem éjfél
volt.
-
Legközelebb szólj hová tűnsz el.
-
Nem vagy a főnököm!
-
Fél óráig kerestelek, és nem voltál sehol! Az
őrök nézték át a felvételeket hová tűntél!
-
Miért nem hívtál fel? - cammogtam utána.
-
A fémburkolat miatt itt nincs térerő. - nézett
rám úgy mint egy fogyatékosra.
Befordultunk az egyik sarkon amikor
szembejött velünk Berger.
-
Ne mond nekem, hogy egy óráig kellett keresned
Niki! - jött a köszönés Horner felé.
-
A szélcsatornában voltam.
-
Ne védd! - fenyegetett meg.
-
Nem védem! Mi bajod van? Paprikát dugtak a
seggedbe?! - vágtam vissza.
-
Didi dühöngve ment el, mert utaznak az
asszonnyal, megunta hogy rátok vár!
-
Túléli!
-
Niki! Most...
-
Fogd be Berger! Didi túléli, karácsony van! Menj
vissza Monicahoz, és engem felejts el. Amúgy is szívességből vagyok ma bent,
úgyhogy akadj le! -azzal otthagytam.
Két órával később vége lett a
bulinak, és mindenki szétszéledt, én meg lementem a konyhába, hátha akad még
valami maradék.
Chris az egyik pultnál ült, és
éppen egy pohár whiskyt hajtott fel, az üvegből már pár pohárnyi hiányzott.
-
Te még itt vagy? - nézett rám zavaros tekintettel.
-
Lejöttem enni.... Fáradtnak látszol....Miért nem
mész haza? -próbáltam kedves lenni.
-
Hová?
-
A vidéki házadba.
-
Eladtam.
Ittas volt, és pocsékul festett. A
szeme alatti fekete karikák túl jól kirajzolódtak.
-
Akkor a londoniba, biztos van pár barátod, akik...
-
Ne érdekeljen!
-
Nem bírod a töményet... - távolabb toltam tőle
az üveget – Bevigyelek a városba?
-
Add vissza!
-
Chris.
-
Add vissza. - nézett rám könyörögve – Ritka szar
évem volt. Jól akarom érezni magam, oké?
-
Ennek nem ez a módja...
-
Most ez.
-
Felhívjak valakit?
-
Nincs senki. -törölte meg a kézfejével az orrát.
Kezében forgatta a poharat.
-
Add vissza, és húz el.
-
Mára elég volt, gyere. - karoltam bele, de
lerázta a kezem.
-
Jogom van úgy ünnepelni, ahogy akarok!
-
Mennyit akarsz még inni?
-
Mondjuk ezt az üveget meg még egyet. - azzal
érte nyúlt elvette, és töltött egy újabb jó adagot.
Felemelte, amikor a pohár szájára
tettem a kezem.
-
Van családod, józanodj ki és elviszlek.
-
Amikor összejöttem veled, kitagadtak!
Szégyellték a múltad. - lökte el a kezem, és egy húzásra felhajtotta a whiskyt.
-
Sajnálom.... Komolyan...
-
Sokra megyek vele!
Láttam, hogy nincs kivel beszélni.
A hűtőhöz mentem, pár kaját egy tálcára pakoltam, és kerestem valami üdítőt, az
ebédlőben megettem, és mire visszamentem, az angol éppen akkor támolygott a
szekrényhez az újabb üvegért.
A mosogatóba pakoltam a tányérokat,
amikor csörömpölést hallottam.
Kiesett a kezéből a pohár és
összetört a padlón.
Mellé léptem.
Ahogy felállt egymásra néztünk.
Rajtam felejtette a tekintetét.
-
Annyira szép vagy....
-
Chris... -megsimogatta az arcom.
-
Hiányzol....
Átöleltem.
-
Te is....
Hosszú percek múlva elengedett, és
otthagyott.
Összepakoltam, majd a szobámba
indultam, a lifteket már kikapcsolták, így a lépcsőházba mentem. Felfelé menet
az egyik fordulóban ott feküdt Chris.
A vállát fogta, és fájdalmasan
nyögött.
-
Mit történt? - szaladtam hozzá.
-
A vállam.
Megtapogattam.
-
Kiugrott.
-
Leestem a rohadt lépcsőn.
Felsegítettem.
-
Gyere. -támogattam be a szobámba az ágyra, ami
egy fordulóval feljebb volt – Leszaladok az ügyeletre.
-
Nincs ügyelet. Hazaküldte őket Berger.
-
Minek?
-
Ha nincs bent senki, minek orvos. - fogta a
vállát.
-
Beviszlek a kórházba.
-
Nem kell.
-
Christian!
-
Már csak az hiányzik a címlapokról hogy
csontrészegen összetörtem magam!
-
Jó, akkor visszateszem én, de az rohadtul fog fájni!
-
Túlélem.
Megfogtam a vállát, és a karját.
-
Mennyire utálsz?
-
Eléggé.
-
Helyes! -rántottam rajta egy hatalmasat, mire
visszaugrott a porc, ő meg összegörnyedve a fájdalomról a padlóra esett.
-
Kibaszottul fáj.
-
Én mondtam. - kerestem egy sálat, és felkötöttem
a kezét – Van nálam fájdalom csillapító, de azt csak akkor kaphatsz, ha
kijózanodtál.-ültem mellé.
-
Majd elmúlik.
-
Feküdj le. Kitámasztom a vállad.- fogtam meg két
párnát.
-
Felmegyek a szobámba.
-
Sokat ittál, megint elesnél. Maradj nyugodtan.
Majd átmegyek az egyik raktárba. - álltam fel.
Megfogta a kezem, és maga felé
húzott.
-
Maradj... -suttogta.
Csak a szemébe kellett néznem és
tudtam mit akar.
Az ölébe ültem.
-
Chris... - fúrtam az ép vállába az arcom.
Egy kézzel átkarolt.
-
Részeg vagy.
-
Igen.... Nagyon.... De józanon a büszkeségem
miatt sose mondanám, hogy kívánlak.
Megcsókolt, és én hagytam. Gyengéd
volt, és vágyakozó.
-
Azt mondtad hiányzom... Tudom hogy így
van....Használd ki a helyzetet...
-
Chris...
Simogatni kezdte a hátam.
Elvesztem az érintésében és a csókjaiban.
Valahogy megoldottuk a vetkőzést, a lényeg, pedig elég zajosra, és élvezetesre
sikerült. Szorosan a mellkasára bújva aludtam el.
Reggel arra ébredtem hogy az angol
az ágyon ülve öltözködik.
-
Hová mész? - kérdeztem kábán, és felültem.
-
A szobámba. - és közben próbálta felvenni az
ingét.
Hátulról átöleltem.
-
Haragszol?
-
Magamra haragszom, amiért túl sokat ittam, és
hülyeséget csináltam! - csattant fel.
-
Értem....- magam sem tudtam miért, de a sírás
kerülgetett – Segítsek?
-
Nem kell!
Magamra tekertem egy plédet,
kimentem a fürdőbe, és a zuhany alatt némán bőgtem.
Mire kijöttem már felöltözött. Nem
néztem rá, csak összekucorodtam a fotelban, és magam köré tekertem a
fürdőköpenyt,és a plédet, hogy melegítsen.
Egy szó nélkül elment.
A nap hátralévő részét az ágyba
bújva a takaró alatt töltöttem.
A lányok írtak smst, és válaszoltam
is rájuk, de mindenki a saját párjával töltötte az ünnepet nem akartam őket
zavarni, és részben igaz is volt a hazugság miszerint, csöndre, és nyugira
vágyom.
Könnyek közt utáltam a szentestét.
Még mindig az ágyneműn éreztem Chris illatát.
Végül este kilenc körül nem bírtam
tovább, írtam neki egy sms-t.
„Rohadt szemét vagy józanon.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése