A karácsony további része csöndben,
és boldogságban telt. Megkezdődött a két ünnep közti hajtás, és Chris is
beletemetkezett a munkába, de valahogy mindig szakított rám időt.
Már már túl feltűnően.
Más lett a kapcsolatunk, de valahol
legbelül csak ott motoszkált bennem valami, hogy azért a felszín alatt még
sincs minden rendben.
Egyik este amikor az angol
megbeszélésen ült, felhívtam Annát.
-
Szia.
-
Na csakhogy már! - szólt bele.
-
Ráérsz?
-
Miért ne érnék?
-
Pasi?
-
Nincs itt, átment a gyárban valami pr szarra.
Mond.
-
Ha Eddie megkérte volna a kezed te elhitted
volna?
-
Eddie sosem kérte volna meg a kezem, az maga
lett volna a világ hetedik csodája! Miért kérded?
-
Kibékültem Hornerrel...
-
Moni mondta, és mi az új hír?... Várj! Megkérte
a kezed?
-
Meg.
-
És te igent mondtál!
-
Igen.
-
Hülye vagy!
-
Most azért mondod mert utálod, vagy mert
szerinted nem jó ötlet?
-
Azért mondom, mert hülye vagy! Szerintem csak be
akarja fogni a szád, dróton rángatni! Nem hiszem el, hogy most egy csapásra
elfelejtette Sennát, meg Huntot! Kizárt! Olyan isten nincs! Ha igaz lenne akkor
szentnek kéne lenni, és nem az!
Nagyot sóhajtottam.
-
Ettől félek...
-
Tudd ki mit akar! Sürgősen!
-
Éreztem, hogy ezt fogod mondani....
-
Akkor meg, mire vársz tapsra?! Még a végén a te
nyakadat fogja elvágni a cégnél!
-
Azért jó volt a cukormázas szirupban élni, még
ha rövid ideig is.
-
Elhiszem... Én is így voltam az írrel, de amit
meg kell tenni, azt meg kell tenni...
-
És milyen a spanyol?
-
Semmi extra, átlagos egyszerű lélek, tök nem
olyan mint a munkában.
-
Szóval csendes víz.
-
Az.
-
Eddie után nagy váltás!
-
Ne baszogass!
-
Na jó. Szevasz.
-
Szia.
Letettem a telefont, és átnéztem
Chris mappáit, és iratait, aztán valamilyen ürüggyel az irodájában lévő
papírokat is másnap. Makulátlan volt minden.
Ebédszünetben visszalógtam a
szobájába, gépe szokás szerint bekapcsolva maradt.
Kérem a jelszót, írta ki.
-
Jelszó... Lássuk csak... Red Bull..
-
A jelszó hibás.
-
Ez túl snassz lett volna... A három kutya...
Flavio, Bernie, Hugo.
-
A jelszó hibás.
-
Niki...
-
A jelszó hibás.
-
Beverly.
-
A jelszó hibás.
-
Vettel
-
A jelszó hibás.
-
Mi fontos még neked? -doboltam az ujjaimmal
idegesen az asztalon, aztán megláttam a falon egy régi versenyzői képét.
-
A régi csapatod? Arden. - beírtam.
A rendszer beengedett. Hát
persze... Arden, mi más.
Kezdetben semmi extra, vagy
szokatlan, aztán elég sok levélváltás McLaren és közte.
Részletes tájékoztatás, hogy állnak
a munkálatok, az autó fejlesztése, és hasonló finomságok.
Az utolsóban pedig beszámol Ron
Dennisnek arról, hogy a másik ügy is a terveknek megfelelően halad. A válasz
pedig kiverte nálam a biztosítékot.
-
A pofám leszakad. - olvastam el újra a sorokat.
Képes odadobni a csapatát pont
neki, ez döbbenet. Mindezt azért hogy visszaüljön a bársony székbe?
Eszméletlen.
Minden levelet kimásoltam egy
doksiba, és átküldtem magamnak meg Bergernek, és Didinek. Aztán nemes
egyszerűséggel továbbküldtem még egyszer az egész gyárnak Chris összes
McLarenes emailjet. Gyorsan kiléptem és eltűntem.
Szórakozottam egyeztettem a
mérnökökkel a tervezésen, amikor Seb berontott.
-
Olvastátok? - lóbált a kezében egy köteg papírt.
-
Mit? - néztem rá.
-
Ezeket. - nyomta a kezembe a lapokat.
Átnéztem.
-
Chris lepaktált az ellenséggel! Ez hihetetlen,
ha nem látom és olvasom, el sem hiszem! Ez egyszerűen.... - a többiek kiszedték
a kezemből és olvasni kezdték.
-
Ez van. - sóhajtottam fel
-
Te tudtad? - nézett rám kikerekedett szemmel.
-
Nem. De én már semmin nem lepődöm meg.
-
És most mi lesz? - nézett rám kétségbeesve.
-
Nem tudom. Dietrich a főnök majd ő eldönti...
Becsörtetett Berger.
-
Az irodámba, te és te. - mutatott rám és Sebre –
Most! - azzal elviharzott.
-
Ebből nagy cirkusz lesz....
-
Igen, és mi is kapunk majd a pofánkra... -
léptem ki az ajtón – Gyere Vettel.
-
Mi miért?
-
Mert nem vettük észre.
Felnyögött.
Mire felértünk az irodába az
osztrák és a nagy főnök már kánonban ordított. A vastag párnázott ajtón át
hallani lehetett.
-
Bemenjünk? - pillantott rám Vettel rémülten.
-
Muszáj.
Kopogtam.
-
Mi van? - ordított ki Didi.
Beléptem a nyomomban a kis
némettel.
-
Mit akarsz?
-
Berger mondta hogy jöjjünk.
Chris a szoba közepén állt elég
ingerülten.
-
Tudtál erről? -támadott le a nagyfőnök.
-
Nem.
-
Vele élsz az Istenit neki!
-
Nem élek vele! Pár napja békültünk ki.
-
Falazol neki? - kérdezte élesen Gerhard.
-
Nem, és nem is tenném.
-
Vettel?
A kis német úgy oldalgott elő.
-
Te tudtad?
Megrázta a fejét, és közben bambi
szemeket meresztett Hornerre.
-
Halljam!
Összerezzen.
-
Nem tudta. Ne piszkáld!
-
De keresztbe tettél a cégnek? - ordította Didi.
-
Tudod hogy ellenem ment a dolog, és nem a Red
Bull ellen! Mindjárt elszalad, nézz már rá! Vettel nem áruló! Érte kezeskedem.
-
És Horner?
-
Árulókért nem tartom a hátam.
-
Ez jellemző rád!- találta meg a hangját az
angol.
-
Kettőnk közül nem én adtam ki a csapatom!
-
Óóó, de nagy szavak!
-
Nagy szavak igen! És ha tudni akarod, én törtem
fel a géped, és én küldtem ki mindenkinek a leveleket! - döbbent arcok fogadták
a kijelentést, és előhúztam egy kinyomtatott lapot a zsebemből – Tessék! Ezt
írta neked Ron nem:
„Remek. Berger nem akadály tehát,
eddig is tudtuk hogy nem lát tovább az orránál. A nőt meg tartsd szemmel, mert
még bekavarhat nekünk. Már nem sokáig kell elviselned, ha átvesszük a céget
úgyis repül. Ron.”
-
Nem arról van szó....
-
Jaj ne gyere nekem a mentegetőzéssel, szánalmas
vagy!
-
De ez...
-
Legalább vállald fel, hogy Ron miatt volt ez a
nagy színjáték! -mutattam körbe – De jobb ha tudod, végeztem veled egy életre!
Lehet hogy prosti voltam, de te jobban kurválkodsz a pénzért mint én valaha is!
- azzal kirohantam és rájuk vágtam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése