Arra ébredtem fel, hogy Chris
óvatosan távozni készült.
-
Hová mész?
-
Gerhard már többször hívott, beszélnem kell
vele.-suttogta.
-
Nem ér rá? - ültem fel.
-
Aludj még, fáradt vagy. - bújt mellém.
Megfogtam a zakóját és nem engedtem
el.
-
Maradj.
-
Már írtam neki hogy pár perc és megyek....
-
Chris.... - vackolódtam hozzá.
-
Sietek jó, max tíz perc....
-
Mit akarnak?
-
Nem tudom, vagy visszavonja a feljelentést, és
peren kívül megegyezünk, vagy le leszek cseszve amiért kiakasztatottam a
pilótáját.
-
Vettelt?
-
Téged szívem.
-
És ha veled mennék?
-
Nem hiszem hogy sokat segítenél rajtam. -
simogatta meg az arcom – Na? Mi a baj? - ült mellém.
Átöleltem.
-
Hiányoztál...
-
Tudom....De ne hisztizz...
-
Olyan hülye vagy! -fakadtam ki.
-
Hogyan? -nézett rám döbbenten.
-
Ha nem csinálsz hülyeséget, minden rendben
lenne.
-
Ezen már nem tudok változtatni....
-
Nem tudnád Didit rábeszélni hogy vegyen vissza?
-
Niki én se venném vissza magamat.
-
De én nem akarok attól félni hogy meglátnak
veled a fotósok! Abból botrány lenne!
-
Azt hiszed én nem tudom?!
-
És ha beszélnék vele?
-
Nem! Ezt most felejtsd el érted Niki! Nem!
-
Miért?
-
Mert két óra múlva már azon fogsz tipródni hogy
ezért jöttem át hozzád! Nem! Akár hogy is lesz, te ebből maradj ki érted? Ahogy
eddig! Ha más nem, akkor majd sima VIP vendégként fogok menni a futamokra, és a
hotelben találkozunk. Nem lesz baj. - ölelt át – Didinek el kell mondani, de
semmi képen ne beszélj neki olyanokat hogy vegyen vissza érted? Oké? Kérlek.
-
Jó.
-
Helyes. Sietek.
-
Oké.
Kinyitottam az ajtót, hogy
kiengedjem, erre ott állt Didi és Gerhard a küszöbön.
Chris legalább olyan döbbent arcot
vágott mint én.
-
Hogy kerültök ti ide? - bukott ki belőlem
-
Gondoltam a tárgyalás előtt megnézem sikerült e
pihennie a pilótámnak! - dörrent ránk Didi.
-
Csak átugrottam megbeszélni a fennálló
helyzetünket.
-
És azért van egy szál pendelyben?!
Chris rám pillantott.
-
A magánéletem nem a csapatra tartozik!
-szögeztem le.
-
Abban az esetben igen, ha egy ipari kémkedési
ügy vádlottjával kavarsz! - kiabált Didi.
-
Niki, legyen eszed! - vágott közbe Berger.
-
Neked is volt, amikor összejöttél Monicaval? -
sürgősen elhallgatott.
-
Csak figyelmeztetlek hogy az állásoddal játszol
Niki!
-
Jó, reggel küld át a felmondó levelem.
-
Megőrültél! - támadt nekem Chris – Nem mondhatsz fel!
-
De megtehetem, és meg is teszem! Máshol is
keresnek jó pilótát, és gondolom őket nem érdekli hogy kivel kavarok, biztosan
kapva kapnak utánam. Attól nem félek hogy munkanélküli leszek.
-
Nem teheted ezt a csapatommal! - akadt ki Chris.
-
Ők már nem a te csapatod, hanem Bergeré!
-
Nem dobhatod ki a jövődet és Red Bullét az
ablakon!
-
De!
-
Látom döntöttél! - akadt ki a főnök.
-
Igen Didi, nem akarok olyan cégnél melózni, ahol
nem az érdemeim számítanak elsősorban! Sőt megkímélem attól is, hogy az eddigi
fizetésem kifizessen, egyszerűen mondjon fel, és én aláírom! További szép
estét! - azzal rájuk zártam az ajtót.
-
Megőrültél? - kérdezte Chris.
-
Nem. Egyszerűen boldog akarok lenni, ahhoz pedig
nekem te kellesz, versenyzői állás akad bárhol.
-
Ez őrültség!
Megrántottam a vállam.
-
Lehet. - öleltem át.
-
Nem vagy eszednél, most dobtad ki a karriered az
ablakon miattam.
-
Fő a lojalitás.
-
Beszéljünk velük... Nekem megfelelt volna...
-
Nem. Nem akarok bujkálni, már mondtam. Nem
akarsz meghívni vacsorázni?
-
De.
Persze Gerhard sem tudta Didit
meggyőzni, így ideiglenesen munkanélküli lettem, de pár hónappal később bár
szezon közben jött egy ajánlat a Nascarból. Az egyik pilóta összetörte magát az
edzésen és kellett egy ember, úgyhogy beszálltam. Chris a bírósági ítélet után
négy éves eltiltást kapott a Forma 1-től, így kénytelen volt munkát vállalni
Amerikában, és az Indyben végül meg is találta a számítását. A Red Bull végül
megállt a maga lábán mert Vettel felnőtt a feladathoz, és összetartotta
Bergerrel a csapatot.
Én pedig boldog voltam, mert
mellettem volt végre az, aki igazán szerettem, és viszont szeretett. Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése