Days of Thunder - Mint a villám 41.

41.rész

Azért a jó öreg Didire lehetett számítani, úgy vágta ki Hornert a cégből, mint kutyát, ama bizonyos okból a házból, és egy jó kis kémkedési pert is a nyakába akasztott.

Berger dúlt fúlt, hogy ez megtörténhetett a háta mögött, azért teljes átvilágítás alá került mindenki, Neweytól az utolsó takarítóig. Az általános fáradtságra, és kimerültségre, még rájött az árulás miatti sokk, és az átvizsgálás okozta stressz. Az emberek a februárra teljesen kikészültek, állandóvá váltak a napi súrlódások, összetűzések, és veszekedések.

Reménykedtem benne ha teszten jó eredményeket hozok, kicsit javul a helyzet, de erre az előzetes szimulációs edzések alapján nem nagyon számíthattunk.

És ez jerezben be is igazolódott, pocsékul mentünk, a kocsinak láthatóan vissza kellett menni a szélcsatornába, és az aerodinamika is egyenlő volt egy kalap szeméttel.

A fiúkkal együtt rengeteget túlóráztunk, a két héttel későbbi tesztig, meg is lett eredménye. Benne voltunk az első tízben, reggeltől estig hajtottam. Vettel sem kímélte magát, és próbált megtenni minden tőle telhetőt. A csapatszellem is javult, és a kedélyek is kicsit megnyugodtak.

A harmadik tesztre már teljesen elfáradtam, a sok túlóra, és éjszakázás kikészített. Az a pár óra nem volt elég pihentető. Szükségem lett volna egy hét semmittevésre, és alvásra, de ahogy végig néztem a többieken, ők is megérdemelték volna.

Szerdán estig pakoltam a fiúkkal a ládákat, és tettem vettem a kocsi körül. Fáradtan feküdtem le a homeban az egyik szobában, de reggel a korán kezdődő ricsaj miatt szinte azonnal felébredtem.

Álmosan tántorogtam le a lépcsőn, és menet közben sikerült el is botlanom, azért nem estem el, mert az éppen felfelé tartó Didi elkapott.

-       Többet kéne pihenned.

-       Nem csak nekem.

-       De ha te összetöröd az autót, akkor még több lesz a munka.

Mérgesen sóhajtottam.

-       Igazam van. - vigyorgott.

-       Igazad van legyél vele boldog! Most jó? - csörtettem lefelé.

-       Na! Be ne kapjál már!

A nap végére, mikor kiszálltam a  cockpitből nem éreztem kezem lábam.

Átvágtam a paddockon, és a homeunk egyik asztalához vágtam le magam, intettem a pincérlányoknak hogy lassan jöhet a valami kaja. Ráborultam az asztalra, hogy pihenjek egy kicsit, a következő percben pedig már keltegetett is valaki.

-       Niki. Niki.

-       Adrian öt percet jó? Aztán bármiről lehet velem beszélni.Szükségem van egy kis pihenésre.

-       Niki, már vagy két órája alszol az asztalnál.

-       Mi? - néztem fel kábán.

-       Este nyolc elmúlt.

Körbepillantottam, a fiúk mosolyogva vacsoráztak a többi asztalnál, és kint már tök sötét volt.

-       Bocs. Kicsit húzós volt a nap....- dörzsöltem meg a szemem – Hozna valaki egy kávét?! -morogtam.

-       Kávét a kis főnöknek! - kiabálták kórusban.

-       Hogy mi?

-       Te vagy a kis főnök. - ült le Adrian.

-       Az nem Berger?

-       Elvben, de a fiúk szerint többet dolgozol, mint bárki, és rád aggatták.

Bólogattam.

-       Ne haragudj túl fáradt vagyok, és nem tudok ennek örülni.Miről akartál beszélni?

-       Didi szólt mielőtt elment, hogy zavarjuk be a szállodába.

Értetlenül pislogtam.

-       Nagyon lestrapált vagy. Ki kell aludnod magad, ezért holnap csak Seb lesz a pályán, te alszol, és lazítasz, aztán csere. A pilótáknak csak akkor vesszük hasznát ha jó kondiban vannak.

-       Kösz.

-       Niki. -tette a vállamra a kezét.

-       Tudom, és igazad is van. Vettel mit szólt?

-       Számított rád, de nagy fiú már, meg azért nélküled is megoldjuk a dolgokat. - mosolygott kedvesen.

-       Berger?

-       Gerhard is egyet értett, és mióta Monicaval végre a sarkára állt, egészen jó főnök.

-       Igen. - vigyorogtam – Moni aztán tudja rendezni a pasikat.

Másfél órával később már a szállodai szobában pakoltam le a cuccom, és átadtam magam egy forró zuhanynak.

Belebújtam egy puha fehér fürdőköpenybe, és éppen a tévé elé akartam letelepedni, amikor kopogtattak.

-       Didi azért nem kell ellenőrizni hogy pihenek e! - morogtam magam elé, és lendületesen kinyitottam az ajtót.

Csak hogy egyáltalán nem a nagyfőnök állt előttem.

-       Hello.

-       Azt hittem a Red Bullnak még a környékéről is ki vagy tiltva!

-       Ez egy szálloda, és  nem a gyár.

-       Húzz el! - vágtam rá az ajtót, de a kezével megfogta a sarkát, és nem engedte hogy bezárjam.

-       Beszélnünk kell! - lökte be finoman.

-       Nincs miről! - szótagoltam élesen – Húzz el vagy felhívom a biztonságiakat!

-       Niki! - jött be -Kérlek!

Pofon vágtam.

Megdöbbent.

-       Nincs jogod hozzám se szólni érted? Bármit megbocsátottam volna, de az árulást nem. Azt nem! És mindezt egy cégért. Játszottál velem és a többiekkel is! - mondtam undorodva.

Félrefordította a fejét, és padlót nézte.

-       És ne mond nekem, hogy van erre valami magyarázat, mert nincs! A levelekből egyértelműen kiderült minden!

-       Én nem a cégről akarok veled beszélni. - mondta halkan.

-       Hanem miről?

-       Rólunk. - nézett a szemembe.

-       Olyan nem létezik!

-       Niki. - újból pofon vágtam, lehunyta a szemét.

-       Nagyon öntelt lehetsz ha azt hiszed hogy ezek után még szóba állok veled! Takarodj!

-       Ezek megérdemeltem.....Meg kell hallgatnod! - emelte fel a hangját.

-       Semmit sem kell tennem! - tártam szét a karom.

-       Tényleg benne volt kettőnk ügyében Ron, de..... aztán...

-       Csak azt ne mond hogy rájöttél hogy szeretsz! - löktem meg, és kikerült a küszöbön kívülre.

-       Hallgass meg, kérlek....

-       Nem!

-       Kérlek, aztán elmegyek. - tartotta maga elé a kezeit – Kérlek.

-       Nem érdekel!

-       Tudom.... De...

-       Nem! Többé nem hiszek neked, ahogy senki más sem a csapatnál! Viszlát Christian! - azzal bezártam az ajtót, és neki dőltem.

Hallottam valami halk koppanást, aztán az angol hangját közvetlenül a fülem mellől.

-       Niki.... Nagyon kérlek....

-       Dögölj meg! - azzal bementem a hálóba, és lefeküdtem aludni.

Órákig csak forgolódtam, mire elnyomott az álom.

Késő éjszaka ébredtem fel, rémálmaim voltak, a telefonom szerint hajnal három is elmúlt már.

Ideges és nyugtalan voltam.

Nem tudtam túltenni magam ezen. Felöltöztem, és gyorsan megnéztem a neten a friss híreket.

Sehol semmi.

Lementem a földszintre.

-       Jó estét.

-       Önnek is kis asszony. Segíthetek valamiben? -nézett rám kissé döbbenten az idősödő portás.

-       Igen. Lenne olyan kedves megnézné hogy Christian Horner melyik szobában lakik?

-       Az úr már nem a vendégünk.

-       Hogyan?Elment?

-       Sajnos kénytelenek voltunk megválni tőle, miután ittas állapotban összetűzésbe keveredett Mr. Bergerrel.

-       Ez mikor volt?

-       Pár órája kisasszony.

-       Nem tudja hová ment?

-       Sajnos nem. Segíthetek eset.... - de már ott is hagytam, és két emelettel később már Gerhard ajtaján dörömböltem.

-       Niki? - kérdezte kábán, kócos hajjal, kinyúlt pólóban, boxerben és fürdőköpenyben.

-       Horner hol van?

-       Nem tudom, és nem is érdekel Niki. Honnan...

-       Mikor beszéltél vele?

-       Niki! Ő már nem...

-       Gerhard! Mikor?

-       Nem tudom, éjfél felé, nagyon be volt állva. A bárban futottunk össze. Miért olyan fontos ez?

-       Nem mondta hová megy?

Moni is előkerült.

-       Semmit nem mondott Nik, csak Gerhardot sértegette, meg motyogott valamit rólad, hogy kidobtad.

-       Szóval semmi... - dőltem a félfának.

-       Baj van?

-       Nem tudom. -  Hová mehetett? Melyik szállodába?

-       Régebben az El Palace De Barcelonában is lakott a csapat. Talán oda...

-       Kösz. - hagytam ott őket.

Visszamentem a szobámba, és próbáltam hívni Christ. Nem vette fel. Hagytam üzenetet.

Kikerestem a hotel számát, és felhívtam, mázlim volt, náluk lakott, de éppen a bárban ült.

Újra hívtam a mobilján, nem vette fel.

Kértem egy taxit, átmentem a másik hotelbe.

Az ottani portás is kedvesnek bizonyult, elmondta hogy az angolt már felvitték a szobájába, mert túl sokat ivott.

Felmentem, legalább tíz percig dörömböltem mire végre kinyílt az ajtó.

Kigombolt koszos fehér ing, kócos haj, véreres szemek.

-       Niki? -  bámult rám kábán, az ajtóba kapaszkodott hogy ne essen el.

-       Mennyit ittál?

-       Nem tudom. - morogta.

-       Beengednél? Vagy már kiveszett belőled az angol jó modor?

-       Inkább ne. - állta el az utam.

-       Láttam már rumlis lakást!

-       Inkább ne!

-       Nő, drog vagy üzlet? -kérdeztem élesen.

-       Ha kijózanodtam, akkor holnap...

-       Nem! Válaszolj!

-       Niki én....

-       Szóval nő! -lehunyta a szemét – Ennyit a nagy szerelemről! - hagytam ott.

A liftnél csípett el.

-       Niki! - fogta meg a karom – Ne menj el.

-       Jó szórakozást!

-       Beszéljünk.

-       Miről? A nőről? Vagy az árulásodról? A hazugságaidról? Miről?

-       A lány már elment, gyere és beszéljük meg miért jöttél!

-       Megtisztelő, de kár volt elküldened!

Be akartam szállni a liftbe, ami közben megérkezett, de nem engedte.

-       Eressz el! - löktem el, és beugrottam a liftbe, már majdnem bezárult az ajtó amikor valahogy ő is beszállt.

Nem engedte hogy a gombokhoz férjek, és a sarokba szorított.

-       Most mi lesz? Magyarázkodni fogsz?

-       Én..

-       Szánalmas vagy! Eressz! -böktem meg – Eressz el! - vágtam pofon, de amikor erre sem reagált újra megakartam ütni, de lefogta kezem.

Magához rántott, és megcsókolt. Vadul, dühösen, szenvedélyesen, hiába kapálóztam, amikor még mindig nem engedett, közönyös lettem, hagytam had csinálja, had simogasson.

Minden erőmre szükségem volt, hogy tartani tudjam magam.

-       Ne csináld ezt...- suttogta.

-       Nem csinálok semmit! - erőltettem meg magam.

-       Niki....-nézett a szemembe – Ne csináld ezt....Gyere....- engedett el, de a kezem még fogta, és húzni kezdett magával a kinyíló ajtón át – Gyere...

-       Nem.

Kihúztam a kezem az övéből, és összefontam magam előtt a karom.

Megint átölelt, megsimogatta az arcom, magához húzott, megcsókolt. Ezúttal más volt, lágy, szerelmes, óvatos. Minden erőmmel kitartottam, és nem viszonoztam.

-       Niki... kérlek...- suttogta – Gyere.... Részeg vagyok, és szeretlek.

-       Igen, most részeg vagy és szeretsz! De reggel józan leszel, és nem szeretsz, és csak a Red Bull lesz a fontos!

A homlokát az enyémnek döntötte.

-       Nem hazudtam neked karácsonykor.... Tényleg ki voltam borulva, szükségem volt rád... Senki másra csak rád....  Amikor elküldtelek, nem gondolkoztam... Az idióta büszkeség beszélt belőlem... Utána meg azt hittem hogy te és Hunt...Hülye voltam amikor belemásztam a Ronnal való szarba, de el voltam keseredve.... Legalább a csapatot vissza akartam kapni, de utána már nem volt megállás a lejtőn, megszorongatott, és azt mondta mindent kitálal, ha nem szerellek le téged is. El kellett volna vonnom a figyelmed a munkáról, de Niki én – magához szorított – komolyan gondoltam amit akkor mondtam. Most is komolyan gondolom, de kétségbe vagyok esve Niki! El kell hinned nekem.- suttogta, majd a szemembe nézett – Hinned kell nekem! Muszáj.

-       Miért?

-       Szükségem van rád...

-       Látom mennyire.

-       Nem tudom mi történt.... A bárban akadtam össze vele....

-       És?

-       Nem jelentett semmit....

-       Baromi jó! És mégis hány ilyen lány volt az utóbbi időben te hős szerelmes?

-       Nem tudom, és neked? Te sem vagy apáca! Hunt volt rá az élő példa! - erre löktem rajta egy jó nagyot kiesett a liftből és elterült a padlón.

-       Szemét fasz vagy! - azzal bezártam az ajtót, és lementem a földszintre.