4.rész
Másnap reggel
kapkodva öltöztem,
és pakoltam, mert sikerült
elaludnom, sietve szálltam
ki a liftből, és
vettem az irányt a
porta felé, amikor megint
az angolba botlottam.
-
Szia. – mosolygott
ezerrel.
-
Szia. – és máris
a portás felé fordultam
- Jó reggel! Ami
Hawk vagyok, kérném a
bérautó kulcsait.
-
Önnek is jó
reggel kisasszony, egy
kis türelmét kérem.
-
Bocs. –pillantottam
az angolra – Késésben
vagyok, és a
főnök leszedi a fejem.
-
Kisasszony akad
itt egy kis probléma.
-
Nem érdekelnek
a problémái!
-
Ez sajnos Önt
is érinti, a csapattársa
Mr. Hunt
számára hozott autó
sajnos elromlott, így az
Önét vitte el.
-
Ne szórakozzon
velem, és nem kértek
nekem újat?
-
De kértünk, egy
órán belül itt is
lesz.
-
De én addig
elkések!
-
Esetleg hívhatok
egy taxit…
-
A főnökét hívja!
Gyerünk! – csettintettem
– Most! - ütöttem finoman a márvány pultra.
-
Ami… - tette
a kezét a karomra
Chris.
-
Ne nyugtatgass!
– ráztam le – A
csapatom, hogy normális
szolgáltatást vár el,
és ha emlékezetem
nem csal három éve
minden long beachi futamon
itt szálltunk meg, és
mindig kértünk plusz egy
tartalék autót! –pöröltem
a portással, aki közben
az igazgatót hívta.
-
Elviszlek és
időben beérsz. – mondta kedvesen
az angol.
-
Nem! Ezt nekik
kell megoldani, nem neked!
Így szól a megállapodás,
kötelességük kijuttatni
engem a pályára! Amennyiben
nem teszik meg a
ugrott a szerződésük!
-
Mr. Croft vagyok
az igazgató. – nyújtott
kezet egy öltönyös jó
ötvenes őszülő úriember.
-
Ami Hawk vagyok.
-
Miss Hawk, elnézését
kérem a …
-
Ne elnézést kérjen,
oldja meg, most!
-
Már beszéltem
a kölcsönzővel, az
autó elindult, de attól
tartok nem ér ide
időben.
-
Miért nincs tartalék
kocsi?
-
Az asszisztensem…
-
Nem! Ő a
maga alkalmazottja, ez
a maga felelőssége!
–mutattam rá -
A ő hibája, és
hozzá nem értése, a
maga gondja! A tulajdonossal
van szerződésünk, és
mivel maguk ennyit nem
tudtak megoldani, azért teszek
róla, hogy jövőre másik
cég legyen az Önök
helyén!
Megnyugodhat erről tudni
fog a főnököm! Viszontlátásra!
– Chrisre pillantottam
– Elvinnél ha megkérlek?
-
Persze.
Lementünk a
garázsba, ő pedig
előzékenyen kinyitotta
az ajtót, de én
ahogy beültem, bevágtam.
-
Ne haragudj meg,
de ennek a cirkusznak…
-
Ne szólj bele
abba ami nem a
te asztalod!
Felszaladt a
szemöldöke, de nem
szólt semmit.
Percekkel később
végre lenyugodtam.
-
Ne haragudj… Bunkó
voltam.
-
Nem csak velem.
– állt meg a pirosnál.
-
Nézd! A szállodalánc
a szponzorunk, én
reklámozom őket, és kitesszük
a logót a kocsira
ők elszállásolnak minket,
meg garanciát vállaltak
arra hogy tőlük kijutok
a versenyhelyszínre! Ha
hibáznak bukják a
megállapodást, és hidd
el van helyettük
épp elég jelentkező,
nekünk mindegy, hogy ki
lesz az utódjuk, de
ilyen baki presztízs
nekem meg nekik is!
Ha velem mint kiemelt
vendéggel így bánnak
hogy ajánljam őket nyíltan? Hogy
adjam a nevem, egy ilyen bakit elkövető céghez? Ez
becsületbeli úgy is,
úgyhogy ismételten
kérlek, amihez nem
értesz, abba ne
szólj bele!
-
Oké.
-
Kösz. – szálltam
ki az autóból, mert
megérkeztünk – Ha nem
tetszik ez az
oldalam, sajnálom, nem kell
elkísérned este! Túlteszem
magam rajta. – azzal otthagytam.
A reggeli megbeszélésről persze
elkéstem, amikor kiderült az ok, le lett cseszve Freddie, amiért nekem nem
szólt, vagy nem várt meg, aztán Roger ordított egy sort a szálloda igazgatóval
is. Átbeszéltük a lehetséges stratégiákat, a beállításokat, majd tábort
bontottunk. A délelőtti edzésen nem állt össze az autó, semmi sem működött úgy
ahogy kellett volna, estem keltem a pályán.
Ráadásul éppen a mérnökömmel
egyeztettem, amikor valaki hirtelen rám köszönt.
-
Szia. - jelent meg mellettünk vidáman Christian.
-
Éppen dolgozom, és nem érek rá, mint látod,
játszd máshol a turistát! Amúgy is Mario vendége vagy, tartsd fel ott a népet!
- azzal karon ragadva a mérnököt elvonultam hátra.
A késő délutáni ebédnél, már
végképp elkedvetlenedtem. Sehogy sem haladtunk kocsival, és az angolt is pár
órán belül kétszer leordítottam. Pocsék kezdet.
-
A fenébe is! -löktem a kanalat a tálcára.
-
Leülhetek vagy megint le lesz harapva a fejem? - kérdezte tálcával a kezében.
-
Csinálj amit akarsz! - pattantam fel.
-
Úgy látom ma tótágast is állhatok, neked akkor
se tudok jót mondani! - kapta fel a vizet.
-
Akkor talán ne erőltesd a beszélgetést! - azzal
otthagytam immáron harmadszor.
A második edzés végén már
pakoltunk, amikor megjelent Freddie.
-
Már csak te hiányoztál a mai napomból!
-
Megint rád jött a női idiotizmus? Hornerrel is
így beszéltél? Mert akkor nem csodálom, hogy egész nap az orrát lógatja!
-
Nem érdekel!
-
Most hisztis vagy. Ha lehiggadtál, akkor fog.
-
De nagy bölcs lettél! Mi van kibékültél
Roxyval meg Zoéval is?
-
Zoéval igen! De Roxy.... Eddie mindkettő miatt
üvöltött velem egy sort!
-
Eredmény?
-
Kis híján ökölre is mentünk, de Zoé
megakadályozta.
-
Szóval gáz van.
-
Oltári nagy....
-
És hogyhogy ilyen nyugodt vagy?
-
Zoéval este randizunk, nem fog menni a partira,
és én sem. - vigyorgott csibészesen.
-
Az jó..... - ültem le fáradtan.
-
És te?
Megrántottam a vállam.
-
Beszéltem amúgy az angoloddal.
-
Ő nem az én angolom!
-
Mindegy! - legyintett – Mondtam neki délelőtt
hogy ne szívja mellre hogy elzavartad. Te ilyenkor csak a munkára tudsz, és
akarsz koncentrálni, más nem érdekel. Meg, szeretsz olyan cégeket reklámozni,
akik megbízhatóak, neked a hitelesség és
a becsület az első, a melóban, a reklámokban, mindenben. Nem szereted simlis
dolgokhoz adni a neved, és mindig betartod az alkuk rád eső részét, de a veled
üzletelőktől is ezt várod el. Azt hittem ebédre lehiggadsz, ezért mondtam neki
hogy próbálkozzon be.....
-
Ezt nagyon elszúrtam, ezek után szóba sem fog
velem állni figyeld meg....
-
Szerintem nem. Látszik rajtatok, hogy megvan a
szikra! - csapott a térdemre.
-
Te állat vagy! - nyögtem fel.
-
Vele mész este?
-
Nem. Egyedül.
-
De...
-
Menjek oda, hogy héé bocs amiért egész nap a
földbe döngöltelek, de ugye eljössz velem a fogadásra? - figuráztam ki magam.
-
Megtisztelnél.
Úgy fordultam meg mint akit
megütöttek, de a lendülettől leestem az összecsukható támla nélküli székről.
-
Jól vagy? - segített fel Chris.
-
Szuperül. Megint beégettem magam előtted. -
sóhajtottam fel.
-
Egyáltalán nem.
-
De igen! - vigyorgott Freddie, de csak addig
amíg a versenyzői kesztyűmmel el nem kezdtem verni ahol értem.
-
Azt hiszed nem tudom, hogy ebben a te kezed van?
Te pletykafészek kerítő, kifelé, kifelé a bokszomból! - azzal kivertem.
Chrisre pillantottam.
-
Most szeretnék elsüllyedni....
-
Azt hittem elásni magad a homokba...
Kitört belőlünk a nevetés.
-
Ne haragudj rám, én...
-
Semmi baj. Az egyik pilótám is hasonlóan
hisztis, ha valami nem klappol, vagy gond van, csak újabban nem adja elő ezt a
magánszámot, és elszoktam tőle. -cukkolt.
-
Nem szeretem ha munka közben zavarnak, vagy
viccelődnek. Elvonja a figyelmem. A problémára akarok koncentrálni,és nem
hülyeségekre.
-
Értem. Ígérem többet nem zavarlak ha edzés van.
-
Köszönöm. De az ebédnél, én nagyon... Tényleg
sajnálom, csak...
-
Igen?
-
Szóval egész nap bosszantottak, meg én is magam,
és rajtad csattant.
-
Feltűnt.
-
A többiek már tudják mikor kell kerülni, és
Freddienek is jól megy, általában.
-
Értem.
-
Bánt a dolog hidd el, és tényleg nem kell
kísérned ha nem akarsz.
-
Szeretnék veled menni. - nézett rám csillogó
szemekkel.
-
Köszönöm. - nyögtem ki.
-
Visszavigyelek a hotelbe?
-
Az remek lenne. - már nyújtotta is a karját
-Látod, csak sikerült olyat tenned ma, amivel nem akasztottál ki, és még
tótágast sem kellett hozzá állnod.
-
Látom megjegyezted.
-
Ennyi járt már a múmiákért. - kacsintottam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése