As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 7.

7.rész

Mire Freddie megtalált már teljesen kikészültem attól, hogy ezredjére gondoltam át, mi is történt köztem és Christian között.

• Baj van? -nézett rám komolyan.
• Van.
• Láttam elmenni az angolt...
• Igen.
• Összevesztetek?
• Megmondtam neki, hogy van valakim.
• Most tényleg? - akadt ki.
• Igen, tényleg van Freddie! Az a srác nem alibi!
• Hogy fogadta?
• Hősiesen.
• Azt hittem, hogy...
• Nem. Szerencsére nem. Őszintén szólva nem tudom hogy jutottam vele idáig. - néztem rá kétségbeesve.
• Hát nincs itt semmi nagy titok, hidd el. Egyszerűen megvan köztetek a szikra. Az első perctől egymásra voltatok kattanva.
• Ennyire látszott?
• Igen, és őszintén szólva meg is lepődtem.
• Miért?
• Mert te mindig tartod a három lépés távolságot, de vele nem. Annyira egyértelműen viselkedtetek egymással, hogy mindenki azt hitte... Szóval érted.
• Hogy összejövünk?
• Igen. - bólogatott – Ez valahogy kérdésen felül állt. Berger mesélte, hogy Christ eléggé megviselte a barátnőjével való szakítás, de két napja végre megint megtalálta önmagát.
• Jaajj... - temettem a kezembe az arcom.
• Ennyire semmi esély?
• Ennyire Freddie.
• Pihenned kéne, visszavigyelek?
• Nem, fogok egy taxit.
• És ne aggódj, holnap úgysem fogod látni.
• Mert?
• Hallottam amikor Berger azt mesélte Didinek, hogy Chris még ma elutazik, mert valami dolga akadt a gyárban.
• Értem. -törtem le még inkább.
• Gyere. - karolt át – Hazaviszlek.

Alig értem vissza a hotelbe, máris írtam egy sms-t Patricnak.

„ Kérlek gyere ide most! Szükségem van rád!”

Nyolc év alatt kétszer kapott tőlem ilyet, egyszer amikor meghalt az apám,és másodszor meg nagyon beteg voltam.

Reggel fáradtan, kialvatlanul ébredtem, és az időmérőn sem találtam önmagam, az utolsó helyek egyikét szereztem meg.

Állandóan arra csókra gondoltam, úgy éreztem megőrülök.

Este éppen a vacsorámat turkáltam a bokszban, amikor megjelent Patric.

Letettem a tányért, és a nyakába vetettem magam.

Átölelt.

• Mi történt?
• Ugye maradsz?
• Pár napot tudok, de mi történt?
• Szeretlek.

Éreztem hogy kezd ideges lenni, és megfeszül a teste.

• Gyere. -átmentünk a szobámba.

Leültünk az ágyra és szorosan átölelt.

• Mennyire kell aggódnom?
• Nem tudom. - az állam alá csúsztatta a kezét, és maga felé fordított.
• Mennyire volt komoly?
• Összegabalyodtam..... valakivel....... de én nem....
• Értem.
• Nem értem hogy történt...

Nagyot sóhajtva átölelt.

• Éreztem hogy valami ilyesmiről lesz szó....
• Sajnálom...
• Ki volt az?
• Nem Indys.
• Nem fogod elmondani.
• Ezt jól látod.
• De már vége. Elment, és nem találkozom vele többet.

Bólintott.

Érdeklődve pillantottam rá.

• Az illetőt nem Christian Hornernek hívják véletlenül?

Nem akartam, hogy tudja.

• Honnan?

Jelentőségteljes pillantás volt a válasz.

• Láttam a képeket a róla készült képeket a neten, a többit meg összeraktam.
• Dühös vagy?
• Egy kicsit. Én elmondtam volna mindenkinek, hogy a feleségem vagy, és akkor nem kevered ilyet helyzetbe sem magad, sem Christiant.
• Kösz, hogy én vagyok a bűnbak! - álltam fel de visszarántott.
• Ezer éve ismerlek, és őt is! Nem szándékosan húztad az agyát, én tudom, de azt is, ha tisztában van vele, hogy foglalt vagy az életben nem mutatja ki az érzéseit!
• És most mit csináljak? Kössem föl magam?
• Szeretlek. - ölelt át – Mennyire estél bele?
• Egy kicsit. - néztem rá.
• Egy kicsit azért jobban nem?
• Nem akarok róla beszélni!
• Pedig kellene.
• Én téged szeretlek!
• Jól van. - szorított magához.

A verseny kicsit jobban sikerült, benne voltam az első tízben. Keddig maradt, és nagy kibéküléseket tartottunk éjszakánként, aztán hazarepült, én meg a következő helyszínre.

A szezon gyorsan repült, az Indy 500-on második lettem, Freddie mögött, és a sorozatban is jól álltam. Magam sem tudom miért, de néha utána néztem hogy áll a Red Bull vagy Christian éppen mit nyilatkozott. Ha pedig akadt egy kis időm, gyakran eszembe jutott az a long beach-i este.

Október közepén véget ért a bajnokság, ahol Franchitti és Dixon mögött a harmadik helyet szeretem meg, elég sok műszaki hiba hátráltatott, így nagyjából elégedett is voltam.

Visszautaztam Londonban, Patrichoz.

Örültem, hogy végre több időt tölthetek vele, még ha ő napközben dolgozik is.

Egyik délután beugrottam a régi tánciskolába ahová korábban jártam, és beálltam egy kis hiphopot gyakorolni. Annyira elszaladt az idő, így megkértem ha tud, jöjjön értem, úgyis ismeri a címet.

Kicsit késve, de megérkezett, és beállt a gyerekekhez és hozzám bohóckodni.

A Tha Black Eyed Peace: Let's get it started c. számára ráztuk.

Amikor vége lett, még maradtam a parketten ő meg kiment oldalra, és egyszerre döbbenten néztem pár alakot a nagy tükörben.

• Nem is tudtam, hogy a csapatvezetőm után, az egyik főmérnökünk ilyen nagy hiphop fan! - nevetett Didi.
• Én sem hogy te. Mi újság? Főnök! Eddie hát te?
• Roxy cipelt el, mert Megan ide jár. Valami bemutatóra készülnek, és meg kell nézni.- morgott a mellette álló szőke lányra. És te?
• A feleségem imádja ezt a zenét.
• Nős vagy? - nevetett Didi – Nem is tudtam! -oldalra fordult, de láthatóan a mellette álló alak is tanácstalan volt.
• Hát már pár éve, csak ritkán van itthon. Másfelé dolgozik.

Nagy levegőt vettem, és megfordultam, erőt vettem magamon, oda sétáltam, majd menet közben leszedtem a fejemről a széles karimájú sapkát.

• Sziasztok! - köszöntem egyszerűen.
• Ami, hát te? - kacagott Didi – Honnan ismered te Patricot?
• Ő a feleségem. - karolt át Patric, de én közben nem voltam képes a láthatóan döbbent társaságra nézni.
• Ti? - döbbent meg az osztrák – Ez komoly?
• Igen. Csak Ami miatt nem vertük nagy dobra.
• Ez hihetetlen, igaz Christian? - nevetett.

Felpillantottam.

• Igen. Egészen hihetetlen. - közölte az angol, falfehér és láthatóan dühös arccal.