Egész
este beszélgettünk, és táncoltunk, már éppen fáradtunk, amikor
jött egy lassú szám.
Megint
egy kedvencem, Lifehouse- Storm.
- Leülünk? - kérdezte óvatosan.
- Nem akarsz lassúzni.
- De. Akarok. - nézett a szemembe.
- A lehetőség adott.
A
vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt. Lehunytam a szemem,
és csak élveztem az egészet.
- Túl jó veled... -suttogta.
- Az baj?
- A főnökkel vagy...
- A főnöködnek felesége van. - néztem a szemébe, de ettől úgy éreztem megfulladok, azok a kék szemek rabul ejtettek.
- Vicces... - sóhajtott fel.
- A vadászból lett a vad? - kérdeztem cukkolva.
- Kezdem érteni, miért van beléd esve...
- Világosíts fel...
- Okos, szép, független, erős, és őrülten szexi...- motyogta, de le nem vette a tekintetét rólam.
- Elcsavartam a világbajnok fejét?
- Igen... - ölelt át.
- Sokat ittál.
- Ez nem azon múlik...
- Tudom...
- Annyira...
- Annyira mi?
Mélyen
a szemembe nézett.
- Szeretnélek megcsókolni.
- Fél mezőny minket néz...
- És Chris is... - mutatott a szemével az egyik sarok felé.
Az
angol meredten bámult minket.
- De te is szeretnéd?
- Igen... Szeretném... - bújtam hozzá.
- Őrület, hogy pont te vagy rám ilyen hatással....
- Sajnálom... Én sem ezt terveztem...- hajtottam a fejem megint vállára – A sors vicces.
- De hát nem is jársz vele! Szabad vagy ő pedig nem. - vívódott.
- Tudom... És te sem vagy közömbös nekem.. - sóhajtottam fel.
- És ha eltűnnénk amikor vált a zene?
- Vonzódom hozzád, de...
- Chris miatt?
- Nem tudom kész vagyok e egy új kapcsolatra...
- Próbáljuk meg... - csókolt a nyakamba.
- És ha a végén nemet mondok? - suttogtam.
- Vállalom a kockázatot, ha te is.
Nem
válaszoltam, a számnak vége lett, és jött egy pörgős.
Seb
a bárpulthoz húzott, és leültünk.
- Mit kérsz?
- Vodkát.
- Kettőt kérünk. -adta le a rendelést.
Alig
tették ki, én máris felhajtottam az enyémet, Seb lassan itta ki.
- Jobb ha én lelépek, ne vedd a szívedre jó? - simogattam meg a vállát.
- Nem veszem... - de a poharat nézte.
- Haragszol?
- Kezdem megszokni hogy az értelmes csajok lepattintanak...
- Hanna nem volt értelmes, mert dobott téged. Rendes srác vagy, maradj ilyen.
- Pocsékul érzem magam.
- Miért?
- Mert most úgy néz ki én hajtottam rád, bosszúból, ami kb. négy órája igaz is volt, az első tíz percben! A saját csapdámba estem.
- Tanulsz belőle. - karoltam át hátulról, és adtam a fejére egy puszit, megfogta a kezem – Aludd ki magad.
- Gondolod? Én nem hiszem, hogy segít.
- Sokat ittál, és fel vagy pörögve. Néha onnan jön a segítség ahonnan nem várnánk....
- Lehet...
Elmosolyodtam.
- Azt hiszem jobb ha erre külön külön alszunk egyet.
- Lehet.... - motyogta, megveregettem a vállát.
- Szia...
- Szia...
Fáradtan
keresgéltem a zsebemben a szobám előtt a mágneskártyát, a
telefonnal együtt sikerült kirántani, mindkettő a földre esett.
- A fenébe! - hajoltam le érte, de hirtelen valaki elvette előlem a kártyát – A frászt hoztad rám! - néztem idegesen az angolra, és nyújtottam érte a kezem.
- Mi volt ez Sebastiannal?
- Tessék?
- Csak a vak nem látta, hogy rámásztál!
- Te megőrültél! - kaptam a kártya után de elrántotta előlem – Add ide!
- Az ő ötlete volt?
- Mi?
- Ő akart lefeküdni veled?
- Mi bajod van? Ittál?
- Válaszolj!
- Nem volt semmi, te is láttad! Mindenki látta! Tök egyedül vagyok! És amúgy sincs jogod számon kérni engem! Nős vagy ha jól emlékszem!
A
falnak szorított.
- Mire ment ki ez az este?
- Engedj el! Csak jól éreztünk magunkat, haverkodtunk!
- Nem vagyok hülye!
- Megőrültél? Ez már zaklatás!
- Lefeküdtél vele?
- Te megvesztél!
- Válaszolj!
- Segítség! Segítség! -kiabáltam, miközben karon ragadott.
- Te hozzám tartozol!
Többször
megütöttem, és pofon vágtam, de a szorítás nem engdett.
- Hagyd abba! -sziszegte.
- Eressz el! -kiabáltam.
Halk
csengés jelezte hogy megjött a lift, és ahogy kinyílt, Freddie,
és Seb szállt ki.
- Fiúk! - kiabáltam.
- Ami! - kapta fel a fejét Seb.
- Itt a szeretőd! - lökött el erővel Chris – Viheted! - azzal berobogott a liftbe, és eltűnt.
A
német segített fel.
- Jól vagy?
Szorosan
átöleltem.
- Te reszketsz.... - suttogta.
- Mi történt? - hallottam Freddie hangját.
- Azt hitte hogy én és Seb, és ordítozott velem egy sort...... Nem tudom mi ütött belé.........
- Féltékeny. -morogta – Dolgom van! Seb vigyázz rá.
- Persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése