As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 9.

9.rész

Észak-Karolinában, Moorevilleben voltam, a csapatom gyárában. Egyik este az épületben lézengtem, mikor Freddie odajött.

• Mi bajod?
• Miért?
• Hetek óta olyan vagy mint valami kómás.
• Kicsit elfáradtam.
• Szerintem a te bajodat Hornernek hívják.
• Már te is kezded!
• Ki kezdte még?
• Jézusom!
• Ami. - ragadott karon és vont félre - Valami nagyon nincs rendben veled.
• Freddie kérlek...
• Látom, hogy nyomaszt, beszélned kellene róla...
• És úgy gondolod veled?
• Hátha van egy barátnőd akkor inkább azzal...
• El akarom felejteni!
• Remekül megy nem?
• Gyere! Igyunk. - azzal belém karolt, és elcipelt a városba.

Valami új hely volt, de egész tűrhető, a teraszon ültünk le, két Beherovka társaságában.

• Idd meg. - felhajtottam.
• Jobb?
• Még nem, ahhoz több kell.

A harmadik round után kezdett minden határozottan javulni.

• Lesmárolt a kaliforniai szponzor bulin. - intettem még egy körért.
• Meg?
• Én meg mikor hazavitt a vacsora után. - vettem el előle a piát és kiittam.
• A pasid?
• Az első tudja, a másodikat sejti, és mivel mindkettőnket ismer azt mondja nem aggódik. Megbízik bennünk. Erre varrj gombot. - csaptam le az üres poharat.
• Mit érzel?
• Nem tudom! -tártam szét a karom – Patrikot szeretem. - hajtottam fel az új köröm.
• És Horner?
• Ha a közelemben van, olyan vagyok mint valami liba.
• Feltűnt. -nevetett fel – De valamit akarsz tőle, ha már lekaptad!
• Hát ez az.... - intettem újra.
• Elég lesz mára.
• Nem, még nem vagyok elég részeg! Szóval... Nem tudom, hogy amit érzek az csak egy éj-szakára vagy többre szól. - megint intettem a pincérnek.
• És ő?
• Elvei vannak.

Hunt úgy kacagott majd leesett a székről.

• Előbb utóbb elfelejti őket, kényszerítsd rá.
• Minek?
• Akarod őt ? Akkor szerezd meg!
• Hülye vagy! És Patrik?
• Ami, ezer éve együtt vagytok, sose kurtál félre, ezt az egyet le fogja nyelni, hidd el!
• És ha nem?
• Akkor nem, de akkor nem is szeretett igazán!
• Micsoda okfejtés! Idióta vagy!
• Ami, szívem, nézd, csak akkor derül ki mi van köztetek az angollal ha végre léptek. Utána majd eldöntöd hogy szánod bánod, vagy utánad az özönvíz. Ha hónapok alatt nem múlt el, akkor egy darabig nem is fog, addig húzzátok a másik agyát, amíg egyszer ki tudja hol fogtok egymásnak esni.
• Ettől félek én is....rettegek .
• Hívd fel.
• Nem, soha! Nem is menne bele.
• Nekem megvan a száma. - vette elő a mobilját, és elém tette.
• Nem.
• Akkor majd én.
• Freddie! - kaptam fel a készüléket – Ne!

Megszólalt egy ismerős szám.

A telefonra pillantottam, este tizenegyet mutatott, Londonban még csak este hat körül.

Felvettem, kikerestem a számot, beírtam a telefonomba, és megnyomtam a hívásindítást.

• Elmegyek két sörért. -állt fel.

Négy csöngés után felvette.

• Tessék! Christian Horner.

Nem tudtam mit mondjak.

• Igen tessék! Christian Horner...... Halló!
• Ami vagyok. - nyögtem ki, nem jött válasz – Ami Hawk, ott vagy még?
• Igen..... Elsőre is értettem a neved... -hallhatóan nem örült.
• Zavarlak?
• A cégnél vagyok, az irodámban. -szögezte le.
• Ha zavarlak, akkor...
• Nem zavarsz....Miért hívtál?
• Ezúttal én vagyok részeg.... Legalábbis azt hiszem... - nevettem keserűen – Hat pohár után már nem számoltam mennyit ittam... Szánalmas vagyok igaz? - pityeredtem el, igyekeztem gyorsan összeszedni magam – Bocs. Ez a hívás a rossz ötleteim között oscart érdemelne...
• Hol vagy most? - kérdezte kedvesen.
• Jó éjt szia. - azzal letettem.

Körbe néztem, de a kedvenc csapattársam nem volt sehol.

Megkértem a pultost, hogy hívjon nekem egy taxit, és valahogy visszakeveredtem a gyárban.

Úgy feküdtem ahogy voltam, ruhástól, sírtam egy kiadósat, aztán elaludtam.

Másnap késő délután ébredtem, nagy fejfájással.

A kávé sem segített, így megpróbálkoztam egy zuhannyal, melegítőben és kinyúlt pólóban voltam, amikor kopogtattak.

Tudtam, hogy Freddie az, ki akarta magyarázni miért tűnt el az este.

Amikor kinyitottam, először ledöbbentem, aztán a karjába vetettem magam.

• Hogyan?
• A hívásod után nagyon aggódtam, ezért felhívtam Huntot, hogy hol vagytok. Azt mondta annyira nem voltál részeg, hogy ne juss egyedül vissza...
• Köszönöm.... -suttogtam.

Nagyot sóhajtott.

• Senki nem tudja hol vagyok, nem szóltam „neki” sem. Azt hazudtam családi ügyben kell elmennem.
• Köszönöm....
• Szólni akartam neki, tényleg, de......végül úgy éreztem inkább most én kellek. Önzőség, tudom...
• Nem....Tényleg te kellesz.... - szorítottam erősen.

A vállamba fúrta az arcát.

• Hiányoztál..... Nagyon....
• Christian....

Megcsókolt. Ez megint más volt, szerelmes, aggódó, reménykedő, kissé bátortalan.

Szenvedélyesen viszonoztam, a zakója már lekerül, és az ingét gomboltam, amikor megfogta a kezem.

• Nem..... - motyogta.
• Miért? - néztem rá kétségbeesve.

Magához húzott.

• Szerintem erre te is tudod a választ....
• Akkor miért jöttél? - fakadtam ki.
• Látnom kellett téged. Ez a pár hét maga volt a pokol Ami.
• Tudom...

A homlokát az enyémnek döntötte.

• Szeretlek... De nem tudom átlépni a határt... nem megy....

Megsimogattam az arcát.

• Ha tényleg akarsz engem lépned kell.... Meg kell mondanod neki, hogy vége... Legyél vele tisztességes....
• Mondani könnyű! - löktem el.
• Mitől félsz ennyire? -kérdezte döbbenten.
• Attól hogy megbántom a semmiért!
• Azt hiszed ez csak múló szeszély?! - fakadt ki.
• Igen! És nem tudom eldönteni, hogy tényleg szeretlek, vagy csak dugni akarok veled!
• Ez szép. - hitetlenkedett – És Patrik?
• Nem tudom, most boldog vagy? Nem tudom mit érzek, az világ a feje tetején áll, és fogalmam sincs, hogy próbáljam e helyrehozni, vagy hagyjam e szétesni mert tényleg vége! Megőrülök! Ha vele vagyok boldognak érzem magam, de ha veled, akkor semmi nem számít, és akarlak! - rogytam az ágyra sírva.

Kiborultam. Átölelt és magához húzott.

Éreztem hogy feszült, és mély levegőt vesz.

• Ha van egy kis időm azon jár az agyam, hogy a barátom, a munkatársam felesége vagy, és ez nem helyes. Nem tudok a szemébe nézni, mert úgy érzem elárultam. El kellene felejtenem téged, de képtelen vagyok rá. Éjszaka alig merek már aludni, mert állandóan rólad álmodom... Mindenfélét.... Néha....-vett egy mély levegőt – nagyon vad dolgokat.... amikor pedig felébredek ..... egyedül vagyok a sötétben. Ilyenkor olyan, mintha kezdenék begolyózni....
• Nem tudom... esküszöm nem... Attól is félek, hogy mi lesz, ha mindent felrúgunk... és nem sikerül, akkor mi lesz? Ujjal mutogatnak mindkettőnkre, a nő aki a megcsalta a férjét Christian Hornerrel, és a férfi aki elszerette egy munkatársa feleségét... Akárhogy is, de szétromboljuk az eddigi életünket, és nem vagyok benne biztos, hogy ha bebukom veled, egyedül újra tudom e kezdeni megint.....
• Értem.....-sóhajtott fel.
• Meddig tudsz maradni?
• Még pár órát, aztán legkésőbb kilenc körül gépre kell szállnom, hogy reggelre visszaérjek.

Elengedtem, és eldőltem az ágyon.

• Búj ide... - suttogtam.

Szó nélkül mellém feküdt, magához húzott, és ránk terítette a takarót.