As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 5.

5.rész

Hatkor még azon dilemmáztam mit vegyek fel, dögös kivágott piros, vagy csinos szolidabb fekete.

Végül a beszárítottam, és kivasaltam a hajam, feltettem egy füstös sminket, de ruha ügyben még mindig nem jutottam előre fél centit se.

Kopogtattak.

-        Szia, még nem vagy kész? -  nézett végig a fürdőköpenyemen Christian.

Ő remekül festett, jól áll neki a sötétszürke selyem öltöny, a kék ing, sötét és fehér csíkos nyakkendő.

-        Hat húsz van, és azt mondtad félre jössz értem.

-        Bocs. Nem szóltam. - emelte fel magadóan a kezét.

-        Gyere be.

-        Ne a pirosat. - megfordultam és a két vállfán lógó ruhát nézte.

-        Tudod mit menj a fenébe a tökéletes angol lelkeddel! - kaptam fel a két ruhát, és magamra csaptam a háló ajtaját.

Kopogtatott.

-        A holdon vagyok!

-        Ami..

Kicsaptam az ajtót.

-        Nekem tetszik a piros! Sajnálom ha a te ízlésednek túl merész! - pattogtam.

-        A meghívón az állt fekete vagy fehér estélyi. - közölte halál nyugodtan, és fel mutatta a díszes kártyát.

-        Ez nem igaz. - borultam a félfára – Figyelj, szerintem menj nélkülem.

-        A ruha miatt?

-        Nem. Illetve, igen.

-        Nézd tőlem jöhetsz a másikban is, ha neked az...

-        Nem! Úgy értem ma állandóan égetlek téged is, meg magamat is, ráadásul már negyedszer cseszlek le.

-        Igen? Most hogy mondod, először hallgassak, aztán tűnjek el, majd csináljak amit akarok, és végül az ízlésem került terítékre. - szögezte le gúnyosan.

-        Szeretnék elsüllyedni, a Marianna – árok talán elég mély.

Felnevetett, aztán átölelt.

-        Szóval?

-        De....

-        Vegyél fel valamit, mert már harminc van és gyere.

-        És ha így mennék?

-        Hát.... én díjaznám.

-        Azt elhiszem... - nevettem fel.

-        Siess. - ment ki.

-        Oké.

Öt perc alatt felkaptam a ruhát és egy cipőt, meg egy táskát.

-        Remekül áll. - mosolygott mikor kiléptem az ajtón.

Bólogattam, és nyújtotta a karját.

Valahogy sikerült időben érkeznünk, végig néztem a társaságon amikor egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam.

-        Oda nézz!  - nyögtem ki.

Freddie éppen Zoéval táncolt, Eddie pedig Roxyt karolva nézte őket vérben forgó szemmel.

-        Ebből baj lesz.

-        Nem is kicsi. Basszus. -  sóhajtottam fel – Ha lekéred Zoét, akkor én meg Freddiet, és beszélek vele.

-        Nem kellene...

-        Tudom, de Freddie a csapattársam.

-        Hát jó. - morogta, erre adtam egy puszit az arcára.

-        Vonzóbb már a terv?

-        Határozottan, de azért még velem is táncolnod kell.

-        Mindenképpen.

-        Helyes.

Előre ment, pofátlanul lekérte a lányt, én meg Freddie mellé csapódtam.

-        Ebben a te kezed van? - dühöngött.

-        Eddie majdnem neked ment, nem igaz hogy nem tűnt fel.

Hunt oldalra pillantott, ahol az ír még mindig úgy szorította a pezsgőt poharat hogy félő volt, eltöri, Roxy pedig láthatóan nyugtatgatta.

-        Azt hittem nem jössz?

-        Zoét elcipelte az a tulok, és kénytelen...

-        Az a tulok, az apósod lesz, és a hugicád férje! Elhiszem, hogy utálod, de embereld meg magad.

-        Igyekszem lenyugodni. A francba!

-        Mi van? - de már láttam, Zoé már mással táncolt – Ez ki?

-        Berger.

-        Jaj tényleg, Gerhard Berger. - kuncogtam fel – Kicsit megöregedett, de még mindig nem rossz.

Freddie megszorította kezem.

-        Ez fáj!

-        Bocs. De ő hajt Zoéra.

-        Berger? - néztem rá döbbenten – Ne szívass, Eddie belőle is kutyaeledelt csinál.

-        Gerhard minden nőre hajt. - morogta.

-        Kérlek, nyugodj meg. Nem kell a balhé.

-        Oké.

-        Freddie, és ne igyál. Tudod hogy olyankor hülye vagy. Ide tiszta fej kell.

-        Rendben.

-        Tarts ki.

Dünnyögött valamit, én meg leléptem.

Az angolt éppen Didivel beszélgetett élénken, így nem akartam zavarni, ezért Roxyékhoz mentem oda, és közben szereztem egy kis pezsgőt.

-        Sziasztok, hogy tetszik a buli?

-        Szerintem remek. - mosolygott a lány.

-        Pocsék!

-        Látom nagy az összhang.

De Irvine idegesen nézte a Hunt – Zoé párost.

-        Kétlem hogy Freddie bántaná a lányod, totál beleesett. - ittam bele a poharamban.

-        Én is ezt mondtam neki, de... -mondta Roxy.

-        Ti ezt nem értitek! - csattant fel Eddie.

-        Melyik részét? Ha arra gondolsz, Freddie nem örül, hogy a tesója egy őskövülettel jár, vagy arra hogy te megtudnád fojtani szoknyapecér vőjelöltet?

-        Ez nem a te ügyed!

-        Addig az enyém, míg Hunt a csapattársam!

-        Csak nem beleestél? - kakaskodott az ír.

-        Nem estem bele, de jó barátom, és nem fogom hagyni, hogy tönkretedd! Sajnálom, amiért nem akarod meglátni mennyit változott a lányod miatt!

-        Ugyan már!

-        Vagy kérdezzem meg Roxyt te mennyit javultál érte?

-        Eddie, csak nem emberedre akadtál? -nevetett fel mellettünk Didi.

-        Szerintem igen.

-        Szerintem meg menjetek a fenébe! - azzal Roxyt hátrahagyva elviharzott.

-        Legalább valaki helyre tette. - nevetett a lány.

-        És haszna is volt?

-        Ki tudja? - rántott meg a vállát.

Chris rám mosolygott.

-        Táncolunk?

-        Persze! - ragadtam karon, és eltűntünk a tömegben.