10.rész
Ajánlott zene: Lifehouse - Storm
Egy
kis idő után egyenletesen vette a levegőt, mélyen aludt, de nem
engedett el egy pillanatra sem. A mellkasára hajtottam a fejem, és
hallgattam a szívverését.
Éreztem,
hogy lecsukódik a szemem.
Arra
ébredtem fel, hogy óvatosan megpróbál elslisszolni.
- Hová mész? - kérdeztem rekedten.
- Pihenj. - adott egy puszit a fejemre.
- Chris... - ültem fel, felkapcsolta a kis lámpát.
- Este nyolc is elmúlt már, mennem kell mert lekésem a gépet.
- Értem. - bólogattam.
- Rengeteg a munkám, -húzott magához - minél tovább maradok annál biztosabb hogy lekap valaki, és lebukom merre járok.
- Jó... - fúrtam az arcom a vállába, de már előtörtek a könnyek.
- Ne csináld ezt.... Ami kérlek...
- Ne haragudj. - töröltem meg az arcom, de nem tudtam erős lenni.
- Ami.... kérlek.... így nem tudlak itt hagyni....
- Akkor maradj... - borultam a nyakába.
Akkorát
sóhajtott, hogy azt hittem elrepülünk mindketten.
- Chris... kérlek... - zokogtam – Tudom, hogy rohadt önző vagyok.
- Édes Istenem.... -szorított erősen.
- Maradj....
- Ne csináld.... kérlek....
- Chris...
- Ami ...– tolt el magától, és letörölte a könnyeimet – Nézz rám. - felpillantottam – el kell mennem...
- Nem...
- Figyelj rám oké? Ami. - fogta a kezei közé az arcom – Két hét múlva Charlotteban tesztelsz igaz?
- Igen..... Lesz egy hétvégi szezon előtti zárt teszt.
- Két hét múlva, Sebastian Heppenheimben lesz péntektől vasárnapig, egy három napos parádén. Megünnepli az új vb címét. Kell valaki a kocsik mellé, és Patrik is vele megy mint mindig, már szólt.
- És?
- A gyárban alig dolgozik majd valaki, mert az már december közepe lesz. Én még augusztusban beírtam magamnak akkora egy hét szabit.
- Eljössz egy hétre? - lelkesültem fel.
- Nem. A hét elején meglátogatom a családom ahogy terveztem, aztán csütörtökön átrepülök Charlotteba, hozzád.
- És vasárnapig maradsz?
- Igen. - ölelt át – De remélem a munkatársaid nem verik majd nagy dobra.
- Beszélek velük.
- Most viszont muszáj mennem...
Bólogattam.
- Szeretlek. - csókolt meg lágyan – Gyorsan eltelik ez a két hét....
- Ez nem igaz....
- Nem... De jól hangzott....
A
küszöbig kísértem aztán néztem ahogy eltűnik a folyosón.
Bezártam
az ajtót, és máris egyedül éreztem magam. Megszólalt a
telefonom, jött egy sms.
„
Te is hiányzol. C.”
Átöleltem
a párnám, még mindig olyan illata volt mint neki.
Reggel
Patrik hívására ébredtem.
- Szia....- szóltam bele álmosan.
- Megtennéd hogy átadod a kagylót? - kezdte ingerülten.
- Kinek? Most keltem fel.
- A főnökömnek! Sürgősen beszélnem kell vele! Céges ügy! - kiabálta.
- Christian nincs itt. - válaszoltam nyugodtan.
- Ne hazudj nekem! Valaki feltett twiterre egy képet, hogy a charlotti reptéren állt sorba!
Tudtam,
miért ideges, és nem haragudtam rá, becsaptam, lebuktam, és fáj
neki. Vállalnom kellett a következményeket.
- Nem hazudok, tényleg itt volt pár órát, de még az este vissza ment Londonba.
- Mikor?
- Az kilencórásival. Már ott kellene lennie.
- Tényleg nincs nálad?
- Nincs. Esküszöm.
- És nem mondott semmit hogy esetleg megy még valahová?
- Annyit hogy el kell érnie a járatot, mert reggel bent kell lennie, és rengeteg a munkája. Mi történt?
- Didi itt van, ellenőrzést tart, minden kész káosz, Chris meg nem veszi fel sem a mobilját, sem egyik otthoni telefonját sem!
- Nem tudok többet mint te.
- Ezzel vitatkoznék!
- Nem feküdtem le vele. - szögeztem le a tényt.
- Még nem!
- Holnap átrepülök és beszélünk személyesen.
Nem
jött válasz.
- Patrik. Tudom hogy...
- Kapcsold be a tévét.
- Tessék?
- Kapcsold be a tévét! A Sky Newst! Most!
Előkerestem
a kapcsolót, majd gyorsan a csatornát.
Egy
összeroncsolódott autót mutattak a képernyőn. Egy kék Porshét.
„
A baleset körülményei még ismeretlenek, azonban az tény, hogy a
reggeli órákban az út erősen nedves volt az éjszakai heves
esőktől. De ennek nem kellett volna gondot okoznia a csapatfőnök
számára -bevágtak egy képet Christianról -, hiszen korábban
maga is sikeres autóversenyző volt. Az viszont tény, hogy autója
megcsúszott a kanyarban, elvesztve uralmát a gépjármű fölött
és egy betonoszlopnak csapódott. Találgatások röppentek fel azt
illetően is, hogy elaludhatott a volánnál, ugyanis ma reggel több
szemtanú látta őt leszállni a reptéren egy Amerikából érkező
járatról. A vizsgálat még tart, a rendőrök helyszínelnek.
Christian Hornert pedig jelen pillanatban a londoni Memoryal
Hospitalban műtik súlyos sérülésekkel. Loreen Amstedet hallották
a.... -levettem a hangot.
- Istenem.... - suttogtam.
- Le kell tennem!
- Patrik!
- Gyere az első géppel, de ne csinálj belőlem, és belőle se hülyét. Itt senki nem tud semmit rólatok!
- Köszönöm... - de ezt már valószínűleg nem hallotta mert letette a telefont.
Mire
aznap késő délután leszálltam Londonban, pletykalapok friss
kiadásai tele voltak a hírrel, és az új információkkal.
Éppen
kimentem az épület elé, hogy fogjak egy taxit, amikor Patrik
Volvója állt meg előtte.
- Gyere! - nyitotta ki az ajtót.
- Igaz hogy....
- Igen. Elaludt a volánnál.
- Istenem....
- Gondoltam hogy ezzel a géppel jössz.....
- Hogy van?
- A hírek túloztak, nem volt életveszélyben. A műtét jól ment, már fel is ébredt mikor eljöttem. Eltört a jobb karja, a válla, pár bordája, és agyrázkódása is van. Szerencsés volt.
- Értem...
- A többiek bent vannak nála, de estére mindenki hazamegy, akkor beviszlek.
Nem
válaszoltam, csak kibámultam az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése