2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2013. január 6., vasárnap

As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 10.


10.rész

Ajánlott zene: Lifehouse - Storm

Egy kis idő után egyenletesen vette a levegőt, mélyen aludt, de nem engedett el egy pillanatra sem. A mellkasára hajtottam a fejem, és hallgattam a szívverését.
Éreztem, hogy lecsukódik a szemem.
Arra ébredtem fel, hogy óvatosan megpróbál elslisszolni.
  • Hová mész? - kérdeztem rekedten.
  • Pihenj. - adott egy puszit a fejemre.
  • Chris... - ültem fel, felkapcsolta a kis lámpát.
  • Este nyolc is elmúlt már, mennem kell mert lekésem a gépet.
  • Értem. - bólogattam.
  • Rengeteg a munkám, -húzott magához - minél tovább maradok annál biztosabb hogy lekap valaki, és lebukom merre járok.
  • Jó... - fúrtam az arcom a vállába, de már előtörtek a könnyek.
  • Ne csináld ezt.... Ami kérlek...
  • Ne haragudj. - töröltem meg az arcom, de nem tudtam erős lenni.
  • Ami.... kérlek.... így nem tudlak itt hagyni....
  • Akkor maradj... - borultam a nyakába.
Akkorát sóhajtott, hogy azt hittem elrepülünk mindketten.
  • Chris... kérlek... - zokogtam – Tudom, hogy rohadt önző vagyok.
  • Édes Istenem.... -szorított erősen.
  • Maradj....
  • Ne csináld.... kérlek....
  • Chris...
  • Ami ...– tolt el magától, és letörölte a könnyeimet – Nézz rám. - felpillantottam – el kell mennem...
  • Nem...
  • Figyelj rám oké? Ami. - fogta a kezei közé az arcom – Két hét múlva Charlotteban tesztelsz igaz?
  • Igen..... Lesz egy hétvégi szezon előtti zárt teszt.
  • Két hét múlva, Sebastian Heppenheimben lesz péntektől vasárnapig, egy három napos parádén. Megünnepli az új vb címét. Kell valaki a kocsik mellé, és Patrik is vele megy mint mindig, már szólt.
  • És?
  • A gyárban alig dolgozik majd valaki, mert az már december közepe lesz. Én még augusztusban beírtam magamnak akkora egy hét szabit.
  • Eljössz egy hétre? - lelkesültem fel.
  • Nem. A hét elején meglátogatom a családom ahogy terveztem, aztán csütörtökön átrepülök Charlotteba, hozzád.
  • És vasárnapig maradsz?
  • Igen. - ölelt át – De remélem a munkatársaid nem verik majd nagy dobra.
  • Beszélek velük.
  • Most viszont muszáj mennem...
Bólogattam.
  • Szeretlek. - csókolt meg lágyan – Gyorsan eltelik ez a két hét....
  • Ez nem igaz....
  • Nem... De jól hangzott....
A küszöbig kísértem aztán néztem ahogy eltűnik a folyosón.
Bezártam az ajtót, és máris egyedül éreztem magam. Megszólalt a telefonom, jött egy sms.
„ Te is hiányzol. C.”
Átöleltem a párnám, még mindig olyan illata volt mint neki.
Reggel Patrik hívására ébredtem.
  • Szia....- szóltam bele álmosan.
  • Megtennéd hogy átadod a kagylót? - kezdte ingerülten.
  • Kinek? Most keltem fel.
  • A főnökömnek! Sürgősen beszélnem kell vele! Céges ügy! - kiabálta.
  • Christian nincs itt. - válaszoltam nyugodtan.
  • Ne hazudj nekem! Valaki feltett twiterre egy képet, hogy a charlotti reptéren állt sorba!
Tudtam, miért ideges, és nem haragudtam rá, becsaptam, lebuktam, és fáj neki. Vállalnom kellett a következményeket.
  • Nem hazudok, tényleg itt volt pár órát, de még az este vissza ment Londonba.
  • Mikor?
  • Az kilencórásival. Már ott kellene lennie.
  • Tényleg nincs nálad?
  • Nincs. Esküszöm.
  • És nem mondott semmit hogy esetleg megy még valahová?
  • Annyit hogy el kell érnie a járatot, mert reggel bent kell lennie, és rengeteg a munkája. Mi történt?
  • Didi itt van, ellenőrzést tart, minden kész káosz, Chris meg nem veszi fel sem a mobilját, sem egyik otthoni telefonját sem!
  • Nem tudok többet mint te.
  • Ezzel vitatkoznék!
  • Nem feküdtem le vele. - szögeztem le a tényt.
  • Még nem!
  • Holnap átrepülök és beszélünk személyesen.
Nem jött válasz.
  • Patrik. Tudom hogy...
  • Kapcsold be a tévét.
  • Tessék?
  • Kapcsold be a tévét! A Sky Newst! Most!
Előkerestem a kapcsolót, majd gyorsan a csatornát.
Egy összeroncsolódott autót mutattak a képernyőn. Egy kék Porshét.
„ A baleset körülményei még ismeretlenek, azonban az tény, hogy a reggeli órákban az út erősen nedves volt az éjszakai heves esőktől. De ennek nem kellett volna gondot okoznia a csapatfőnök számára -bevágtak egy képet Christianról -, hiszen korábban maga is sikeres autóversenyző volt. Az viszont tény, hogy autója megcsúszott a kanyarban, elvesztve uralmát a gépjármű fölött és egy betonoszlopnak csapódott. Találgatások röppentek fel azt illetően is, hogy elaludhatott a volánnál, ugyanis ma reggel több szemtanú látta őt leszállni a reptéren egy Amerikából érkező járatról. A vizsgálat még tart, a rendőrök helyszínelnek. Christian Hornert pedig jelen pillanatban a londoni Memoryal Hospitalban műtik súlyos sérülésekkel. Loreen Amstedet hallották a.... -levettem a hangot.
  • Istenem.... - suttogtam.
  • Le kell tennem!
  • Patrik!
  • Gyere az első géppel, de ne csinálj belőlem, és belőle se hülyét. Itt senki nem tud semmit rólatok!
  • Köszönöm... - de ezt már valószínűleg nem hallotta mert letette a telefont.
Mire aznap késő délután leszálltam Londonban, pletykalapok friss kiadásai tele voltak a hírrel, és az új információkkal.
Éppen kimentem az épület elé, hogy fogjak egy taxit, amikor Patrik Volvója állt meg előtte.
  • Gyere! - nyitotta ki az ajtót.
  • Igaz hogy....
  • Igen. Elaludt a volánnál.
  • Istenem....
  • Gondoltam hogy ezzel a géppel jössz.....
  • Hogy van?
  • A hírek túloztak, nem volt életveszélyben. A műtét jól ment, már fel is ébredt mikor eljöttem. Eltört a jobb karja, a válla, pár bordája, és agyrázkódása is van. Szerencsés volt.
  • Értem...
  • A többiek bent vannak nála, de estére mindenki hazamegy, akkor beviszlek.
Nem válaszoltam, csak kibámultam az ablakon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése