As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 13.

13.rész

Hunter már nem versenyezhetett a szezon hátralévő részében, szilánkos lábtörése volt.

Mario azt mondta, ha jól teljesítek maradhatok.

Mire észbe kaptam, csütörtök reggel már az indianapolisi pályán álltam és vártam, hogy átvehessem a gépet, eltöltöttem pár percet azzal hogy magamban üdvözöljem, és barátkozzak vele. Aztán egy táskával a kezemben végigsétáltam az éppen épülő csapatkamionok közt egyre jobban éreztem magam.

Nagyobb volt a nyüzsgés mint szokott

Semmi sem változott.

Bementem a fiúkhoz a bokszba, akik nagy üdvrivalgással fogadtak. Örültek nekem.

Kaptam egy csapatpólót, meg egy sapkát. Aztán elküldtek, hogy és jelentkezzek a főnöknél.

Ahogy újra a régi megszokott légkörben voltam, éreztem hogy visszatér belém az élet.

Az egyik már kész kamion teraszáról ismerős hangot hallottam. Elmosolyodtam.

• Hahó!!! - integettem fel.

Többen is felém fordultak.

Robert nem ismert meg, de Freddie azonnal lerohant a lépcsőn.

• Ami! - szorított magához.
• Szia.
• Jól nézel ki. - vette le a sapkám.
• Kösz. - mosolyogtam.
• De komolyan. Hogy vagy?
• Remekül, de tényleg.
• Sejtettem hogy Mario felhív, reméltem hogy igent mondasz.
• Én sem tudtam mennyire hiányzik ez az egész. -mutattam körbe.
• Bejössz?
• Hát nem tudom... nem akarom hogy...
• Ami! - robbant be mellém Bruno, és ölelt át – Most hallottam!
• Szia.
• Nagyon jól nézel ki! De jó hogy látlak!
• Én is örülök neked! - de ahogy jobban megnéztem nem volt rajta csapat póló.
• Már megint az F1-ben vagyok. - mondta, mintha gondolatolvasó lenne – A Lotusnál kaptam helyet, mert Grosjeant kirúgták.
• Örülök, de akkor hogyhogy itt vagy?
• Meghívott a régi csapat.
• Na gyere már be! - cibált Hunt – Akárhol is vagy, biztosan örülnek neked.
• Na jó!

A srácokból dőlt a szó, és Roger is jó szívvel fogadott. Sajnáltam amiért cserben hagytam, de mondta hogy megértette, és látta hogy alkalmatlan vagyok a versenyzésre.

Már alig vártam a másnapot, és az edzést.

Ahogy beültem, egy kicsit féltem hogy a sok kihagyás majd meglátszik, de pár kör után újra belejöttem. Délutánra pedig megint az első tízben voltam. A szombati időmérőn a harmadik helyet szereztem meg, amit a csapat nagy üdvrivalgással fogadott mert így Andretti első két sor volt.

Nem tudom mi volt velem azon a hétvégén, de úgy éreztem nincs semmi ami útját állhatná annak, hogy én nyerjek vasárnap.

A hétfői lapok címoldalon hozták hogy Ami Hawk visszatért, és a sólyom újra szárnyal.

A következő a hazai verseny volt, Nashvilleben, újabb győzelemmel, aztán jött Texas.

Freddie kikönyörögte Marionál hogy eljöhessen velem, így alig szálltunk fel, máris dőlt belőle a szó. Mesélt Zoéról, és Roxyról meg Eddieről, és hogy Berger tesztelni hívta a Toro Rosshoz, arról hogy Brunonak jól megy. Igazából két óra alatt mindent megtudtam az utóbbi egy évről, de egyvalakiről nem beszélt egy szót sem.

• És Christian?
• Sejtettem, hogy rá fogsz kérdezni, de nem akartam felhozni.
• Mi érdekel?
• Mi van vele?
• Hát a baleset után teljesen felépült. Indult idén a goodwoodban is. Nyert. Újra a régi. Legalábbis Roxy azt mondja.
• Látom jóban vagytok.
• Jah jah, Hála neked, leültünk párszor. Jó hogy van egy tesóm.
• Örülök.
• Roxy most a Toronál tesztpilóta, és Berger meg nagy haverja Hornernek, így sokat beszél vele Roxy is.
• Értem.
• Azt mondja, hogy mikor eltűntél sokat érdeklődött rólad, de senki nem tudott semmit. Aztán jött a levél. Én mondjuk sejtettem, hogy megint elő kerülsz, csak idő kérdése, de sokan leírtak téged. Főleg azok után, ami a temetésen, és utána történt.
• Igen. - vettem egy nagy levegőt és kinéztem az ablakon.
• Mesélte hogy egyszer hallotta Bergert és Hornert beszélni a februári teszten, és Chris nagyon panaszkodott hogy hiányzol neki, és szívesen megkeresne, csak nem tudja jó ötlet e.
• És Beverley?
• Nem tudom, néha megjelenik a versenyeken, mert látni képeken. Kérdezzem meg Roxyt?
• Nem kell. Biztosan fogom látni Christiant a hétvégén.
• Érzel még iránta valamit?
• Sok idő telt el. Másfél év. Az is lehet hogy csak érdekli mi van velem, vagy megakarja beszélni miért Patrikot választottam. Nem tudom Freddie.
• Szóval majd minden kiderül...
• Valahogy úgy... - bólogattam.

Csütörtökön délután érkeztem a pályára, lepakoltam a csapatkamionban, majd a bokszban ültem, beszélgettem a szerelőkkel, meg a mérnökkel.

Egyszer csak átjött Freddie.

• Pályabejárás, jössz? - morogta.
• Látom jó a kedved.
• A F1-esekkel megyünk.
• Szuper. -pattantam le a szerelő dobozról.

A mi csapatunk bokszai voltak hátul, egy bokszutca, aztán a F1esek bokszai, újabb bokszutca, pitwallk, és pálya. És mivel ovál pályán voltunk, így a nézők átláttak a F1esek alacsony épületei felett, hogy a mi magasított terepen helyet kapó kerékcseréinket is lássák.

Átugrottam az alacsony alig fél méteres falat, majd Freddit követve átmentünk a kapun a F1-esekkel boksza mögé, majd át a bokszutcán, és egy újabb kapun.

• Mint valami labirintus.
• Ne morogj már.

Ahogy láttam a többség már elindult.

• Hahó! - integetett egy fekete sapkás alak.
• Szevasz! - csapódtam oda Bruno mellé, aki azonnal átkarolt.
• Haladjunk. Na mi újság?
• Semmi.
• Vélemény a pályáról?
• Majd ha bejártunk.

Nevetett.

Freddie mögöttünk kullogott, és közben dünnyögött az orra alá.

Őt is átkaroltam, és pasi koszorúban mentünk végig a több mint öt kilométeres aszfalton.

Végig ökörködtük az egész sétát.

• Csak azt nem értem ebből hogy lesz érdemi munka? - morogta az egyik Lotusos szerelő.
• Nyugi vagy ötvenszer megteszi majd holnap ezt a távot, rá fog érezni! - válaszoltam meg a költői kérdést – Ha meg nem akkor nem is kéne autóban ülnie.
• Ennél jobb védőbeszédet még nem hallottam. - nevetett Bruno.

Erre a vállába bokszoltam.

• Majom.

Erre mindannyian nevetésben törtünk ki.