As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 14.

14.rész

Visszaértünk a pitwallkokhoz, de a többi csapat pilótái és szerelői is ott tobzódtak még.

• Történt valami? -néztem Brunora.
• Nem tudom. - rántotta meg a vállát, és előrement megnézni.
• Mi lehet ez a zsibvásár?
• Talán balhé, Whitinggal. - sóhajtott Freddie – A húgom gyakran összerúgja vele a port, vagy a versenybírákkal.
• Családi vonás? - nevettem fel.
• Hiányoztál. - karolt át.
• Ti is, és a pályák is. - néztem körbe – Nem tudom hogy tudtam ezek nélkül élni.
• Azért egész jól ment.
• Az teljesen más.

Bruno kocogott vissza.

• Na?
• Alonso, Domenicali, Perez, Whitmarsh, meg Vettel balhézik a kerékvetők miatt.
• Minek?Még egy kört sem mentek rajta, honnan tudják, hogy rosszak?! - akadtam ki, talán túl hagosan is mert minden szám rám szegeződött.
• Hölgyem én is ezt a kérdést tettem fel nekik. - válaszolt egy idősebb őszes pasi a szétnyíló tömegben.
• Ami! - ugrott le az átjárófalon ülő Roxy – Sziaaa! Végre köztünk! Hallom megnyerted Indianapolist, meg Nashvillet.
• Szevasz. - öleltem meg – Hol hagytad Irvinet?
• Lelépett, szerinte is hülyeség ez a cirkusz.
• Máris imádom. - vigyorogtam.
• Jah ő itt Charlie Whiting, a versenyigazgató.
• Hello! Ami Hawk! - ráztam kezet vele.
• Charlie! - biccentett Freddie.
• Hunt. - sóhajtott nagyot az öreg.
• Szóval? Mit fogsz végre tenni az ügyben Charlie? - pattogott egy kb. százhetvenöt magas szőke srác.

Whiting felé fordult.

• Ő Horner pilótája. - súgta nekem Freddie.
• Uhum. Elbűvölő stílusa. - erre Senna és Hunt is nevetésben törtek ki, Roxy pedig nem bírta ki megjegyzés nélkül.
• Azt hiszem a lényegre tapintottál!
• Igen? - fordult meg Charlie.
• Semmi, csak feltűnt hogy a kis szőke kő bunkó...- néztem a srác szeme közé.
• Ha te azt tudnád... - sóhajtott fel erős tört angolsággal egy fekete hajú pasi.
• Ő Alonso. - nevetett Roxy – Neki sem kell a szomszédba mennie semmiért.
• Kitalálom Ferrari. -néztem végig rajta, meg a piros egyen cuccán.
• Stefano Domenicali, a főnöke. - nyújtott kezet az olasz.
• Hello.
• Martin Whitmarsh McLaren. - nevetett egy magas őszes teli szájjal – Ő meg Perez. - bökött a mögötte álló pilótára.
• Speedy Gonzales. - nevettem fel, de Roxy már hétrét görnyedve verte e térdét.
• Ez a hét beszólása....

Megrántottam a vállam, de a mexikóis nem vette fel.

• Szóval maga szerint rendben van a pálya?
• Miért ne lenne Mr. Whiting?
• De hát nincs! A vak is látja.
• Valaki üsse már le! - néztem Vettelre.
• Drága ütés lenne az a baj.... -sóhajtott Perez.
• Miért?
• Didi beperelne.
• Ó hát ha csak ezen múlik....
• Kérem, több komolyságot! - vágott közbe Charlie – Döntenünk kell.
• Ő nem is F1-es pilóta!
• Te meg egy szőke tökfej vagy öcsipók!

Általános nevetés söpört végig a tömegen.

• Van egy javaslatom. A mi kocsijaink alacsonyabb építésűek mint a a Forma 1-esek, megyek pár kört, és ha nem töröm le a padlólemezem, akkor maguknak is jó kell hogy legyen. - pillantottam körbe.
• Ez remek! -támogatta máris Alonso, a főnöke bólogatott.
• Hát, legyen... - adta meg magát Whitmarsh és Perez is helyeselt.
• Ez felháborító, hogy engedhetitek, hogy egy jött ment nő...
• Én a helyedben nem fejezném be a mondatot, mert még beperelt minket Miss Hawk becsületsértésért! - csattant egy éles hang hátulról.

A tömeg szétnyílt, és megjelent Christian, mögötte Didivel, mellette egy ismeretlen alakkal.

Az angol láthatóan oltári dühös volt, de jól állt neki.

• De hát...
• Fogd be a szád Sebastian!
• Christian! - szólalt meg az idegen.
• Elég volt Helmut! Már megint a csapatot égeti! Ez nem világbajnok hozzáállás!
• Én a helyedben rá hallgatnék. - intette le a másikat Didi.
• Elfogadjuk a lehetőséget, ez természetesen, és köszönjük. - nézett rám egy pillanatra kedvesen, bólintottam – Te pedig gyere velem, csapatmegbeszélés most! - azzal karon ragadva toszogatta a németet.
• Szólok a főnöknek, és a fiúknak.
• Te én is beszállok. - nézett rám Freddie – Tömegben jobban megy nem?
• Nem kell festék, de ha ennyire be vagy sózva... - böktem meg.
• Mennyire időre van szüksége Miss Hawk?
• Fél óra max. Mr Whiting. - azzal a két boksz közötti átjáróhoz mentem.

Kicsit féltem tőle, hogy Mario leszedi a fejem, de épp ellenkezőleg, örült az ingyen reklámnak.

Már átöltöztem a kamionban, amikor kopogtak.

• Nyitva! Gyere!

Megfogtam a bukót.

• Csodálom hogy időben elkészültél Hunt. - fordultam meg – Szia... - nyögtem ki zavartan – Azt hittem...
• Semmi gond... - intett le Christian kedvesen.

Hosszú pillanatig csak néztük egymást.

• Bocs.. . -ráztam meg a fejem – Ülj le.
• Nem. Csak átjöttem hogy elnézést kérjek Vettel miatt. Általában nem is őstulok, csak...
• Csak kicsit nagy lett az arca, és a fejedre nőtt.
• Igen. - sóhajtott fel.
• Nem vettem fel, tudom kezelni, és te is szépen helyre tetted.
• Igen. Ezúttal Didi mellém állt. - húzta el a száját.
• Baj van? - léptem közelebb.

Megrázta a fejét, és vágott egy grimaszt, de látszott hogy van.

• Értem...
• Hallottam hogy újra versenyzel, és remek eredménnyel. Nagyon örülök. Láthatóan már jól vagy, minden rendben? -kérdezte mosolyogva.
• Igen. Egyben vagyok. Legalábbis azt hiszem. Jót tett ez a kis szünet.
• Egy kis pihenés sosem árt.....Ami?
• Igen?
• Nem akarok az életedben vájkálni, és felemlegetni a múltat de biztos rendben vagy?
• Miért kérdezed?
• A temetésen teljesen ki voltál borulva, nagyon aggódtam érted... Aztán hallottam, hogy...
• A babáról...
• Ne haragudj, én nem...
• Semmi baj....
• Nem tudtam jó ötlet e ha személyesen megkereslek, hagytam pár üzenetet a rögzítődön, de sosem hívtál vissza... Úgy gondoltam, hogy inkább egyedül szeretnél lenni...
• Kellett egy kis idő...
• Sejtettem. De nagyon jó látni hogy helyrejöttél.
• Téged is jó látni. - fogtam meg a kezét.
• Ami én....
• Hallottam ám én is rólad, örülök, hogy boldog vagy. -engedtem el.

Nem reagált semmi, de végül elfordította a fejét.

• Christian? Baj van? Miattam?
• Nem! - vágta rá azonnal – Nem. Ez egy bonyolult kapcsolat. Ennyi.
• Értem. Igazából én is szerettem volna beszélni veled, arról hogy nem kerestelek a baleseted után.
• Nem tartozol magyarázattal....
• De...
• Ami amikor Patrik elment, nos... összevesztünk. Finoman szólva... Nem örültem neki, hogy állítólag miattad akarja elhagyni a Red Bullt, és ezt meg is mondtam neki....
• Én állítottam választás elé, közöltem, ha akar jöjjön velem, mert többé nem megyek vissza Angliába...
• Én ezt képtelen voltam elhinni... Sok mindent vágtam a fejéhez akkor, amit már nagyon megbántam....Volt egy olyan mondatom is, hogy te sokkal jobbat érdemelné mint ő aki mögéd bújva kullog el, és nem harcol ... Azt válaszolta, hogy mielőtt ilyet mondok nézzek magamra, akit állítólag szerelmes, mégis az exétől vár támaszt a kórházban, és gondoljam el neked mennyire fájhatott. Neki pedig végig kellett néznie, hogy te egy ilyen idióta, teszetosza alakba szerettél bele.... Igaza volt...
• Igen ez rávall... Mindig kiállt értem...
• Sajnálom...
• Mit?
• Hogy tönkre tettem a boldogságod, és...
• Christian.... - fogtam meg újra a kezét – Hidd el, gondolkoztam ezen is. Egyszerűen ez így alakult, nem tehettünk ellene semmit, és hibásak sem vagyunk. Ne okold magad.
• Több eszem kellett volna, hogy...
• Chris... Az eszünket akkor hátrahagytuk...És kettőnk közül mindig te voltál a józanabb gondolkodású... Nem eheted magad a múlton... -nem nézett rám – Mond hogy nem ezt teszed...
• Nem, én csak...
• Nincsen csak! - fogtam meg a fejét, és kényszerítettem hogy rám nézzem.

Halványan elmosolyodott.

• Valami nagyon bánt, de nem csak ez...
• Nem... Te vagy az egyetlen akinek feltűnt.... - sóhajtott fel.
• Elmondod?
• Nem.

Kopogtattak.

• Ami! - kiabált Freddie.
• Megyek!

Megszorítottam a kezét.

• Nem jössz át este? Beszélgethetnénk...
• Megbeszéléseim lesznek.
• Akkor ha végeztél.
• Késő lesz.
• Sokáig fent vagyok.
• Még sok a papírmunkám marad, hajnalig dolgozni fogok.
• Hát jó. - vágtattam ki a kamionból, és nem láttam a pipától, Freddiet is majdnem fellöktem pár méterrel arrébb.
• Mi van? -kiabált utánam.
• Ti pasik, mind idióták vagytok!
• De hát most nem is csináltam semmit! - tárta szét a karját, de nem vártam meg.