As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 15.

15.rész

Idegesen szálltam be az autóba, és Hunt nagy szerencséjére nem jött utánam.

Végig döcögtem a bokszon, majd egy lassú kört a pályán.

Mikor körbeértem, láttam hogy az angol kint áll a falnál, és engem meg a mögöttem kullogó Penskét nézi.

A fal mellé húztam, és lassítottam egy kicsit, egymásra néztünk majd tovább mentem.

Egyenlőre úgy tűnt, valóban nekem van igazam, és semmi gond a kerékvetőkkel.

A második kör végén, úgy döntöttem ideje, megzavarni az autót és beletapostam a gázba.

Az egyik egyenesben beszóltam a bokszba.

• Srácok valaki méri az időt?
• Igen. Meg Huntét is.
• Helyes. - nevettem fel.

Freddie azonnal elkezdett kergetni a pályán, én meg először kitettem a rázóra, utána meg a fűre.

A negyedik kör végén jött az Isteni hang.

• Miss Hawk!
• Ki az? Srácok valaki beledumál a csapatrádióba!
• Whiting az.
• Jah. Bocs. Tessék?
• Szerintem bejöhetnek.
• Rendben. Szóljon valaki Huntnak is, hogy búcsú kör.

Remekül elvoltunk, és sajnáltam amiért vége lett, pedig tudtam hogy ez csak az előétel volt a másnapi szabadedzések előtt.

Behajtottam a bokszban, és kiszálltam az autóból. Beszélgettünk egy kicsit a szerelőkkel, aztán berontott Freddie.

• Ez valami oltári volt!
• Látom nagyon feldobott.
• Igen! - kapott fel – Menjünk bulizni!
• Holnap péntek.
• Ami, kérlek! Remek időket mentünk, és neked lett igazad, jók a kerékvetők! Gyere!
• Hát jó... Beugrunk a hotelbe, átöltözöm és mehetünk.
• Szuper! - adott egy ölelést, és eltűnt.

Mosolyogva néztem utána.

• Mondtam én hogy ügyes lány vagy! - kiabált valaki nagy hanggal, a hátam mögül.
• Didi! - öleltem meg.
• Nagyon jól ment!
• Fogjuk rá. Igazából a hétvége a lényeg.
• Gratulálok! - nyújtott kezet Alonso.
• Kösz.
• Maga kiválóan vezet.
• Ó, ennyi dicséret ennyi nagy embertől, még a végén elpirulok.

Halk nevetés futott végig a csapaton.

• Jaj igen! -fordult meg az osztrák, és előcibálta Vettelt, majd úgy hátba vágta, hogy az meggörnyedt – Valaki jött bocsánatot kérni!
• Nem inkább hoztad? - cukkoltam.
• Neeem. Jött ő magától is.
• Szeretnék elnézést kérni. - morogta a német – Túlléptem egy határt.
• Nem történt semmi.
• De igen! -közölte Didi - Este bulit szervezünk, és meghívtuk az egész indys mezőnyt, hogy ismerkedjünk, és közösen lazítsunk egy kicsit! Természetesen téged is elvárunk.
• Köszönöm, de már van programom.
• Igen?
• Freddievel csapunk egy görbe estét, már megígértem, de egy másik alkalommal majd szívesen Didi.
• Jöhetnétek hozzánk is?
• Kizárt. A buli akkor buli, ha nincs ott a főnökség. - kacsintottam kedvesen.

Gyorsan elbúcsúztam tőlük, majd a kamionban pakoltam a cuccom, amikor megint kopogtak.

• Nyitva!

Felpillantottam.

• Szia Freddie.
• Ráérsz egy kicsit? -kérdezte komolyan.
• Mi a gond? -ültem le.
• Hát van,
• Na. - leült a kanapém karfájára.
• Zoéról van szó.
• Értem. Szereted még?
• Persze. - nézett rám értetlenül.
• Terhes?
• Nem. - vágta rá döbbenten.
• Akkor?
• A tanácsod kérem.
• Jesszus... Na mond.
• Megkértem a kezét.
• És?
• Igent modott.
• Az tök jó.
• De Eddie még nem tudja...
• Sejtettem.

Segélykérően pillantott rám.

• Álljatok elé, és mond meg neki hogy szereted a kicsi lányát, soha nem fogod akadályozni abban, hogy tovább tanuljon az egyetemen, és családot sem akartok egy jó darabig, de el akarod venni. Tutira őrjöngeni fog, és állni fog a bál, de Eddie imádja a lányát, előbb utóbb megenyhül, majd Roxy segít.
• A húgi is ezt mondta.
• Akkor meg? Egyébként meg mondhatod Eddienek, ha nagyon bunkó, hogy nem mehet hozzá a húgod. - vigyorodtam el – Mert te mint a családja, nem bólintasz rá. De azért ezt előtt e beszéld meg Roxyval.
• Ez tetszik. - hahotázott.
• Szuper. - sóhajtottam fel.
• A szállóban?
• Persze. - megint kopogtak.
• Megyek is. - azzal kinyitotta – Senna ki más! - morogta majd meglökve a brazilt elment.
• Hello. Köszi a gratulációt! - vigyorogtam rá.
• Nem ezért jöttem. - ült le komoran.
• Mi történt?
• Ez nem fog neked tetszeni, de elmondom még ha Berger le nyakaz is, és te meg megharagszol.

Bólintottam.

• Láttam hogy délután veszett pipa vagy, először nem értettem minek, aztán megláttam az angolt kijön tőled.
• Igen, átjött. Beszélgettünk meg bocsánatot kért Vettel miatt, de ez szerintem csak ürügy volt.
• Mit éreztél amikor megláttad?
• Hogy érted?
• Szereted még?
• Bruno honnan?
• Kérlek őszintén mond meg! -kérte nyomatékosan.
• Igen, még mindig nagyon vonzódom hozzá.
• Értem.... Azt nem tudom, hallottad e hogy a nagybátyám és Berger nagy cimborák voltak.
• Hát valami dereng.
• Anyám ezért minden évben a tesztek előtt meghívja Bergert és a családját hozzánk két hétre. Idén Gerhard kérte, hogy had jöhessen egy barátja is, akire nagyon ráfér a pihenés. Ez volt Horner. Egyik este testületileg elmentünk bulizni, én a tesóim, a barátnőm. Valahogy csajos este lett a dologból, én meg korán leléptem, éjfél körül értem haza, a ház tök sötét, azt hittem mindenki alszik. A medencénél égett a villany és nyitva hagyták a terasz ajtó is azt hittem, valaki úgy felejtette, odamentem becsukni. Gerhard éppen Christiannal beszél. Az angol sokat ivott, éppen azt ecsetelte mennyire hiányzol neki, meg mekkora ökör volt, amiért nem zavarta el Beverleyt a fenébe a kórházban. Erre megkérdezte Berger, miért nem tette meg? Erre azt a választ adta, hogy nem tehette, mert a felesége...
• A felesége?
• Igen, titokban elvette pár éve, és amikor szakítottak, valójában külön éltek, mert az angol párszor megcsalta, a nő meg berágott rá. Amikor megismert téged válni akart, de ha megteszi akkor Bev követelte volna Christian húsz százalékos részesedésének a felét a Red Bull részvényekből.
• Christian részvényes a Red Bullban? - fakadtam ki.
• Igen, de valami titkos módon.
• Csendestárs.
• Azaz. Igen. Didi neki adta, mert tudta hogy jó kezekben lesz, bár a csapatnál Helmut rendesen megkeseríti az életét, mivel állandóan adja a lovat a kis mocsok szőke alá, és rombolja Horner tekintélyét. Aztán amikor Didi rájött hogy te meg Chris akkor örült, de annak már nem amikor kiderült ki a férjed, és miattad lépett le tőlük. Ráadásul válás miatt új ember kerülhet a tulajdonosi listába. Mert ha elválnak, a vagyon fele Bevé, aki lemondott volna ugyan a neki járó tíz százalékról, cirka negyvenmillióért cserébe, de Chrisnek nincs annyija. Didi meg nagyon kiakadt, Hornert azt mesélte Bergernek, ki akarta rúgni, és ha a csapat nem áll mögé, hogy testületileg felmondanak, akkor ő már régen nem csapatvezető, csak rész tulaj, pedig ez az élete. Bár végül maradhatott, megnyirbálták a jogkörét. Elé ramaty helyzetben van...
• Hűha... -sóhajtottam fel.
• Most jön a java. Azt is elmesélte, amikor eltűntél, abba majdnem beleőrült, több magánkopóval is kerestetett, és végül megtalált. Fel akart hívni, vagy elmenni hozzád, de látta a rólad készült a fotókat, meg beszámolókat, és úgy érezte te már túl léptél, boldog vagy. Ott kesergett, többé sose fog látni. A Brit nagydíj után a vasárnapi esti partin, Gerhard támogatta át a bárból, mert megint részeg volt, én meg megláttam őket, és megkért hogy segítsek. Amíg felértünk a szobájába végig arról hadovált, hogy óriási baromságot csinált, mert felhívta Andrettit – amikor Hunter összetörte magát tudod – és megadta neki a számod. Remélte, te majd vállalod, beszállsz a mezőnybe, és hátha láthat. Utána meg rájött ha vissza is térsz, nem leszel a régi, esetleg Patrik fog kísérteni, mert a sebeket Andretti ajánlata feltépi, és visszarángat a mezőnybe, összetöröd magad, mert már nem vagy toppon. Totál depis lett, hetekig látszott, valami baj van, aztán jöttek a hírek a sikereidről... Berger megesketett hogy nem mondom el, de szerintem ezekről tudnod kell.
• Miért?
• Mert a barátom vagy, és szeretném hogy boldog legyél...és ha neked ahhoz ez az angol kell...

Elgondolkodva bólogattam.

• Rontottam a helyzeten vagy segítettem?
• Így már több mindent értek....
• Az jó....
• Nem tudod miért csalta meg Beverleyt?
• Nem. Arról nem beszélt egy szót sem, de nem tartom kizártnak hogy Gerhard tudja.
• És el is mondja?
• Nem tudom Ami, ő ezekben a dolgokban nagyon diszkrét, lakat a száján.
• Értem...
• Mennem kell, este hivatalos vagyok Didiék bulijára, és még pihennék ellőtt egy kicsit...
• Persze. Hol lesz ?
• A szálló nagy termében, meg a teraszon, a Renaissance-ban. Ahol mind lakunk.
• Oké.
• Miért?
• Bruno, ha megkérlek kitereled nekem valami ürüggyel Gerhardot egy csendes félreeső helyre?
• Ki akarod faggatni.
• Igen.
• Hát jó.
• Hálás vagyok, komolyan.
• Tudom, de ezért az én fejem lesz leordítva.
• Sajnálom...
• Mindegy... Na, akkor a bulin. - állt fel, és ment el.

Én meg ott maradtam egyedül a gondoltaimmal.