Egy különleges angyal

4.rész

Fájdalmas emlékek

Mély álom nélküli álomból ébredtem, arra, hogy kegyetlenül fájt a hátam, és nehezen , zihálva veszettem a levegőt. Teljesen le voltam izzadva, a pizsamám egészen rám tapadt. Úgy éreztem , mint aki ruhástól zuhanyozott.
Kinyitottam a szemem. A szobában szinte teljes sötétség honolt. Nem tudtam eldönteni, hogy reggel van , vagy éjszaka .Megpróbáltam kilesni a fejemnél lévő ablakon, de a redőny , pár centi hijján szinte teljesen le volt húzva. Nem tudtam eldönteni mennyit aludhattam , de az agyam kába volt.
Ránéztem az órára. 8:45 rendben, már csak az a kérdés , hogy reggel vagy este ? Az órám nem digitális , nem tudtam eldönteni .
- Fel kellene kelni szívi!- mondtam magamnak. A gondolat pompás , már a csak a gyakorlati megvalósítás várat magára. Eddig is sajgott szinte mindenem , de mikor megmozdultam , hogy esetleg kikecmeregnék az ágyból , életem egyik legrosszabb döntését hoztam meg.
Felnyögtem, alig bírtam mozogni , a legkisebb kísérletre is úgy éreztem hogy egy-egy darab kiszakad a testemből, azokon a helyeken ahol a legkisebb sérülés , vagy ütésnyom is volt. Visszazuhantam a párnára.
- Nem , és nem megy ! Muszáj fel kell kelnem!
Jó pár perc múltán, és összeszorított fogakkal végül sikerült felülnöm. Felálltam. Újabb végzetes hiba. A lábaim nem tartottak meg , úgy dőltem el mint egy marionetbábú , akit nem tartanak a zsinegek. Ezt nem hiszem el!! Soha nem voltam még ilyen tehetetlen. Lehajtott fejjel, kitört belőlem sírás.
- A kurva életbe !- kiáltottam fel.
Pár pillanat múlva nyílt az ajtó.
- Mi történt? – Pierre volt az.
El is feledkeztem arról , hogy ő még esetleg itt lehet , kissé meglepődtem.
- Semmi a világon! Mit akarsz?- vágtam oda dühös kiáltással a szem közé.
- Te sírsz? Mi a baj?
Kedvesen lehajolt mellém.
- Semmi, mi lenne ?- kérdeztem drámai hangon- Mi baj lehetne ? Végül is még egyedül felállni sem tudok ?
- Hna állj! Lassan a testel! Az orvos szerint 3-4 napig fel sem kellhetsz!
Felkaptam fejem.
- Milyen orvos?- kérdeztem elhűlve
- Miért szerinted milyen egy orvos? – vigyorgott.
- Rendes orvos. Egy barátomat megkértem jöjjön el , és vizsgáljon meg.
- Az engedélyem nélkül? Minek?Mégis mit képzelsz magadról, ki a franc vagy te? Teréz anya? - rajta vertem le a dühömet, és a csalódottságomat, mert a testem cserben hagyott.
- Mondjuk azért , mert két napja olyan lázas , vagy hogy félre beszéltél , és borogatással sem tudtam levinni a lázad! De ha gondolod , legközelebb megvárom míg esetleg már szinte haldokolsz, ha az úgy megfelel a kisasszony igényeinek??
Meglepetten pislogtam. Leordítottam a fejét , pedig csak segíteni akart , nem ezt érdemelte volna, és azt hiszem a büszkeségébe is sikerült belegázolnom. A nap második hibája.
Az első a felkelés volt.
- N… ne haragudj! Ritka idióta vagyok! Bocs!
Sandán nézett rám , láttam , hogy nem igazán tudja eldönteni tényleg őszinte voltam –e.
- Az orvos szerint tüdő gyulladás. Legalább 4 nap pihenés, és gyógyszerek.
- Rendben, értem ! Hurrá!
- Gyere!
- Hova megyünk?
- Ne szórakozz! Te sehova! Maximum az ágyig. Én meg csinálok neked valami vacsorának nevezendőt!
- Vacsorát? Este van? Hányadika ? Milyen nap? Te tudsz főzni?- érdeklődtem élénken
Becsukta a szemét, és jobb kezével megfogta az orrnyergét, és nagyot sóhajtott.
- Olyan mint egy szülő , aki nem tudja mit csináljon a csínyen kapott gyerekkel, és éppen a büntetésen gondolkozik! A gondolatra elmosolyodtam.
Megszólalt.
- Nem lehetne esetleg , még vagy 10 kérdést feltenni egyszerre ?Hátha a végére elfelejtem az elején mit kérdeztél, és azért is veszekedhetsz egy sort.
Az állás egy- egy. Most visszakaptam. Kezdtem magamhoz térni, és engem sem kell félteni, mert az én nyelvem is éles. Meg aztán kezdtem élvezni a kis penge váltásainkat.
- Ha akarod? Mit akarsz főzni? Mit csináltál az elmúlt két napban? Az orvos ismerősöd is ember? Vagy vámpír?
Felnézet .
- Lehetetlen nő vagy!
Szúrós pillantás .
- Tudom, szokták mondani!- mosolyogtam ártatlanul-.
Nagyot sóhajtott. Feladta . Kettő egy az én javamra .
- Este van , október 1-e hétfő. Tudok főzni. Ha van valami konkrét kérés szívesen megcsinálom reggelire, de ha nincs akkor bízd rám ! Az elmúlt két napban, téged ápoltalak, és utólagos engedelmeddel, egy könyvedet kölcsönvettem , hogy jobban teljen az idő. És az orvos ismerősöm ember .
- Hogy tudtad ezt mind megjegyezni? –elámultam, és ez hallaszott is.
Kettő- kettő.
- Most már elég legyen a kérdésekből!!
- Jól van na! De egyet még megengednél?
- Ez már megint egy kérdés!De legyen!- és előzékenyen legyintett.
- Segítenél visszajutni az ágyra?
- Persze!
Vissza fektetett , majd kilépett az ajtón ,de vissza nézett.
- Mit kérsz vacsorára?
- Nincs konkrét, de narancslevet mindenképpen kérek.
- Ez nem lep meg!
- Hm?
- 4 doboz narancslé van a hűtődben, és egy karton a kamrában. Úgy látom ez már szenvedély betegség-gúnyos mosoly.
Az első párnát ami a kezembe került , hozzávágtam
- Hé mademoiselle! Nem vagyok a szeretője, úgyhogy ne dobálózzon!
- Minek kutatsz nálam?
- Nem kutatok! Csak gondoltam szétnézek , hogy kiismerjem magam , hogy ellássalak! De ha ennyire derogál a segítség, meg a jelenlétem , akkor itt is hagyhatlak!- vágott vissza.
Az arca rezzenéstelen volt, de a szemein láttam , hogy dühös. Bevágta az ajtót.
Egyedül maradtam . A nap harmadik hibája.
- Talán kicsit túlléptem a határt. Nagyon , kicsit…. Hna jó beismerem nagyon…Bolond !
Rám tört az álmosság. Lecsuktam a pilláim.
- Nem , nem alszom! Csak pihenek!
Pár perc múlva az igazak álmát aludtam….
Távoli jó illat …. Barack…..Egyre erősödött illata! Valami más is, nem csak barack…Talán pirítós? …. Kellet egy kis idő mire felfogtam, hogy nem álom. Lassan pislogni kezdtem.
Az orrom előtt , egy baracklekváros pirítós lebegett.
- Kezdek becsavarodni! Biztos álmodom lebegő kaja nincs…- morogtam
Harsány nevetés hallatszott. Pierre.
- Nagyon vicces!
Felültem. Akkor láttam , hogy egy nagy tálcán , egy egész hadseregnyi étel van.
Francia és baracklekváros pirítós , sült tojás sonkával, joghurt, szeletelt alma , narancs.
- Jó étvágyat!
Az ölemben tette a tálcát.
- Én ennyit nem bírok megenni!
- Két napja nem ettél! Ez tápláló étel vitaminokkal. Muszáj mindig ellenkezned?
- Nem. De jól van megpróbálkozom, de nem ígérek semmit, ez egy hadseregnek elég.
- Majd kiderül!
Elkezdtem majszolni , egy pirítóst.
- Ki a Christen?
Félrenyeltem, köhögni kezdtem.
- Te honnan tudsz róla ? Kitől hallottad a nevét?
- Lázálmodban emlegetted, elég gyakran. Azt kiabáltad, „neeee, Christen, neee”.
És egyszer mikor már majd negyven fokos volt a lázad, azt hitted én vagyok, és annak szólítottál. Akkor hívtam az orvost.
Nem tudtam erre mit felelni , nem emlékeztem semmire , az elmúlt majd három napból.
- Értem…- tovább majszoltam a pirítóst, közben kicsordultak a könnyeim.
- Nos?
- Senki…- szóltam csendesen.
- Ez a senki bántott ?- kérdezte azon a bársonyos mély, hangon.
Ránéztem , most már szinte zokogtam. Együtérzően nézett rám. Kezdtem megnyugodni.
- Bántott?
Kérdő tekintet.
- Nem, soha nem bántott volna, hosszú, és szomorú történet…Ennyire érdekel?
- Én rólad semmit, de te annál többet tudsz rólam. Időnk van. És érdekel is, hogy kivel kevertél össze-huncut vigyor-.
- Nem szívesen beszélek róla……De nekem is vannak veled kapcsolatban kérdéseim…..
- Egyet te egyet én?
Bólintottam, korrekt ajánlat.
- Hölgyeké az elsőbbség.
Micsoda előzékenység, le se tagadhatná hogy francia .Mit is kérdezzek? Annyi mindenre lettem volna kíváncsi.
- A múltaddal kezdeném…- próbálkoztam
Belegyező bólintás.
- A családodról ,már úgy ahogy tudok , a mamád Diane de Poitiers, aki öngyilkos lett miután, az édesapádat Luise Valentinois meggyilkolták , sok évig voltak házasok, te vagy a legfiatalabb, volt egy bátyád Robert . Az szüleid halála után , a testvéred Roberté lett mindent ,de utódja nem született, lévén felesége Francoise de Grimaldi lovasbalesetben hallt meg.
A testvéred hamarosan követte őt, és Francoise családja örökölt mindent, mert te eltűntél. Miért?
- Hát rendben legyen…A nagy részét úgyis tudod. Már ezek előtt az események előtt jóval vámpír lettem,de a családom titkolta, tudták ha kiderül megakarnak majd ölni, mert ugyebár a vámpír élő halott, és mivel vámpírrá válásakor az ember meghal- ezt mindenki tudja-, így a törvény szerint halottnak tekintendő. Tulajdon képen a mai napig kívül állók vagyunk, nem ismerik el a létezésünket , jogaink sincsenek. Tehát nem örökölhetünk. A családi titok sokáig , megőrződött,de a bátyám Francoise halála után teljesen összetört, röviddel utána ő is követte a sírba. Így a sógornőm családja , a Grimaldiak pedig valahogyan kiderítették mi is vagyok én igazából, majd titokban, mint gyilkost, és boszorkányt elfogattak, és tárgyalás nélkül a Bastille-ba zárattak, 34 év után sikerült megszöknöm. Bár a király jó barátai voltunk, a súlyos hitelek miatt amit tőlük kapott, a kisujját sem mozdította értem. Mire ismét szabad voltam , addigra Grimaldiék megkaparintották a családom minden vagyonát, rólam pedig mindenki azt hitte meghaltam valami távoli utazás során. Meg aztán , érdekes is lett volna , hogy annyi idő után teljesen fiatalom , egészségesen előkerülök. Szerencsére a vagyonom , jelentős részét átmenekítettem biztonságban már korábban , előre sejtettem, hogy valami hasonló majd egyszer bekövetkezik. Majd vándorolni kezdtem a világban, mindenfelé jártam , most éppen itt élek…

Ahogy beszélt láttam, tekintetén hogy fájdalmasan emlékszik vissza, pedig már vagy 400 éve történt. Hangja szomorúan csengett. Nem irigyeltem , ilyen családi drámát én se mesélnék el szívesen. Gyilkosság, öngyilkosság, balesett, szerelmi bánat okozta halál, - a Halál nem kímélte őket - börtön évek , akár egy jó könyv. De ez nem az , közel sem ,ez a való élet. Hm… Az élet a legjobb író….. talán 20 család sem szenvedett ennyit összesen, mint az övék.
Szóval azóta magányosan bolyong….És 34 év börtön….Én egy hete sem bírnék ki, pláne egy középkori börtönben…., nem hogy ennyi időt…..
- Most te jössz ! Ki is az Christen?
Nagy levegőt vettem. Letettem a villát amivel már a sonkás rántotta maradványai tüntettem el, elment az étvágyam
- Christen Petersonnak hívták. Gyerekkorunk óta ismertük egymást , az életemet is rábíztam volna. Számomra ő volt a tökéletes pasi , magas szőke, kék szemekkel, okos, kitűnő tanuló. Rá bármikor bármiben számíthattam. Azóta sincs olyan barátom , akiben ennyire megtudnék bízni…. A gimnázium alatt egymásba szerettünk, ahogy ez várható is volt, és később mikor elkezdtük a főiskolát természetesen megkérte a kezem. Úgy éreztem magam mint egy tündérmesében, minden tökéletes volt . Imádta a versenyautókat , ő is indult legális, és illegális futamokon egyaránt . Persze én az utóbit nem helyeseltem, de azért néha vele mentem. Egyik este…..- nyeltem egyet-, mikor vele tartottam, a második futamon egy nagyon erőszakos alakkal akadtunk össze, a verseny folyamán leszorított minket az útról…. Christen mindent megtett. De…. kevés volt ,egy fának ütköztünk , ……én elájultam, mire magamhoz tértem….. már…………. halott volt. - sírni kezdtem annyi év elteltével is fájt, annyira pokolian fájt, összeszorult a szívem. Christen…. -. Azt… hittem… csak elájult…. szólongattam ,meg …..ráztam…..de már túl késő volt…. Az…. ütközéskor …..vesztette életét. Már 3 éve történt…..Az életem akkor darabokra hullott….- lassan kezdtem összeszedni magam-.
- Azóta sem heverted ki a történteket, nem igaz? –kérdezte halkan, és tapintatosan.
Bólintottam.
- Ez sem éppen egy vidám történet….
- Talán mást vártál?
Vállat vont .
- Nem tudom…
- Végeztem!- eltoltam a tálcát
- Rendben !Azért látom annyira azért mégsem volt sok!- vigyorgott.
Csak két árva pirítós maradt a tálcán minden egyebet megettem.
Bólintottam. Éreztem hogy elnehezül a fejem. Letettem a párnára.
- Aludj! Vissza kell nyerned az erőd!
- Ahha!- de ezt már az álom , és az. ébrenlét határáról motyogtam vissza…..
Megint elaludtam.