32.rész
Gőzöm sem volt, mit mondhatnék, vagy tehetnék. Olyan váratlanul ért, mint derült égből a villámcsapás.
Csak álltam ott, mint egy idióta. Kiminek, pedig kezdett leesni, hogy sok minden olyan szaladt ki a száján, aminek nem kellett volna.
Hírtelen sarkon fordult, felkapta a csomagjait, de még hosszasan visszanézet. Szerettem volna mondani, vagy tenni valamit, hogy ne tegye magát tönkre, mert tudtam, hogyha elmegy, akkor game over, de nem tudtam mivel segíthetnék. Mérges nem voltam, inkább döbbent. Mindent vártam, csak ezt nem.
Egyáltalán mivel tudnám meggyőzni? Azt nem mondhatom, hogy szeretem, mert az ugye nem igaz, és ezt mindketten tudjuk. Barátilag nem tudom, hogy ezek után jó ötlet e ha marad. Jézusom!
- Kimi…
- Szia! –közölte hidegen, majd kilépett az ajtón.
És beleütközött a Heikki, Bruno párosban, akik úgy néztek ránk, mintha a Marsról jöttünk volna.
Mi van nem láttatok még embert bakker?
Mindenesetre valóban érdekes kép tárult a szemük elé, én egy szál pólóban és bugyiban, Kimi talpig felöltözve a csomagjait vonszolva. Majdnem elröhögtem magam, mint egy összeveszett friss házaspár. Morbid.
- Te hova mész? –érdeklődött megrökönyödve Heikki.
- Sehova. Keresek valami szállást. – vetette oda Kimi, és ment volna tovább, de Bruno elé ugrott.
- Mi folyik itt? Mit csináltál Angievel? Nem mész sehova, amíg bocsánatot nem kérsz tőle! – sziszegte a képébe.
- Te engem ne oktass ki te barom! –ordított rá Kimi.
- Velem te ne szórakozz te részeges ökör!
Baszd ki! Még itt fognak összeverekedni! Közéjük ugrottam.
- Nem csinált velem semmit. Hagyd abba a vergődést Senna!- rivalltam rá.
Mindenki rám bámult. Mi van kék a fejem, vagy mi olyan rohadt érdekes?
- Csak kicsit felhúztam magam az egyik hülyeségén, és megsértődött a fiatalúr ennyi.
- Miféle hülyeségén ? – firtatta a dolgot Heikki.
De kíváncsi lettél baszod! Most mit mondjak? Hogy a haverod szerelmet vallott, és ezért kurta el anno a kapcsolatunk?
Rá néztem Kimire, és meresztgettem a szemem.
Vedd már a lapot barom! Hazudj valamit!
- Semmi, csak bömbölt a tv, és felébredt rá! – dünnyögte.
- Te mióta nézel tévét Kimi? –érdeklődött ércesen Heikki.
- Hokit nézett, és közben üvöltött finnül!- csatoltam hírtelen vissza a tegnap esti tvzéshez.
Heikki Brunora nézett, aztán megvonta a vállát.
- Javíthatatlan vagy haver! – morogta Kiminek.
Bevették! Halle luja, és angyali kórus!
- Elég legyen már! Te gyere vissza a francba, és ne pattogjál! –mutattam Kimire - Ti meg döntsétek már el, hogy bejöttök, vagy álltok ott, míg kővé nem váltok. Nekem ma versenyem van, nincs időm ilyen toporgásra! – veszekedtem a srácokra.
- Jól van na! Csak gondoltam rátok nézünk minden rendben van e? – morgott Bruno.
- Kössz a látogatást! Minden rendben! Más egyéb? – dühöngtem tovább.
- Nincs. – motyogta Heikki.
- Akkor viszont látás! – kiabáltam rájuk, és bevágtam az orruk előtt az ajtót.
Neki dűltem a félfának, és vettem egy nagy levegőt, és kifújtam.
Hallottam, ahogy elmennek.
- Normális vagy baszd meg? Megint verekedni akartál Heikivel? – ordítottam Kimire.
Nem válaszolt, csak megint arrébb akart taszigálni, hogy kimehessen. Mi van, ma minden áron tankot akar játszani?
- Maradj már a seggeden! – morogtam rá, miközben nem engedtem ki.
- Nem maradok veled, egy légtérben! – kiabált rám.
Csak nem engedtem ki. Erre – megint - a földhöz baszta az összes cuccát, és az ajtónak szorított. Mélyen a szemembe nézett. Rossz előérzetem támadt, próbáltam szabadulni, visszamenni valamelyik szobába, de nem engedett ki. Üldözőből lett az üldözött. Dulakodni kezdtünk.
Ahogy ki akartam törni a szobám felé, elkapta a karom, egy gyors mozdulattal átölelt. Tiszta erővel szorított magához, éreztem, hogy így is visszafogja magát, mert ha rajta múlna, azonnal letépné rólam a ruhát, és az ágyba cipelne. Már nem tudta, és nem is akarta leplezni mennyire akar engem. Hírtelen megcsókolt, erőszakos volt, szenvedélyes, és követelőző, mégis érzéki.
Amikor pár pillanattal később vége lett, minden forgott velem, és alig kaptam levegőt.
Ez a szenvedély, ami belőle áradt, égette a bőrömet, és felperzselte a lelkem. Bódító volt a tudat, hogy valaki ennyire, akarhat, és kívánhat engem.
Próbáltam levegőt venni, és kicsit összeszedni magam, de nem ment, csak kapkodtam a levegőt, ahogy Kimi is. Eltolt magától. Ránéztem, és látszott, hogy minden maradék erejét összeszedi, hogy uralkodjon magán. Nekidőlt a szemközti falnak, és a padlót kezdte fixírozni, én meg a fal sarkába kapaszkodtam. Megőrültem! Elment a józan eszem! Ennyire azért nem vagyok magányos! Azért mert sajnálom, és hosszú ideje üres az ágyam nem ugorhatok be egy ilyen alak ágyába! Idióta picsa!
- Ha még öt percet itt maradok, akkor azt mindketten nagyon megfogjuk bánni. – nyögte ki nagy nehezen.
- Miért? –suttogtam.
Rám bámult, a szeméből izzott a szenvedély, és a vad vágy. Hogy kívánhat engem ennyire? Nem is ismer!
- Mert ha nem mész be a szobádban és várod meg míg eltűnök, akkor, az a tűhegynyi tisztességem is eltűnik, és…..
Nem tudta bejezni a mondatot, de én igen.
- Akkor megerőszakolsz.
Kétségbeesve nézett rám.
- Menj be,….. és zárd be azt az ajtót! – mondta nehézkesen. Majd újra lefelé bámult.
Nem tudom mi ütött belém, de egészen közel mentem hozzá. A kezemmel felemeltem a fejét, és a szemébe néztem.
A szemein látszott, hogy vergődik, mint egy ketrecbe zárt kétségbeesett vad, akin mindjárt kitör az őrület. Nem kéne állatszelidítőt játszanom! Nagyon nem!
Még közelebb léptem, de a kezemmel még mindig gyengéden fogtam az állát.
- Túl feszíted a húrt! Nagyon - nagyon túl feszíted! – mondta szinte már dühösen.
Próbálta elkapni a fejét, de nem engedtem, simogatni kezdtem az arcát, mint egy szeretetre éhes macska behunyt szemekkel, a fejét egészen a kezemhez dörgölte.
Kezdtem nem érteni saját magamat.
Bármennyire is tiltakozott az eszem, a testem vonzódott hozzá, vágyakozott utána. Hiányozott, a sokat sejtető simogatása, érintése, a csókjai. Győztek az érzelmeim.Hozzábújtam, egészen a testéhez simultam.
A kezeit a csípőmre tettem.
Belenéztem a szemébe. Izzott a szenvedélytől.
Láttam rajta, hogy a józan esze erősen vesztésre áll.
- Mit…. csinálsz? – nyögte nehézkesen.
- Cssssss! – suttogtam.
- Ne! Ha ezt…. Ne!.... Megőrültél?....A…. tűzzel – próbált eltolni.
Nem engedtem.
- Tudom…tudom mit csinálok- susogtam.
Legalábbis remélem.
- Azonnal.. ….menj! – nyögte kéjesen. – Menj! Mert…
- Mert mi? Az fel sem merül benned, hogy én is magányos lehetek? – mordultam fel.
Értetlenül nézett rám, majd lassan leesett, hogy mégsem a mézes madzagot húzogatom előtte, hanem más tervem van.
Közben egyre jobban egymásba gabalyodtunk, szenvtelenül kalandozott a kezünk, a másik testén. Úgy éreztem felforr a vérem, és mindjárt letépem róla a ruhát. Pasi eddig, még nem volt rám ilyen hatással.
- Azt hittem…hogy….te ….soha…., egy ….olyannal mint……én….- dadogta.
- Soha ne mond, … hogy soha…..- nyögtem kéjesen, ahogy lerángattam róla a felsőt.
- Ne! – próbált eltolni magától.
- Miért ne? – kérdeztem bambán.
- Ne! - suttogta.
- Mert miért is? – érdeklődtem ércesen.
Nem beszélgetni akartam, hanem minél előbb az ágyban leni vele.
Végig mutatott magán. Kezdtem kapizsgálni, nem akarta hogy egy pár órával később szembeköpjem magam, amiért vele, egy ekkora tisztességtelen, erkölcstelen szemét, alkesszel ágyba bújtam.
Lássuk be, nem kizárt, hogy ez fog történni, és megint én lennék az, akivel jól kicsesztek. Mert nem elég, hogy a problémáit, a saját problémáimat, de még az ebből az alkalomból kialakult gondok is engem terhelnének. Csodás! Mindig azt a lovat ütik amelyik a legjobban húz! Ez az egész nem hangzik túl fényesen!
De én már döntöttem, mégpedig már korábban. Erre pedig, akkor és ott jöttem rá.
Nem érdekeltek a következmények, egyszerűen csak kívántam, és meg akartam tenni.
Feleséges voltvégig gondolni, mert a józan eszem már máshol járt.
- Vállalom a kockázatot. – mondtam határozottan.
- Nem tudod mibe keveredsz…. –mondta kétségbeesve.- Jobb lenne ha….
- Majd én eldöntöm mi a jó mindkettőnknek rendben? – vigyorogtam rá.
Hozzám bújt és átölelt.
- Eddig egész jól csináltad- súgta a fülembe.
- Tudok róla. Amúgy meg érdekel, hogy valóban olyan jó vagy e az ágyban, mint ahogyan fáma szól. - vigyorogtam.
- Akarlak! Olyan régóta akarlak! – morogta vágytól fűtött hangon a fülembe.
Szenvedélyesen meg csókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése