27. rész
Pár percen belül Heikki és Bruno is lelépett, hivatkozva arra, hogy ők még nem vacsiztak. Seb pedig jobbnak látta megbékíteni a drágalátos főnökét, mert hát mégiscsak jobb lenne a holnapi futamot egy normális légkörben teljesíteni. Teljes mértékben helyeseltem, annyit azonban hozzáfűztem, hogy tartsa magát a véleményéhez, és legyen rámenős, mert akkor csak feladja a csatát Horner. Seb biztosított, hogy minden tőle telhetőt megtesz, bár szerinte a Chrisnek már mindegy, mit csinál. Jó kislány módjára, nem tettem hozzá, hogy azért mert földbe döngöltem a főnökét.
Ahogy ketten maradtunk leültem Kimi ágyára, aki úgy próbált tenni, mint aki eszik.
- Rossz nézni, hogy piszkálod azt a szerencsétlen kaját. –böktem ki végül.
Semmi.
- Föld hívja Kimit! Kimi jelentkezz vétel itt a Kenedy! – mondtam és integetni kezdtem.
- Bocs! Lemaradtam. – bökte ki.
Eléggé el volt kámpicsorodva.
- Mi nyomja a lelked?
- Semmi.
- Ahha. Persze.
Próbált mosolyogni, de nagyon erőltetett lett.
- Szánalmas próbálkozás volt!
Megrándult az arca.
- Bökd már ki! Na! –nyüstöltem.
- Ez az egész szarság! – mutatott körbe.
Értetlenül néztem rá.
- Bővebben?
- Ez a beteg ágy, meg hogy ennyire ellenem van mindenki. Még a saját csapatom is. Gondoltam, hogy kemény lesz, de…- nem fejezte be a mondatot.
- De nem, hogy ennyire.
Bólintott.
- Hát lássuk be, de őszintén, elég sokat tettél azért, hogy minden hidat felégess magad mögött! És alapos munkát végeztél.
- Igen, túl alaposat. Nincs már senki, aki bízna bennem!
- Olyan egy barom vagy tudod!- csattantam fel – Mi van Heikkivel, Sebbel, meg Brunoval? Itt voltak, érdeklődtek, örültek, hogy jól vagy! Még Todt, és Bernie is melléd állt!
- Ne hidd, hogy nem tudom, hogy ezeket neked köszönhetem. Ha rajtuk múlott volna, vagy rajtam sose beszélünk többet. És ha az előbb nem állsz ki mellettem, olyan harciasan akkor a többiek sem állnak be a sorba. Heikki elmondta, hogy mindent megtettél hogy meggyőzd.
Ebben sajnos igaza volt. Heikkit is győzködni kellett.
- Most erre mit mondjak? Én mondtam, hogy nem lesz fáklyásmenet. Sokat kell dolgoznod, hogy megint a legjobbak között tartsanak számon. De azért pár híd már épül.
- Remélem sikerülni fog…. – mondta keserűen.
- Ne most kezd el kételkedni jó? Ha már ennyit szenvedtem veled! –vigyorogtam.
Hírtelen megfogta a kezem. Ránéztem.
- Azt hiszem tartozom egy köszönömmel!
A szemébe néztem. Olyan furcsa volt, teljesen más ember, mint amit eddig láttam belőle. De abban a hihetetlenül kék, és lebilincselő szempárban ott bújkált a szomorúság. Vajon mindig ilyen kemény jégpáncéllal védte magát, vagy ez csak az idegeneknek szól? Miért ennyire szomorú? Mi az, amit ennyire titkol azzal a nővel kapcsolatban?
Nem tudom meddig néztünk egymás szemébe, de amikor leesett, hogy már egy ideje, kicsit zavarba jöttem, és elhúztam a kezem. Úgy láttam neki is leesett, hogy kicsit kényes szituba kevert minket, úgyhogy gyorsan másfelé nézett.
- Nem tesz semmit! – böktem ki.
Nem akartam a sablonszöveget mondani, hogy bárki megtette volna, mindketten tudtuk, hogy nem.
- Jobb ha megyek, későre jár!
- Persze…
- Rendben.
- Kérdezhetek még valamit?
- Kérdezz.
- Miért ajánlottad fel, hogy lakjak a ti homeotokban?
- Mert nem volt, hol aludnod, és mert Chris felbaszta az agyam. Nem méltó egy csapatfőnökhöz a viselkedése.
- De igaza van!
- Nincs! – veszekedtem Kimivel. – Azért ő is megemelhette volna a szebbik felét, hogy segítsen, de könnyebb volt, csak téged hibáztatni!
- Lehet, hogy igaza van, és nem kellene most a csapat közelébe mennem, de meg akarom nekik mutatni, hogy meg akarok változni. – mondta kicsit összeszedettebben.
- Nos igen! – mondtam grimaszolva, felhúzott szemöldökkel.
- De?
- De nem biztos, hogy most az a legjobb, ha odamész. Pláne, ha ilyen puskaporos a hangulat, akkor csak még jobban borzolnátok egymás idegeit. Szerintem, most egy kicsit eltűnni a szemük elől, amíg Chris meg a csapat is lehiggad, és utána próbálkozni. Ha látják, hogy nem részegen és kötözködve mész be, meg hogy kibírsz egy hetet balhé, meg buli nélkül, talán szerzel pár jó pontot.
- Igazad lehet.. –mondta tűnődve.
- Megnyugtatlak, igazam van! –vigyorogtam.
- És mégis mit csináljak én egy hétig?
- Én maradok, van pár elintézendő dolgom, úgyhogy szerdánál előbb nem megyek Miamiba, addig csövezhetsz nálam.
- Nálad?
- Mégis hol máshol? Ha se a csapat, se a hotelek nem fogadnak? – kérdeztem elképedve. - A homeokat, meg hétfőn reggel bontják. Dereng?
- Ebbe bele sem gondoltam. – bökte ki a fejét vakarva – Nem jött a legjobbkor ez a „fekete listázás”. De nem akarok, a
- Nem leszel a terhemre! –vágtam közbe – Szép nagy az a ház, nem fogjuk egymást zavarni. De csapatnál egy kétszobás platz az enyém, úgyhogy ott majd kitalálunk néhány szabályt.
- Rendben!
- Hna akkor én mentem! Szia!
- Szia!
Már majd nem elértem az ajtót, mikor utánam szólt.
- Bejössz holnap is?
Visszafordultam, így elnézve tök depressziósan nézett ki. Látszott rajta, hogy nincs minden rendben.
- Persze. –próbáltam biztatóan mondani.
Aztán kiléptem, és bezártam az ajtót magam mögött.
Ahogy haladtam a folyosón, csak Kimi bánatos ábrázatát láttam magam előtt.
Azért valahogy, már egy fokkal jobban van, sokat segítettek a fiúk. Biztos jó ötlet egyedül hagyni ?
Támadt egy remek ötletem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése