20. rész
Azért volt pár meleg helyzet. Előzgettük egymást ahol tudtuk, külön kiemelést érdekel, amikor beértük Kimit, akit meg kellett volna előznünk. De cikázott, mint a pályán, mint a mérgezett egér. Én voltam hátul, és úgy döntöttem előadom a Hakkinen kontra Schumi duót a ’99-es spái futamról. Mindezt az ovál részen, és még volt pofám kiintegetni nekik. Nem bírtam kihagyni.
Kíváncsi lettem volna a srácok fejére a kocsiban meg a boxban ülőkére is, pár lefehéredés, néhány szívinfarktus és agyvérzés. Meg jó nagy cirkusz. Feltételeztem, hogy a Red Bull és ami csapatunk sem fogja szó nélkül hagyni, hogy ilyen meg olyan veszélyes manővert csináltam/tunk. Fejek hullnak majd.
Ennek ellenére jó hangulatba szálltam ki az autóból.
Már szedtem le a kesztyűt meg a bukót magamról, amikor megjelent Colin meg Bruno.
Bruno vigyorogott, Colin arcáról semmit nem lehetett leolvasni.
Hna jön a fejmosás.
- Ez mi volt? –érdeklődött Colin.
- Megelőztünk egy lassú autót. Egyéb iránt meg ’99 Spa Mika kontra Schumi –közöltem fapofával.
Colin rám bámult, na ne beszélj kislány tekintettel. Én meg visszabámultam, hogy de igen beszélek.
- Nem akarsz nekünk dolgozni jövőre?
Leesett az állam. Mi van? Mi van Mi van? Lemaradtam, kérek egy lassítást.
- Hogy mi?
- Karunnak jövőre lejár a szerződése, és te ideális jelölt lennél a helyére. Remekül dolgoztál ma. A késésed ellenére, mindenki megvan veled elégedve.
- Konkrétan ódákat zengnek rólad. – vigyorgott Bruno.
- Hát köszi, de én nem vagyok az aki beáll a csapattársa mögé a sorba.
- Ezt hogy érted?
- Én vagy első számú pilótának megyek valahova, vagy semminek. Nem vagyok hátvéd típus.
Más kérdés, hogy egy emberrel hajlandó lennék kivételt tenni. Az meg gyerek korom hőse Schumi, de ezt nem kötöttem az orrukra. Azt meg pláne nem, hogy tőle még többet tanulhatnék.
- Nálunk, nincs csapat sorrend.
- Ne vegye zokon, de mindenhol van, csak nem verik nagy dobra. De azért kösz.
- Biztos benne?
- Teljesen, de kösz.
Bruno a kezembe nyomta a bukóját. Ez volt a szokásunk, ha vesztett, sisakot cseréltünk.
- Azért Kimi kicsit szabálytalan volt. – dünnyögtem.
- Állítólag váltógondja volt.
- Ahha.
- Amúgy gratula tied, az új körrekord!
- Igen? Mennyi?
- Öt tizedet vertél rá.
Széleset vigyorogtam.
Majd felvettem a bukóját, hogy parolázzak benne, és elindultam a homejuk felé átöltözni.
Közben belefutottam a többi pilótába.
- Hé Senna! – vert hátba Fernando. – Öregem jól elvert az a kis picsa. Mit ígért, hogy hagytad nyerni?
- Nekem van egy tippem! – vigyorgott Lewis.
- Te lenni alul? –kérdezte tört angollal Petrov.
- Hát megdugnám a kiscsajt! –vigyorgott Button.
- De meg ám! –csatlakozott Kubica. – Jó kis numera lenne.
- Te neked hányszor is volt meg? Nem emlékszem mit mondtál – érdeklődött Fer.
Mondott??? Mi a kurva élet van??
- Ahogy hallom Kiminek, meg Heikkinek is megvolt! Képesek voltak összeveszni rajta tegnap! – röhögött Button.
- Szóval ezért ment a bunyó tegnap Bruno? Ne már! – érdeklődött Lewis.
- Ahogy táncolni tegnap, az a lány. –füttyentett Petrov
Röhögésben törtek ki. Ölni tudtam volna. Szóval így álunk fiúkák. A szemembe rendesnek akartok tűnni, a hátam mögött meg ribancnak néztek. Mély hangon dünnyögtem valamit, és bevágtattam a homehoz. Otthagyva a perverz faszok gyülekezetét. De Brunoval is számolok még. Adja nekik a műmacsót, nálam meg jó haverkodik.
Visszavettem a hétköznapi cuccaim, és átmentem a Wendettiékhez.
Látta rajtam a főnök, hogy kétszáz a vérnyomásom, úgyhogy nem kérdezett semmit.
De akkor kezdtem el háromszázas vérnyomással üvöltözni, amikor kiderült, hogy a tesztpilóta semmi értelmeset nem csinált egész nap. Percen leordítottam, a főmérnököt, a főszerelőt, a főtervezőt, és a pilótát. Utóbbihoz hozzávágtam a bukóját, aki futva menekült ki.
Kidobattam minden számítást, beállítást, eredményt. Ééés elindultunk a nulláról, úgy hogy a kocsi über fasza legyen teszt nélkül, mert holnap az időmérő előtt már csak egy órás szabadedzésem van. Fasza. Mire befejeztük a munkát este nyolc körülre járt.
Éhes, kimerült, és fáradt voltam. Paul odajött egy jó erős feketével, én meg elmondtam mindent.
Nevetett, hogy eddig is ez volt a hátam mögött, csak nem törődtem vele. Mondtam, hát persze, csak így más. Szólt, hogy néhány cuccot hoztak a homei lakrészembe, ha nem akarnék hazamenni. Haza akartam, csak gőzöm nem volt hogy hogyan.
Letusoltam a lakrészemben, és felvettem valami értelmeset. Sötétkék ujjatlan szatén topp, elől kivágva, ki koptatott kék farmer, fekete lapos talpú.
Mivel a csapatom konyhája bezárt, gondoltam, szétnézek a Red Bullnál, ők úgyis mindenkit kínálgatnak kávéval meg kajával.
Befordultam, az egyik kamionnál, és lám, csodák csodája mindenkorábbi díszpinty ott csiripelt a Red Bullnál. Vissza akartam menni ahonnan jöttem, de Bruno kiszúrt és kiabált meg integetett.
Elindultam a home felé.
Mind egy asztalnál ültek, az egész díszes társaság, Kubica, Petrov, Alonso, Hamilton, Webber, Button, Massa, Ron, Horner, Domenicali, Colin, Jaime, Karun, Sauber, Brawn, és Rossberg. Körbeültek egy pár összetölt asztalt.
Kimit is felfedeztem, a legtávolabbi sarokban tök egyedül, egy pohár, és egy vodka társaságában. Már a Red Bullos felsője, meg egy fekete farmer, és sportcipő volt rajta. A sapkát a fejébe húzta, de mivel a napszemüveget már nem viselt, látszott, hogy szarul néz ki. Jól be volt dagadva a képe.
Ahogy közeledtem hallottam pár mondat foszlányt.
- Kimit jól ledorongoltad remélem a cikázás miatt? Szabály ellenes. Örülj, hogy a Colinek nem tettek feljelentést. – élcelődött Ron.
Ennyit arról, hogy Ron szereti Kimit.
- Igen. Nem lesz több ilyen. - morgott Horner.
Oda mentem az asztalhoz. Bruno már felállt az asztaltól.
- Hna megjött a nap legjobbja! –vigyorgott. Ahogy a többiek is.
- Ige megjött a kis picsa, akit egyesek szerint hagytál nyerni. – és jelentőségteljesen körbehordoztam a tekintetem az érintetteken.
Csend lett, mint egy kriptában.
- Hogy mi?
- Kérdezd csak meg őket! – mondtam és körbe mutogattam.
Halottam pár suttogást.
- Honnan tudta meg?
- Ki pofázott?
- Nem hallom! – és a kezemet a fülemre tettem, mint a nagyot halló nénik. – Mi van? Nem meritek a véleményeteket a szemembe mondani? Hm?
Mindegyik kussolt, mintha néma lenne, és hírtelen érdekesnek találták az asztalt, a terítéket, vagy lábukat.
- Nem hallom! Nem kell álszenteskedni! Mondjátok csak nyugodtan!
További kripta hangulat.
- A fiúk nem úgy gondolták! – motyogta Bruno.
- Nem? Tényleg? Te és mond már Fernek, mert roppantul érdekli, de úgy őszintén! Itt nyíltan, az én szemembe is, hogy hányszor is voltam meg neked? – érdeklődtem fenyegetően normális hangszínben.
- Én azt csak úgy mondtam neki……., heccből. Nem gondoltam, hogy van olyan hülye, hogy el is hiszi.
Valahonnan egy halk, baszd meg jött.
- Roppant jó tudni, hogy milyen méltó utóda vagy Ayrtonnak! Gratulálok!
Bruno lekushadt. Nem szólt egy büdös szót se. Láttam rajta, hogy bánja, mint a kutya amelyik hetet kölykezett. Már nem is haragudtam, elbírtam képzelni, hogy valóban poénként, mondta, de amilyen idióta Fer az meg elhitte, és telepletykált mindent.
- Ha a díszes társaságból, meg valakinek bassza a csőrét, hogy rávertem az edzésen, akkor merje a képembe mondani, és ne a hátam mögött pofázzon. Mert esetleg beverem a fejét kerékkulccsal, mint annak a kretén Villeneuvnek.
Néztek egymásra, meg rám, meg Brunora, látszott rajtuk, hogy a képmegjelent a szemük előtt, és el is hitték a mutatott jelenetem alapján. Hogy én tényleg vagyok olyan, aki szétveri a fejüket.
Idióta díszfasz, egoista barmok gyülekezete. Olyanok mint kakasok, arra van eszük hogy kergessék a nőket, meg hogy egyenek, de másra nincs.
Otthagytam őket, mint Szent Pál az oláhokat.
Kimi felé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése